Zeng az ének

A nyári szünetig már csak néhány hét van hátra, nem csoda, ha a próbára érkező gyerekek fejben már a vakációval foglalkoznak, néhányukon szemlátomást erőt vett a szünet előtti fáradtság. A tágas próbaterem tetőablakain dől be a napfény. A gyerekek a lépcsőzetes dobogón sorakozó székeken beszélgetnek, akad, aki kihasználja a kínálkozó szünetet az olvasásra, sokan pedig a teremben álló hangszerek körül nyüzsögnek. Akad itt tekintélyes méretű Bösendorfer zongora és kisebb, puritán pianínó: a gyerekek csapatba verődve hallgatják egymást, lelkesen játszanak, csak úgy, a maguk örömére. Dinyés Soma vezető karnagy intésére azonban a szólamuk szerinti helyükre sietnek, pár perc múlva csend van, mindenki figyel: kezdetét veszi a Nagykórus próbája.

A beéneklést követően Telemann Az Iskolamester kantátája kerül sorra, majd Szűcs Magdaléna másodkarnaggyal Bartók Béla Csujogató és Leánykérő című művét próbálják, végül egy amerikai népdal következik. Ha adódik némi hangzásbéli hiba, megállnak és szólamonként veszik át a javítandó zenei részeket. Addig csiszolgatják, ismétlik, amíg a karnagy nem bólint: már alakul. Ahogy a gyerekek belemelegednek az éneklésbe, egyre fényesebben, erősebben, tisztábban szól a hangjuk: úgy dolgoznak, mint a profik.

Élmezőnyben

A Magyar Rádió Gyermekkórusát Botka Valéria és Csányi László alapították: 1955 és 1985 között irányították a gyermekkar életét. A következő negyven évben nagynevű karnagyok váltották egymást a kórus élén, mások mellett Reményi János, Igó Lenke, Thész Gabriella, Matos László – 2019 februárja óta Dinyés Soma vezeti a Gyermekkórust Szűcs Magdaléna másodkarnaggyal, míg a legkisebbeket Körber Katalin, a Palánták karnagya terelgeti.

– A diploma megszerzését követően zeneelméletből doktoráltam a Zeneakadémián, közben a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnáziumban, vagyis a Bartók Konziban szolfézs-zeneelmélet tanárként dolgoztam, diákzenekart vezettem, a barokk zene különleges, az elmúlt néhány évtizedben kikutatott continuotechnikájának gyakorlati ismerőjeként szinte az összes hazai kamarazenekarban megfordultam. 2019-ben kerestek meg a Magyar Rádiótól, hogy vállaljam el a kórus vezetését – vázolja röviden szakmai életútját Dinyés Soma, aki a klasszikus zenei életben épített kapcsolati tőkét jól hasznosítja a Gyermekkórus életében. Mivel rengeteg hazai zenekarral dolgozott együtt, sokan azonnal őt keresik meg, ha egy zenei projekthez gyerekkórusra van szükség.

Persze nem csak emiatt élénk a munkájuk iránt az érdeklődés. A Kodály-módszernek köszönhetően már a tízévesek is remekül blattolnak egyszerűbb darabokat. Kodály zenepedagógiája a világon egyedülálló: a tanulók gyorsan, könnyedén ismerkednek meg a zene rendszerével. A koncepció fókuszában az aktívan éneklő és zenélő tanulók állnak, akik a kóruséneklés során mélyülnek el a szolfézsban, közben csiszolódik a hallásuk, fejlődnek zenei készségeik. E zenepedagógia egyik zászlóshajója a Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola, Gimnázium és Zenei Alapfokú Művészeti Iskola, amely az ezredforduló óta a Magyar Rádió Gyermekkórusának bázisiskolájaként működik. Dinyés Soma azt meséli, szeptemberben érkeztek haza Kínából, ahol a világ egyik legnagyobb kórusfesztiválján vettek részt: nem versenyzőként, hanem vendégfellépőként, hogy műsorukat bemutatva követendő példaként szolgáljanak a többi kórusnak. A kínai Kodály Társaság ugyanis szeretné, ha a kórusaik átállnának a távol-keleti országban amúgy is nagy renoméval bíró Kodály-módszerre.

A zene olyan, mint a levegő

A próba előtt Millával és Fannival ülünk le beszélgetni. Mindketten hatodik osztályba járnak, éppen olyan cserfesek és vidámak, mint amilyenek a tizenkét évesek általában, ám már most határozott véleményük van az iskoláról, a jövőjükről. Fanni elmondja, egyáltalán nem bánja, hogy hétvégén sokszor feszített tempóban kell tanulnia, hiszen bele kell hogy férjenek az idejébe a koncertek előtt egyre sokasodó próbaalkalmak. Felnőtt korára is vannak tervei a zenével, most zongorázik, furulyára jár, később talán divattervező lesz. Milla határozottan hozzáteszi, nem kizárt, hogy a jövőben írással foglalkozik majd. És hogy ez nem afféle gyerekes nagyotmondás, hozzáteszi, az osztályát gyakran szórakoztatja az írásaival, a társai pedig kimondottan élvezik az általa kitalált történeteket. A lányok mindketten azt mesélik, sok barátjuk van, nagyon jó a suliban a közösség, és szeretnek bejárni, szüleik pedig nem erőltetik, hanem támogatják a zenetanulást. Valószínű, hogy a lányok szemében fokozza az iskola és a kórus vonzerejét, hogy minden év augusztusában a Tisza-tó partján kórustáborban vehetnek részt, ahol amellett, hogy felkészülnek a következő évre, rengeteg élményt is gyűjtenek.

