Hirdetés

Áll a bál – a beteg Európa korifeusai belső harcokat provokálnak, mialatt lendületesen hagyja el Európát a történelem. Pedig a változások idején Európának igyekeznie kellene irányt szabni. Se pénz-, se külügyi, se hadügyi politikája nincs, kereskedelme rajta át, de lassan már nem vele zajlik, médiája idegen érdekeket szolgál, saját hang nélkül, hiszen sem belpolitikája, sem azonosságtudata sincs már. Hogyan is lehetne, mikor nem az együttműködés lehetőségeit keresi, sokkal inkább alantas minősítésekkel háborúknak vet ágyat sok területen. Oda-odaliheg az épp összerogyni készülő USA mellé a progresszivitás jegyében, de ha az összeomlik, mindent maga alá temet. A mi Kelet-politikánk is akkor lehet igazán sikeres, ha az összeroppantó baráti, halálos ölelésnek egy erős EU csontozata és vázizomzata tarthatna ellen. Az pedig csak a szabad, független, egymással szövetségben versenyző nemzetállamok egészséges Európájával lehetséges.

Most már rajtunk és a velünk szövetségbe állókon múlik, hogy Európa jelenlegi szenvedése valami új életet szülő fájdalomnak minősül-e, vagy a kínszenvedés maga. Mára az új életeink születése lett és lehet az a kereszt, aminek felmutatásával megfutamíthatjuk a Sátánt, és visszaűzhetjük innét a pokolba.

Korábban írtuk