Zümmögő mikrokozmosz
Döngicsél, repked, és fontos szerepet játszik abban a titokzatos metamorfózisban, amelyben a virág gyümölccsé változik: nemcsak a méh, hanem számos ízeltlábú megfelel e kitételeknek. A Magyar Természettudományi Múzeum legújabb tárlata, a Zümmögés a múzeumban című kiállítás a beporzás folyamatának nyomába ered, számos tévhitet megcáfol, és közben fontos környezetvédelmi problémákra is felhívja a figyelmet.
Kisebb autó méretű méh látható a kiállítás enteriőrjében: a látványos installáció arra hívja fel a figyelmet, hogy a tárlat a beporzó fajok ökológiában betöltött szerepével foglalkozik, kiemelten pedig a méhek munkájával. A kimondottan színes, vizualitásra építő, interaktív kiállítás az iskolás korosztálynak szól: a falakon sorakozó képernyőkön futó animációk mellett jókora grafikák segítenek megérteni a beporzó fajok életének fontos mozzanatait. Közelről ismerhetjük meg a rovarok mikrokozmoszát: az egyik sarokban többszörös nagyításban egy virágos mező részlete jelenik meg, egy másik teremrész pedig azt mutatja meg, milyen a méhek szemével látni. A fény ultraibolya tartományában is jól tájékozódó ízeltlábúak máshogy érzékelik a színeket, mint mi. A kiállítás vibráló, információgazdag, az okoseszközök és az internet világában jártas gyerekek számára a gyors és szerteágazó ismeretszerzés megszokott tempójához igazodik – miközben a téma nem csak a kicsik számára lehet érdekes.
Múzeumból „mézeum”
A kiállítás a Magyar Természettudományi Múzeum, a Tehetsz méh többet! mozgalom és az Országos Magyar Méhészeti Egyesület közös munkája. A tárlat apropója pedig egyetlen felhívás: vészhelyzet van.
– A klímaváltozástól a különböző behurcolt és inváziós fajok agresszív terjedésén, az iparban és a mezőgazdaságban használt kemikáliák problémáján át az egyre növekvő népesség eltartásának kérdéséig napról napra egyre több a megoldandó feladat. Környezetünk pusztulóban van, és ez az ízeltlábúakat érinti leginkább. A társadalom számára a rovarfajok egyedszámának csökkenése kevésbé látványos, ám tudni kell, a folyamat végpontján összeomlik az ökoszisztéma. Figyelemfelhívás céljából rendeztük meg tehát a tárlatot – szögezi le Bernert Zsolt, a Magyar Természettudományi Múzeum főigazgatója. Szerinte az elkövetkezendő időszak a kihívások kora lesz, nem véletlen, hogy az alakuló kormányban négy tárca is foglalkozik természet- és környezetvédelemmel. Persze a múzeum is teszi a magáét, az ő kezdeményezésükre indult például a Beporzók Napja mozgalom is.
Az ökoszisztéma bonyolult és szerteágazó rendszerében gyakorlatilag minden élőlénycsoport szerepet vállal a beporzásban – a rovarok a leginkább, ezért is rájuk fókuszál a kiállítás. Az egyik installációban a múzeum preparátumaiból láthatunk példákat: a kövérkés, szőrös testű földi poszméhtől a háziméhcsaládon és az óriási halálfejes lepkén át az irizáló fényű, aprócska ékszernek is beillő rózsabogárig sokféle beporzó faj látható.
– Sok méhfaj létezik, az emberiség szempontjából legfontosabb háziméh csupán egy ezek közül. Háziasítása az őskor homályába vész: akkoriban ébredt rá az ember, hogy a körülötte élő állatok akár a hasznára is lehetnek a túlélésben.
Barter rovarföldén
A méhek anatómiájáról is megtudhatunk számos érdekességet, főként ha a már említett autó nagyságú méhmakettet a mellette álló, magas méhlesről vesszük szemügyre. Nézelődés közben Bernert Zsolt elmagyarázza, hogyan kommunikálnak a méhek: nemcsak feromonokkal (az egyes rovarok által kibocsátott kémiai anyagokkal), hanem a mozgásukkal is – a méhészek ezt a méhek táncának nevezik –, amellyel a táplálékforráshoz vezető irányt és a távolságot mutatják társaiknak. Ha a kaptárba betolakodó érkezik, a védelemért felelős méhmunkások a kaptár hőmérsékletét is képesek megemelni – kommunikációjuk tehát rendkívül komplex.