– A Palánták kórusába az alsó tagozatos gyerekek járnak, itt ismerkednek meg a kóruséneklés alapjaival, könnyebb kórusműveket, népi játékokat tanulnak szerepjátékkal, mozgással és tánclépésekkel, de a magyar kórusirodalom gyermekkari műveivel is itt találkoznak először. A Nagykórus már a felső tagozatosoké, velük találkozhat a nagyközönség a koncerteken mint a Magyar Rádió Gyermekkórusával – meséli Dinyés Soma, hozzátéve, hogy a Nagykórus egyre bővülő repertoárja a gregorián zenétől a reneszánsz vokális polifónián át a kortárs zeneművekig terjed. Az Iifjúsági Vegyeskarba a kiskamasz és a gimnazista korosztály tartozik: ide járnak a mutálás miatt a kóruséneklés aktív szakaszából kieső fiúk, őket a vegyeskari kórushangzás és kórusirodalom iránti lelkesedés, no meg a társaság vonzza ide minden korosztályból.

Közösségben működni

A közvélemény úgy tartja, a gyerekkórus az opera-, operett- és musicalénekesi pálya afféle előképzője; akik itt énekelnek, később komoly zenei karriert építhetnek. Bár ez egyáltalán nem kizárt, Dinyés Soma mégis igyekszik eloszlatni ezt a tévhitet. Szerinte nem a jövőbeni karrier, hanem a közösségi zenei élmény okán íratják be a szülők ebbe az iskolába a gyereküket. Jellemzően értelmiségi családok választják ezt az iskolát, hiszen ők pontosan tudják: a zene építi a gyerek személyiségét.

– Kétségtelen, hogy nagyon sok tehetséges fiatal jár hozzánk, egy évfolyamban mindig akad négy-öt kimagasló adottságú gyerek. Ám jellemzően csak néhányan választják hivatásuknak a zenei pályát, és inkább a hangszeres zenét – az iskolában mindenki játszik valamilyen hangszeren. Sokan tanulnak tovább az elit gimnáziumokban, a szívük azonban még sokáig visszahúzza őket; évekig visszajárnak énekelni.

– A legtöbb gyerek jó füllel, jó zenei adottságokkal születik, ám a készség hamar elsorvad, ha nem fejlesztik: ha egy fiatal tizennyolc éves koráig nem tanulja meg, hogyan szól a nagyterc, később már nem tudja megtanulni – szögezi le Dinyés Soma, hozzátéve, nem lehet eléggé hangsúlyozni, milyen fontos, hogy már az óvodás korosztállyal, sőt, a még kisebbekkel is minél több muzsikát hallgattassunk, énekeljünk velük.

Elmondja azt is, hogy a kóruséneklés rendkívül jó hatással van a kognitív képességekre. Amellett, hogy az ember a saját szövegét, szólamának dallamát tudja, figyelnie kell a társaira is, hogy velük együtt azonos hangszínen, azonos hangerővel énekeljen, miközben a karnagy utasításairól sem maradhat le. A kóruséneklés tehát komplex feladat, közös játék, ami már kis kortól rászoktatja a fiatalokat arra, hogyan kell közösségben együttműködni.

– Kodály Zoltán indította el Kecskeméten egy általános iskolában az első kísérleti ének-zenei tagozatot. Hosszú évekkel később ugyanez az évfolyam osztálytalálkozót szervezett, ahol boldogan újságolták Kodálynak, képzelje, az osztályból nyolcan is zenészek lettek. Kodály erre csak annyit felelt: sok. Kodály elképzelései ugyanis nem arról szóltak, hogy mindenkiből zenészt kell nevelni, hanem arról, hogy a mindennapos éneklés lelki szempontból gazdagítsa a gyermeket, fejlessze a gondolkodását. Kodály korunk egyik utolsó polihisztora volt, aki úgy vélte, az ókori görög kultúra példáján a zenét és a testnevelést érdemes gyakorolni, hiszen e tevékenységek pallérozzák, fejlesztik leginkább a fiatalok személyiségét – magyarázza Dinyés Soma.

Így gondolkodnak ők is: nemcsak a magasan képzett zenészek kinevelése a céljuk, sokkal inkább az, hogy a kórusba járó fiatalok felnőtt korukra kultúrát szerető, zene- és műértő emberekké váljanak.