Hirdetés

Az Amerika pite sikere után burjánzani kezdtek az altesti humorban bővelkedő, igénytelen tinivígjátékok, noha miként John Hughes nyolcvanas évekbeli érzékeny rendezései (Nulladik óra, Tizenhat szál gyertya) is illusztrálták, a zsáneren keresztül érvényes és valós nemzedéki körképet is lehet közvetíteni. A közelmúltban azonban végre újra megjelentek a Z generációról hiteles módon beszélő alkotók (Lady Bird, Eight Grade), a most mozikba került Éretlenségi pedig bizonyítja, értő kezek alatt harsány poénok mentén sem vész el feltétlenül a tartalom. A történet főszereplője két stréber gimnazista lány, akik a bizonyítványosztás előestéjén jönnek rá, hogy életükből kimaradtak a tipikus középiskolás bulik és balhék, így felkerekednek, hogy egy görbe estét csapjanak. Olivia Wilde első nagyjátékfilmjéből érződik, hogy ismeri és szereti a mai fiatalokat, így az olykor karikatúrába illő figurák, a kiszámítható fordulatok és a túlzó poénok ellenére is egy valóságos, átfogó portrét rajzol a tárgyalt korosztály amerikai középosztálybeli tagjairól.