Hirdetés

Emlékszem, amikor Magyarország belépett az egyesült Európa tagállamai közé, milyen büszkén álltak a küldöttek a fotográfus elé. Minden egyes megválasztott személyt ismertek a választóik.

Ilyesmi ma már nincs, hiszen ki tudja, kik küldik a bizottságba vagy a parlamentbe a szavazógépezet alkatrészeit? Amikor Jávor Benedeket a választói kiszavazták, Karácsony Gergely személyesen delegálta mint régi barátját. Ilyesmi alapon hívta meg a bizottságba Soros Györgyöt Juncker.

Az egyetemisták által viccből létrehozott párt küldötteiről kiderült, hogy olyan valaki helyezte őket ebbe a pozícióba, aki tudta, hogy magyarellenes buzgalmukban mindig ellenünk fognak szavazni. Ma már fontos állások betöltése esetében sem kérnek erkölcsi bizonyítványt (pedig hányan megbuknának a vizsgáztatáson).

Mennyi mindent ígért meg nekünk hajdanában az unió. Ennek már vagy húsz éve is, de minden maradt a régiben. Talán csak az uborka kiegyenesítése hozott látható (de nem épp ízlelhető) eredményt.

Előszedtek viszont egy csomó szót, aminek a konkrét jelentése „kiment a mosásban”: humanitás, demokrácia, európai alapelvek, jogállamiság, amelyekre gyakran hivatkoznak, amikor pénzelvonás vagy politikai célok érdekében meg akarnak büntetni egy olyan országot, amely tetteket várna el. Országok helyett intézményeket, gyógyszergyártókat, elvbarátokat támogatnak mások pénzéből.

Egészséges logikával arra lehet következtetni, hogy ez sokáig már nem mehet így.

Korábban írtuk