4632 kilométer – Áttelepülések

Szeretve tisztelt ellenzékünk időről időre megtámadja a határon túli honfitársainkat a kettős állampolgárság miatt. Érveiket ismerjük: nem itt fizetnek adót, nincs bejelentett lakhelyük, mégis van választójoguk. Javaslom, hogy ilyenkor – visszatérően – tegyük fel nekik a kérdést, miért nem tiltakoznak a spanyol és a portugál parlament által elfogadott törvények ellen, melyek (2015-től) állampolgárságot adnak az Ibériai-félszigetről a XV. században elűzött szefárd zsidók leszármazottainak (pedig ők sem fizetnek adót ezekben az országokban)? Egyébként nekik – mint uniós állampolgároknak – jogukban áll a magyarországi helyhatósági választásokon leadni voksukat, bejelentett lakcím birtokában. Tehát amíg az a kárpátaljai magyar, akinek a faluján keresztül húzták meg a határt annak idején, nem szólhat bele a falu magyarországi felének a sorsába (merthogy Ukrajna nem az unió tagja, ahogyan Szerbia sem, így érvényes ugyanez a délvidéki magyarokra is), addig egy oda bejelentkezett, spanyol vagy portugál állampolgárságot megkapott szefárd zsidó megteheti. Akkor is, ha egyébként Brazíliában vagy Mexikóban született és él!

Kíváncsi lennék még arra is, hogy az ellenzéki politikusok el mernének-e mondani egy hasonló beszédet Jeruzsálem főterén arról, hogy miért foglalkozik Izrael pl. a Dél-Amerikában (vagy bárhol) élő zsidókkal, akik sosem jártak Izraelben, és sosem fizettek ott adót? Mit is mondott Netan­jahu a 2015-ös merényletek után Párizsban? Izrael tárt karokkal vár minden zsidót („fivéreim és nővéreim”), aki át akar települni! A Párizs–Jeruzsálem távolság 4632 kilométer! Nem az utca túlsó oldala!

Vegyünk róluk példát, és kérdezzük az ellenzéket naponta erről is!