Hirdetés

A Magyar Püspöki Kar 1956. szeptember 12-én drámai levélben fordult az ország lakosságához abból az alkalomból, hogy bevezették az abortusztörvényt. Sorai ma is időszerűek.

„Áldottak legyenek szüleink, akik jelentkezésünket e világra áldozatos lélekkel fogadták! Áldott legyen édesanyánk, aki gondosan óvakodott minden olyan lépéstől, amely nekünk ott a szíve alatt ártalmunkra lehetett volna; és édesapánk is, aki vigyázott anyánkra miattunk! […]

A terhesség megszakításának súlyos következményei vannak, nemcsak lelki szempontból, hanem az anyák egészsége szempontjából is, továbbá erkölcsi és szociális szempontból egyaránt… Nagy bűn ez, kedves hívek, igen nagy bűn. És ne mondja senki, hogy a törvény megengedi, mert Isten törvénye nem engedi meg. És ne mondja senki, hogy a gyermek anyja méhében nem eleven, mert bizony élőlény az, akinek lelke van, és aki növekszik, fejlődik, sőt sokszor megmozdul az anyai szív alatt. . . Isten az ember természetébe oltotta a szülői szeretetet… A válások szaporodni fognak, a vallásos érzés meggyengül, sőt megsemmisül… Nagy emberek egész sora sokgyermekes családból származott. Mozart a hetedik, Bach a nyolcadik, Franklin Benjamin a tizenhatodik gyermeke volt szüleiknek… Hiányozni fognak a munkáskezek is, ha nem lesz gyermek a családban; kevés lesz a fiatal és sok lesz az öreg, és az öregek eltartása súlyosan fog nehezedni a fiatal nemzedékre.”

(Folytatjuk)

Korábban írtuk