Hirdetés

Christopher Nolanról már az Eredet újrabemutatója kapcsán megírtuk, milyen professzionális, szinte mérnökien precíz szakember, aki sajnos híján van annak a vizuális kreativitásnak és mély bölcsességnek, ami a rendezőlegendák sorába emelhetné. Óriási népszerűsége miatt mégis százszázalékos szabadságot kap a nagy hollywoodi stúdióktól úgy, hogy szokatlan módon még a végső vágás joga is az övé. Új mozija, a Tenet tökéletesen illusztrálja, hogy a külső kontroll hiánya olykor visszaüt: a grandiózus, kétszázmilliós költségvetésnek minden centje visszaköszön ugyan a vásznon, még egy teherszállító repülőgép lezuhanását is megörökíthették számítógépes trükkök nélkül, a hangos és monumentális akciójelenetek többségükben mégis fantáziátlanok. A tartalommal hasonló problémák vannak. A film komoly metafizikai kérdéseket feszeget arról, hogy vajon jobb döntéseket hoznánk-e, ha visszarepülhetnénk az időben, a rendező azonban hamar belegabalyodik a saját gondolatmenetébe. A hangsúly egyértelműen az Eredettel, majd a Csillagok között-tel kiérlelt filmnyelv csúcsra járatásán van, kár, hogy az alkotó emellett elfelejtette megírni a karaktereket, így az olyan fiatal tehetségek, mint Robert Pattinson vagy John David Washington sem érvényesülhetnek igazán. A számos negatívum ellenére is különleges élmény a Tenet, csak a bemutatását megelőző óriási marketinghadjárat fényében kelt csalódást.

Korábban írtuk