Hirdetés

Háborúban esett szét Jugoszlávia, a Szovjetunió széthullása pedig csírájában hordozta a napjainkban dúló orosz–ukrán konfliktust. Végső kimenetelére egyes elemzők az oroszok győzelmét, míg mások az ukránokét jósolják. Valójában abszolút győztese nem lesz. Az ukránok külső katonai megerősítésével együtt is egy beláthatatlan ideig tartó, pirruszi háború folyik, mérhetetlen emberveszteséggel. Magyarország kormánya mindent elkövet, hogy ebbe az összecsapásba még közvetett módon se rángassák bele, az ország népe pedig mindent megtesz a háborús menekültek százezreinek megsegítésére. Ennek a kis országnak egyszerre kell meggátolnia déli határain a megélhetési migránsok beözönlését, a kormány ellenzékének a hatalom megszerzéséért folytatott áskálódásait, az ország önállóságát veszélyeztető brüsszeli próbálkozásokat, a még fennálló világjárvány hazai megfékezéséről már nem is beszélve. A súlyos problémákkal csak belső békében lehet megküzdeni. Rágondolni is rossz, hogy egy feltételezett ellenzéki kormány milyen megoldásokat választott volna ezekre a kihívásokra. Erre az ellenzékre a nagyon tisztelt Gajdics Ottó szavait idézve „még a tyúkólat sem lehetne rábízni”, nemhogy az ország felelősségteljes vezetését. Április 3-án a nép bölcsen döntött, mert felismerte, hogy csak a békés építés lehet a fennmaradásunk feltétele.

Korábban írtuk