Hirdetés

Az Emberi Jogok Európai Egyezményének 8. cikke garantálja az emberek identitását stb., stb., stb. Ennek alapján egyre több alkotmánybíróság (német, osztrák) hoz döntést, hogy a hatóságoknak el kell ismerniük a harmadik nem (interszex) mint identitás létét. Mert ugye ez „fontos mérföldkő a valódi egyenlő bánásmódban”.

Tényleg fontos mérföldkő, de valami másban! Méghozzá abban, hogy itt is teret nyer az idiotizmus, a „nemi diszkrimináció” ellen vívott harcként (és immáron jogi formát is öltve).

A biológiai nemet a kromoszóma szabja meg, tehát az a fogantatástól meghatározott. Ha nem vagy rosszul (!) meghatározott, akkor az nem harmadik vagy közbülső (inter) nem. Az betegség.

A társadalmi nemet meg az „egyezzünk meg” determinálja. Vagyis az, hogy épp hogyan s miként alakítja ki magának az adott embercsoport. Tehát ezt az agy, az ideológia (elmélet) szabja meg. Például úgy (ez esetben), hogy harmadik (közbülső, inter) nemnek tekinti a biológiai anomáliát. Vagy úgy, hogy szétszakítja a biológiai és a társadalmi nemet, és ekkor az egyiket (a biológiait) nem veszi figyelembe, vagy azt teljesen (elhanyagolóan) alárendeli a másiknak. Ekkor válik fontossá, hogy az egyén mit gondol magáról – és az ugye bármi lehet.

Az ilyen ideológiai befolyásolás aztán csak azért hatékony, mert a hozzá nem értőkkel könnyen meg lehet egyezni, vagyis beleegyezésüket, elfogadásukat el lehet érni. (De csak egy darabig!)

Egyértelmű, hogy születéskor csak az egyik, a biológiai nem van, és a másik a felnőtté válás során alakul ki. Az is egyértelmű, hogy minden embercsoportban jelentős kisebbségben vannak azok, akiknek valamilyen bajuk van a biológiai nemükben vagy a kettő (a biológiai és társadalmi nem) összhangjával, ami mind identitásproblémákban jelentkezik. Ezért értelmetlen (hibás) ezt a bajt kisebbségvédelemmel „kezelni”. Kell a nem.

Korábban írtuk