Hirdetés

Kedves Buvári Márta, az edukálás, edukáció (7. szám) nekem is nagyon régóta a bögyömben van, föl nem foghatom, ez minek kellett, mért nem jó helyette a szemléletformálás, felvilágosítás. Valakik úgy érzik, régi jó szavaink (fogalmaink?) elgyöngültek, sokkal inkább meg lesz mondva valami, ha a megmondás valamely anglolatinból átferdített újdonszóval történik. Akkor aztán úgy meg lesz mondva, hogy ihaj. Sőt, lehetőleg betűszóval akkor már, amiket az amerikaiak úgy imádnak; ma már nem bír egy gyerek hiperaktív lenni, csakis ADHD-s, sem pedig valaki kényszeres, az ilyen az újabban OCD-s. Fölüti a fejét valami csúf új betegség, senki nem sejti, mely mérges fán termett, de ha gyorsan kiutalunk neki valami angol betűséget, méregfogát már kis is kaptuk: neked CFMXBLMQDPD-d van! Így mindjárt más! Kedves Márta, visszataszítóan fontoskodó korban élünk, nagy-nagy megmondásokkal mondjuk meg a nagy büdös semmit, és ehhez lehetőleg mindig az angol nyelvet kell előhúzni. (Lásd még egynyelvű, egyszokású világ; nem hiszem, hogy ezt valakik ne „direkt csinálnák”.)

Korábban írtuk