Hirdetés

A nagy sikerre való tekintettel egy-egy héttel megtoldották a regisztráció nélküli oltás lehetőségét. Újra sorba állhattak, akik a háromból valamelyiket még nem vették föl. Kiismerhetetlen az emberi lélek. Már túl lehetnének rajta, de visszautasították. Ismerek valakit, aki az első kettőre még hajlandó volt, de a harmadiktól mereven elzárkózott. A múlt héten meg ő is beállt a sorba, s már benne van az is.

Mivel semmi mást nem tudok erről a vírusról, csak amennyit tapasztaltam róla, eszembe se jutott hosszasan vitatkozni az oltás mellett vagy ellen. Annyit mondtam a telefonba a háziorvosunknak (öt percre van tőlünk): megyünk, ahányszor és ahogy diktálja az aktuális tudomány. Odasétálunk, oltás, pihenés, haza: maximum egy óra ráfordítás, és bennünk a két rizsszem és egy Pfizer. Sokaknak több időbe került, és hát vannak az ellenzők. Látszik a zavarodottság, bizonytalanság.

Én sem érezhetem magam úgy, mint amikor sikerül valami a háziorvosnak, mert ez a valami soha nem lesz kész, nem lesz „megcsináltan befejezve”. Afrikából már iderepülőzött az újabb változat, amely ellen a híradások szerint hajnali harmat az én három spricnim. Így aztán újból fölizzik a szedett-vedett hallomásokon alapuló, terméketlen oltásvita, amitől viszont csak fonnyad józan ítélő- és cselekvőképességünk. Kikövezték nekünk jól a káoszhoz vezető utat.

Korábban írtuk