Címzett: az MDF

Most már nehéz Önöknek nem írni. Most már végképp kell. A hümmögéseknek, rácsodálkozásoknak, nyeléseknek immáron vége. Vége! Vége! Lassan minden közmozdulatuk a torkunkon akad. Önök rosszabbat tettek, mint a hajdani miniszterelnök 1990. áprilisa után. Önök törvényesítették a már nem közszolgálati és nem magyar, de még Televízióban a törvénytelenséget. Ezt talán Antall József sem tette volna meg, bár az 1990-es sajtó érintetlenül hagyása felér az Önök végső akciózásával. Írni kell tehát: csőd és árulás. Mint az 1998-as győzelem éjszakáján a Bem téri székházban a többiekkel együtt ujjongó (örökös párton kívüli), mélységes megdöbbenéssel tapasztaltam, ami e küszöb alatti párt háza táján lezajlott: Korona a fejükön ez a 4-4-es együttszavazás az MSZP-vel a tévéelnök megválasztása érdekében. Szép, gyönyörű korona. S alatta elhál e „rendszerváltó” párt az új bolsevizmus itt erőszakoskodó különítményeseivel, s ami még ennél is gyomorforgatóbb: rögvest el is kezdenek magyarázkodni. Olcsón, visszataszító módon. Hogy ugyanis másként szavaztak e párt delegáltjai az elnök megválasztásakor, mint az elvárható (kötelező) volt. Ezt a rövid, politikai Andersen-mesét, mit gondolnak, ki hiszi már el Önöknek? Nem tudták (pl. Peták nagyjátékos személyében), hogy kiket küldtek a kuratóriumba? Ha már kikövetelték pártjuk maradványának a négy küldöttet… E szavazás ügyét nem a párt zárt ülésén, hanem nyíltan, nemzetközi sajtótájékoztatón kellene a világba szertekiáltaniuk, hogy – sajnos – ide jutottak. Valamennyien. Boross Pétertől le- és felfelé. (Bár lefelé látszik még néhány korrekt ember, de ez – erőként – kevésnek tűnik.) Csúsznak a végső elfeledés gyászos homályába. (Bár az Önök teljes lefekvésével ez elúszott ugyan, de az előzetes MSZP-alkuban alelnöki lehetőségként az 1990-es Horn-megbízott – és így Híradó-főszerkesztővé váló Betlen János – vagy a mindig, mindenhol, mindenre, mindenkinek jó, sótlan-savatlan Feledy Péter jött csak számításba? Önök itt éltek eddig?) Még mindig a taxisblokádos „pizsamás interjú”-nál tartanak? (1990. okt.) Várjuk – ó, dehogy várjuk! – az Önök újabb, meglepő politikai feladványait. A mi képletünk: Önök immár meg vannak fejtve. MDF: – ad acta…

Murányi László, Bp.

Új minisztérium

Akár a nők iránti érzékenység jele is lehet, hogy a kormányfő anyák napja után jelentette be egy új minisztérium létrehozását, amely többek közt a nők esélyegyenlőségét hivatott növelni. Ezt a célkitűzést én eleve képtelen és megvalósíthatatlan ötletnek tartom: azok a nők, akik nem vállalnak gyereket és megvannak a megfelelő képességeik, eddig sem érezhették hátrányban magukat (A szerényebb képességű ember pedig, legyen nő vagy férfi, egyformán nehezen boldogul.) Azoknak a nőknek a helyzetén a gyakorlati életben egy minisztérium sem fog változtatni, akik gyermekük miatt szenvednek hátrányt a munkahelyükön, mert ebbe a dologba felülről képtelenség beleavatkozni. Nem kellene a spanyolviaszt újra feltalálni, csak mondjuk járni tovább azt az utat, amit az Orbán-kormány elkezdett az adókedvezménnyel, és azt tovább bővíteni. Ne az legyen a cél, hogy egy édesanyát minél hamarabb visszavegyenek a munkahelyére, hanem hogy minél tovább maradhasson otthon a gyermekeivel. Az a biztonság- és szeretetélmény, amit a gyermek a családban 5-6 éves koráig összegyűjt, semmivel sem pótolható. Ezt az élményt erősítheti egy-egy anyáknapi megemlékezés, de magát az ünnepet is szívesebben nevezném a család napjának, mert igaz, hogy az édesanyák szerepét az apák biológiailag nem pótolhatják, de ez fordítva is így van. Ők ráadásul nem érzik azt a felejthetetlen élményt, aminek egy új élet az eredménye. Nem új minisztériumokra, hanem családok, benne a férjek anyagi megbecsülésére lenne szükség ahhoz, hogy az anyák gond nélkül vállalhassák gyermekeik otthoni nevelését. Ne különböztessenek meg minket azért, mert nőnek születtünk, erre a lekicsinylő gesztusra nincs is szükségünk, hanem becsüljük meg a férjeinket és gyermekeinket, és szervezzünk sok-sok tüntetést amelyeken a családi élet és a szeretet szépségét hirdetik.

