Hirdetés

Amikor az Európai Bizottság nyilatkozatait hallom, eszembe jutnak a sztálini idők, amikor „népi demokráciának” nevezték a diktatúrát. Akárcsak manapság Brüsszelben: minden népellenes intézkedést a demokrácia nevében hoznak, és még azt is hozzáteszik: „kell”. (Érdemes volna megszámlálni, hány „kell” hangzott el az utóbbi négy-öt évben a tagállamokra vonatkozóan.)

Európa polgárai pedig négy-öt évente dönthetnek, melyik balliberális pártra szavazzanak. Ezek aztán hatalomra jutva többnyire soha nem kérdezik meg a választókat, hogy egyetértenek-e a tagországok küldötteinek életellenes döntéseivel, melyek minduntalan hatáskörbővítő ötleteket hagynak jóvá. Érdekes demokrácia az ilyen, mivel „európainak” mondott „elvei” ellenkeznek az etikával, az évszázadok alatt bevált európai morállal. Amely egészséges közmegegyezést és kultúrát hozott létre.

Brüsszel számára pedig ez elviselhetetlen, mert gátolja az Európai Egyesült Államok megalakítását. Diktatúrájukhoz szükséges szavazataikhoz pont annyi embert ültetnek a szavazógép elé, amennyi szükséges szomorú ideológiá­juk bebetonozásához. De ha ezek európaiak, miért szavaznak Európa ellen? Valamely egyéb kívánságnak kell tehát működnie.

Pár dolgot meg kellene magyarázni. Elsősorban a kedvenc hivatkozási alapul szolgáló „európai elvek” mibenlétét, hogy tudni lehessen, mi ellen vét valamely tagállami kormány, amikor a lakosságnak hasznos törvényt hoz, amelyről hamar kiderül, hogy sérti az európai elveket. Az elv még nem törvény, ilyen alapon nem lehetne büntetni a „vétkest”. Ezt a döntéshozók nem értik, mert a generációjuk nem tanult etikát. Ezért mint európai állampolgár erősen tiltakozom, hogy ez a társaság mondja meg, mely „értékekhez” kell igazodnia több tízmillió polgárnak.

Korábban írtuk