Apropó betolakodók: Bernert Zsolt megemlíti, ezzel kapcsolatos volt az egyik vitájuk a méhészekkel a kiállítás megrendezésekor. A múzeum ugyanis a beporzó fajok ökológiai jelentőségét szerette volna bemutatni, míg a méhészek a méhek munkájára helyezték volna inkább a hangsúlyt. Érthető módon másképp gondolkodtak a méhek természetes ellenségeinek megítélésével kapcsolatban is.
– A cickány, a gyurgyalag, a fecske, sőt, néhány gyík- és békafaj is előszeretettel dézsmálja a kaptárokban lévő vagy a szabadban tevékenykedő rovarokat. Régen ezeket pusztítandó kártevőknek tartották, ma már azonban tágabb összefüggésben közelítjük meg a kérdést. Ezeknek az állatoknak a természetbe kihelyezett kaptár táplálékforrást jelent, aminek fontos szerepe van a táplálékláncban – hangsúlyozza a múzeum igazgatója.
Tekinthető ez akár egymásrautaltságnak is, ám arra van egy sokkal szelídebb példa: a méh jól szeretne lakni, a virág pedig ha beporoznák, így cukros nektárt termel, és mindkét fél jól jár.
Jó méznek is kell a cégér
A tárlat persze nem marad adós a méhészeti eszközök, kaptárak fejlődésének, a mézkészítés folyamatának bemutatásával sem, ahogyan megismerhetjük a beporzók növénytermesztésben és élelmezésben betöltött pótolhatatlan szerepét is. A növényi alapú élelmiszerek 70 százalékának előállításához szükség van a munkájukra, helyettesítésére ez ideig nem találtak hatékony megoldást a szakemberek.
– A gabonafélék szélmegporzásúak, ezek termésátlagát nem fenyegeti veszély, ám a beporzók és a méhek egyedszámának drámai csökkenése az ökoszisztéma szövedékében okozna óriási károkat. Az Egyesült Nemzetek Szervezete és az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet szerint a beporzók, főként a méhek és a lepkék több mint 40 százalékát fenyegeti a kihalás – szögezi le Bernert Zsolt, hozzátéve, hogy mi még mindig jobb helyzetben vagyunk, mint a tőlünk nyugatra élők, ahol többek közt a nyakló nélkül alkalmazott kemikáliák miatt eltűnőben vannak a beporzó ízeltlábúak, így a gyümölcsösök, zöldségkertészetek gazdái bérporzásért vaskos summát fizetnek a méhészeteknek. Kis ország vagyunk, ám a kitermelt méz mennyiségét és minőségét tekintve világhatalom. Nemzeti parkjainkban és a környező területeken természetközeli gazdálkodás folyik, továbbra is GMO-mentes övezet vagyunk, relatíve sok a legelőnk, amelyeken nagy számban élnek virágos növények is, vagyis hazánk területéhez képest nagy életteret nyújt a beporzó fajoknak.
– Méhészek mesélték, hogy a nagy nemzetközi konferenciákon a kollégáik nem akarták elhinni, hogy egy ilyen kis területű ország arányaiban hogyan képes ennyi mézet előállítani. A méhészet olyasfajta kitörési pontja lehet a magyar mezőgazdaságnak, mint a borászat – magyarázza a főigazgató. Mesél arról is, hogy a méz milyen rendkívül komplex, bonyolult összetételű élelmiszer, élettani hatása össze sem hasonlítható a szintetikus módon előállított termékekével. A méhészetek által forgalmazott méhpempő, virágpor, propolisz pedig ugyancsak jótékony hatásokkal bíró anyagok. Ezért is kapott helyet a kiállításon a kaptárlevegős faház, azaz apiterápiás fülke, amely a méhek döngicsélését és a kaptárak egészséges, propoliszos levegőjét idézi meg – igaz, méhek nélkül, nekik ugyanis nem megfelelő élettér a zárt és ablaktalan múzeumi terem.
És ha már gyerekeknek szól a kiállítás: a bemutatóterébe vezető folyosót egy éven át a Tehetsz méh többet! kampány óvodai rajzpályázatára érkezett több ezer rajz díszíti havi váltásban, amelyeket hat ország 468 településének 707 óvodájából küldtek be. A pályázaton a gyerekek saját eszközeikkel mutathatták meg, miért fontosak életükben a méhek, míg a kiállítótérben a verseny díjnyertes alkotásai láthatók, amelyeket több kilogramm mézzel jutalmazták a szervezők.