Deák Istvánné, Petőhenye

Jobbközép

Nézegettem egy péntek esti sajtóklubot májusban az ATV-n, az úgymond jobbközép (fából vaskarika) képviselőivel. (A Bayer-Bencsik-Lovas helyébe tolakodókat.) Egytől egyik volt MDF-es frusztrált és kisebbségi komplexusban szenvedő politikusok és közeliek (Debreczeni, Katona, Lakner, Balázs Tibor – az utóbbi Gigi Frunda üzlettársa a marosvásárhelyi Ga-ga Rádióban) A téma: A Nemzeti Kör levele volt. (Ha jól tudom, a 12 aláíróból csak három körös látta el kézjegyével a nemzeti óvatosok közül az ominózus iratot.) Na, ezek a jobbközepes díszpintyek felhasználták az alkalmat arra (különösen Katona tépte a száját), hogy kioktassa Orbán Viktort, hogy lefitymálják a Magyar Nemzetet, a Demokratát, a Heti Választ és a Vasárnapi Újságot, hogy megfenyítsék Tőkés Lászlót és hogy méltassák a neptunos RMDSZ bölcs politikáját. Hát ezeknél már sokkal „becsületesebbek” és profibbak a Juszt, Mészáros, Bolgár és társai féle brigád, akikről tudjuk, hogy komcsik és nem is tagadják. A jobbközepesek és a balközepesek a legveszélyesebb réteg Magyarországon, mert belőlük még bármi lehet a kocka forgásának függvényében, közülük kerülnek ki a mindenkori jobbantudó helyezkedők. Az ATV a magyar jobboldal diverzálóiként használgatja pénteken esténként a jobbközepeseket!

T. O., Mikháza

Kéri Lászlónak

Jóleső büszkeséggel tölt el, hogy téged, egykori diáktársamat rendszeresen látlak a tévében. Ez azonban nem jelenti azt, hogy politikailag is veled értek egyet. Véleményem szerint politikai fejtegetéseid nem mindig tárgyilagosak: egyfajta baloldali pártosság érződik bennük. Mintha épp arra törekednél, hogy megtartsd egykori osztályfőnököd, Kati néni szellemét, aki abból indult ki, hogy a szocializmus örök életű lesz. Egyik vasárnap este a szólás szabadsága – lánynevén A Hét – műsorában elhangzott egy megjegyzés, ami nagyon meglepett. Politológus társaddal, Fritz Tamással részleteztétek a jelenlegi kormány hibáit – már-már megváltozott a rólad imént említett véleményem -, egyszercsak vala-melyikőtök ezt mondta: Persze ne felejtsük el, hogy a kormány eredménytelenségében szerepet játszik az ellenzék gyenge teljesítménye is! Hát ezt meg hogy értsük? Mert azt már megszoktuk, hogy a jelenlegi kormány minden sikertelenségét az előző kormány számlájára írja. Most pedig jön valaki, aki ugyanezzel a céllal az ellenzék kifejezést használja, vagy-is a Fidesz jelenlegi tevékenységét bírálja, mondván: „A baloldal a tőle megszokott mérhetetlenül nagy toleranciával szabad kezet adott a jobboldalnak, hogy a kormányzatról való leköszönés után is folytathassa az országépítést. Csak hát ezek a balfácán fideszesek Hofival szólva mindent elszabnak, így aztán mi, MSZP-sek is szabhatjuk.” Biztosíthatlak benneteket, hogy a Fidesz a jelenlegi lehetőségeihez képest minden tőle telhetőt megtesz az ország és a nép érdekében. Persze konstruktív kormányt egy konstruktív ellenzék se tud teremteni. Erősnek találod ezt a megjegyzést? Akkor hadd idézzem fel még egy diákkori emlékemet. Valaki egyszer a suliban azt mondta nekem: „Öregem, te olyan köpönyegforgató vagy, hogyha visszajönnének a fasiszták, te már másnap Hitlert éltetnéd!” Ezek után remélem, meggyőzően hat számodra, hogy nem éltetem egyfolytában mindig csak Medgyessy Pétert, pedig a tavalyi választásokon én is tanúja voltam az MSZP hatalomba történő visszatérésének.

