Atlantosítanak, brüsszelesítenek, liberalizálnak a kultúrában is.

Hirdetés

A 10. Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten ilyen magyar „nemzeti” írogatók adták elő magukat és hintették az igét, a liberált és a sokszínűséget, mint: Markó Béla, Nyáry Krisztián, Kepes András, Nádasdy Ádám, Závada Pál. A transindex persze mindegyikükkel mélyinterjút készített. Csak az utóbbi kettőtől idéznék néhány mondatot. Nádasdy Ádám: „Most már ideje lenne, hogy eltűnjenek a magyar politikai porondról (személyes megjegyzés: mármint a Fidesz–KDNP). Akár ki is mondhatjuk: én ellensége vagyok az Orbán-rendszernek… Melegnek lenni jó… Nekem a nagymamám sok mindenről elmondta, hogy vannak ezek a világon… fiam, ha valamiből van amerikai, akkor azt kell használni.” Závada Pál így vont párhuzamot a romániai és a magyarországi állapotok közt: „De mégiscsak átlépett a diktatúrán az ország (sz. m.: Románia), és tudom azt, hogy borzalmasak a hatalmi viszonyok még itt is. De az, hogy nincs egy bebetonozott egypárti diktatúra, mint nálunk, egy fokkal több reményre ad okot… Meg látom, kormányválságok követik egymást, ami az én szememben azt jelenti, hogy legalább nincs egy stabil kormány, amit iszonyú nehéz kibillenteni a hatalmi pozíciójából. Remélem, jövőre nekünk is sikerül.” Még rengeteg téveszmét szórt el, és nem röstellte Székely Jánost, a leggerincesebb és talán a legnagyobb erdélyi magyar írót legyalázni.

Korábban írtuk