Hirdetés

A népmesei közmondás helyett manapság inkább a fordítottja járja: jótett helyébe jót ne várj!

A mindennapokban számtalan alkalommal módunkban áll jót cselekedni. Családi, baráti körben nem gondolkozunk sokat azon, hogy megkérdezzük: segíthetek? Eszünkbe se jut, hogy viszonzásra várjunk, amikor kimentünk valakit szorult helyzetéből, mert természetes, hogy tesszük, amit tudunk. Lehet, hogy visszaléptem egy-két évtizedet? Ma már nem olyan természetes? Fáradtak vagyunk, más dolgunk van, és nem érezzük át a másik ember baját.

A 2022. február 24. óta tapasztaltak alapján talán mégis optimisták lehetünk a magyar emberek segítő szándékát illetően. Több százezer háború elől menekülőt fogadtunk be, nyújtunk nekik emberi körülményeket: lakhatást, étkezést, a gyerekeknek tanulást (lásd az Üllői úti ukrán iskolát az evangélikus egyház épületében).

A menekülők jönnek megállás nélkül, de a világ hallgat, sőt még ellenséges is. A háborúban álló ország főnöke egyetlen köszönő szót se mondott, helyette támadásba lendült. A menekülő nép hálás, és ez a fontos. Jótett helyébe jót kapunk tőlük, sok-sok köszönetet. A vezetők néha összetévesztik a szolgálatot az uralkodással. Kivételek akadnak, de mostanában csak egyet ismerek, a jelenlegi kormányunkat.

Nem kell várni a jóra, mert mi kapunk jutalmat folyamatosan, itt helyben, olyanok is, akiknek jótetteit, ha vannak, homály fedi.

Korábban írtuk