Hertelendy László, Budapest

Szabad vagy sem?

Mivel nemrégen volt az a sokat emlegetett (vitatott), a kábítószerezést támogató tüntetés (ellentüntetés), elgondolkodtam azon, hogy szabad-e Magyarországon olyan kiadványokat árusítani, amelyek a kábítószerek liberalizálását támogatják. Ezek azt sugallják, hogy mérhetetlen boldogság szállja meg azt, aki füvet szív. Úgy tudom, a dohánytermékeket tilos reklámozni hazánkban. A marihuánát szabad? Egyik nap, bevásárlás közben meglepődve tapasztaltam, hogy a Cora bevásárlóközpontokban olyan poszterek kaphatók, amelyek a fent említett témát ábrázolják nagy választékban. Miért nem figyel erre senki?

Lengyel Béla, Bp.

Liberális szél

Olvastam az újságban, hogy Budapesten, a II. kerületben elégettek egy magyar zászlót, a nyelét összetörték és bedobták egy kertbe. Elgondolkoztam azon, hogy milyen lelki alkatú lehetett az az élőlény, aki ezt elkövette. Már gyerekkoromban megtanultam, hogy nemzetünk zászlója szent és úgy is kell kezelni. Persze ez régen volt. A facsemetét erős karóval gyámolítják, míg meg nem erősödik, ki van hozzá kötve. Az emberpalánta is ugyanilyen törődést, nevelést, gyámolítást igényel, amíg önállóan lábra nem áll. Ebben a kezdeti időszakban bármely kívülről érkező hatás, legyen az pozitív vagy negatív, érzékenyen érinti, befolyásolhatja, meghatározhatja a sorsát. Jelenleg éppen egy negatív támadásnak van kitéve fiatalságunk. Az alkoholon és a nikotinon kívül, az ízléstelen média adagolása mellett újabb veszély: könnyű drogokkal igyekeznek mérgezni őket. Az úgynevezett kendermagosok társaságának fő pártfogója és szellemi támogatója, egy külföldön élő író és egy talajtvesztett filmrendező, akik ketten, bűnszövetkezetben hintik az EU-ból hozott mérgüket és áldásukat a Vörösmarty téren. E két „gonosztevő” jól tudja, mit cselekszik. Egy drogokra szoktatott, testileg-lelkileg erőtlen fiatal beteg, beteges, befolyásolható, irányítható felnőtt lesz. Ha lesz. Ilyenekből lesznek a meggyőződés és erkölcsi tartás nélküli falmázolók, kereszt- és síremlék-döntögetők, zászlóégetők (és természetesen a újabb kendermagosok). A kérdés, hogy milyenek lesznek az ő utódaik. Jó lesz vigyázni a fiataloknak, nehogy meghajlítsa gerincüket az uralkodó liberális szél.

Koltay László, Budapest

(Sic transit…)

Tisztelt Magyar Demokrata Szerkesztősége! Legnagyobb szomorúságomra szeretett és kedves Demokrata lapjukat (melyre a megjelenése óta előfizettem), sajnos le kell mondanom. A szemeim nagyon megromlottak, nem tudom elolvasni. Nagyon hiányzik!

Kiváló tisztelettel:

Nott Éva, 88 éves, Budapest