Szabadgondolkodók

Tamás Gáspár Miklós az egyik cikkében azt írta: a bírák jelentős része ahhoz a felső középosztályhoz tartozik, amely cigányellenes, antiszemita, homofób, idegengyűlölő és mélyen lenézi a kitaszított szegényeket. Cikkét azzal zárta: ki az utcára, demokraták! Tamás Gáspár Miklós állásfoglalása durván gyűlöletkeltő, rágalmazó, és egy nagyon fontos hatalmi ág lejáratását célozza. Bárándy Péter igazságügy-miniszter megvédte Tamást, mondván: egy szabadgondolkodó azt ír le, amit akar. Én magamat szabadgondolkodónak tartom, s feltehetőleg szintúgy minden magyar állampolgár is. Ezek szerint Bárándy Péter igazságügy-miniszter mindnyájunkat felhatalmazott, hogy bármely hatalmi ág, vagy bármely nekünk nem tetsző csoportosulással szemben gyűlöletkeltő, durván rágalmazó, lejárató nyilatkozatokat tegyünk. Azért hogy az utóbbi időben a bírói kar tagjai ellen sorozatban durva támadások történtek, elsősorban két magyar szabadgondolkodó: Tamás Gáspár Miklós és Bárándy Péter igazságügy-miniszter úr a felelős.

Tóth László, Bp.

Tiltakozunk!

Koncepciós perekbe kezdett az amerikai kormány hadseregének katonái ellen, melynek utóbbi áldozata egy magyar származású, az USA-ban élő fiatalember: Georg-Andreas Pogány. Pogányt a hadbíróság gyávaság vádjával halálra kívánja ítélni. A fiatalember szeptember 26-án érkezett Irakba, a Zöld barett-sapkás különleges alakulathoz osztották be. Három nappal később egy bevetés során az amerikai fegyvertűz által félbeszaggatott irakiak testének szörnyű látványával találta magát szembe, s ettől pánikrohamot kapott. Ekkor előbb feletteseihez fordult segítségért, ők elutasították, végül az alakulat pszichológusa, Marc Houck kapitány elé került. Houck megvizsgálta és megállapította, hogy Pogány a bevetéseken részt vevő katonáknál jelentkező stressz jeleit mutatja, és a katonai szolgálat alól való ideiglenes felmentését javasolta a szolgálatba való visszahelyezése előtt. A hadsereg azonban október közepén visszavezényelte Pogányt az USA-ba, ahol gyávaság vádjával katonai bíróság elé állították. Ma a 32 éves Pogányt a Denvertől délre, mintegy 113 km-re eső Fort Carson-i hadibázison tartják fogva. ő minden erejével szembeszáll a gyávaság vádjával, ami akár halálbüntetést is eredményezhet számára. A nürnbergi elvek szerint az egyén köteles a magasabb erkölcsi normák követésére, még akkor is, ha azok ellentétben állnak is a törvénnyel és a kiadott paranccsal. Nem Pogány tanúsított gyávaságot, amikor engedett természetes emberi érzékenysége által kiváltott érzelmeinek. A magasabb erkölcs szerint járt el, amikor elutasította, hogy részt vegyen egy zsarnoki hatalom hódító háborújában.

Reméljük, hogy az amerikai polgárok hamarosan szembeszállnak Georg W. Bush fasiszta rendszerével, az USA katonai önkényuralmával. Bush-nak, a vietnámi háború egykori katonaszökevényének nincs erkölcsi alapja arra, hogy másokat megfélemlítés céljából sokkal kisebb vétségért halálra ítéljen. Kérjük a magyar kormányt, hogy mihamarabb tegyen lépéseket Georg-Andreas Pogány szabadon bocsátása érdekében, határolódjon el az USA törvénytelen, nemzetközi felhatalmazást nélkülöző véres háborújától és vezényelje haza az Irakban szolgálatot teljesítő magyar katonákat.

Mayer Ferenc, Magyarok a békéért mozgalom

Toborzás

A Külügyminisztérium a Varga-Balázs Péterről, az iraki háború első ismert magyar áldozatáról szóló gyászhírt annyira részvétlenül és szakszerűtlenül kezelte, hogy az a régi bolsevik idők szellemét idézte. A külügyi vezetők például azt mondták, hogy magyar állampolgároknak nem kell bejelenteniük, ha külföldön munkát vállalnak. Ebben az esetben azonban ez nem igaz. Egészen speciális szabályozás vonatkozik ugyanis a katonai érdekű munkára, így egy idegen hadsereg számára végzett tolmácsolásra is. A tiltott toborzás ugyanis Magyarországon bűncselekmény. A magyar büntető törvénykönyv 154.§-a így szól: „Aki a Magyar Köztársaság területén idegen fegyveres szervezetbe katonai szolgálatra, katonai érdekű egyéb szolgálatra vagy katonai kiképzésre toboroz, bűntettet követ el és egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” Ezt eddig Magyarországon csak az izraeliek és újabban az amerikai hadsereg kiszolgálócége, a Brown and Root szegte meg. E cég taszári tevékenységének megszüntetése után több mint 120 magyart szerződtetett külföldi bázisaira Kuvaitba és Irakba. Alvállalkozója, a Toifor Kft. alkalmazásában állt Varga-Balázs Péter, akit két iraki fiatallal figyelmeztető lövések nélkül lőttek agyon amerikai katonák egy 2-M2-es gépfegyverrel. A magyar honvédekhez hasonlóan a magyar hadtápos kiegészítőknek sincs semmi keresnivalójuk Irakban. A katonai érdekű szolgálatra toborzó cégeket és vezetőiket felelősségre kell vonni a magyar Btk. alapján. Az USA-nak pedig kártérítést kell fizetnie a győri családnak a genfi konvenciók ismételt megsértéséért.

Kelemen Miklós, Bp.

Parasztok

2003. dec. 8., reggel: „A parasztok tüntetnek”. Betelefonáló: „Milliós traktorokkal az utakon.” Tüntetnek a parasztok. Tényleg szórakoztató – a Sláger rádió számára. Parasztok, szépen, nem gyűlöletkeltően kiejtve. Nem úgy, mint 59 októberében nagyapámnak mondták: Te büdös paraszt, ha nem írod alá a belépést a szövetkezetbe, megbánod. És egy mozdulattal úgy nekivágták a kamra ajtajának, hogy a nagy kilincs beleszúródott a tüdejébe. A paraszt egy hónapra rá aláírta, de nem a szövetkezettel, hanem az égiekkel. Én nagyapám halála után egy hónappal születtem, sose volt módom megfogni a kezét. Így telt el nálunk 59 karácsonya. A paraszt akkor is reggel 4-kor kelt, karácsony napján is megfejte a tehenet, hogy a városban az elvtársak gyerekei is kaphassanak friss tejet. Kedves elvtársak, meséljétek el, milyen érzés fogni a nagyapátok kezét, azokét a nagyapákét, akik büntetlenül büntethettek, miközben sikerült felépíteniük a büdös paraszt nélküli világot. S akkor mi történik most? Honnét jöttek az utakra? Mi az, hogy traktoruk van? Mi az, hogy hitelt kaptak rá? Ilyen ezentúl nem lesz! Nem szabad a bankokat terhelni 1-2 milliós hitelekkel. Mindenki keresse meg az apósát, anyósát, keresztapját, attól kérjen hitelt. Onnan százmilliókat kaphat. A kormány ebben is példát mutat? Sebaj, az utakon tüntető parasztok traktorait fel lehet használni gyűlöletkeltésre. A milliós luxusautók tulajdonosait nem lehet szájra venni. Csak a parasztot kell megutáltatni. Most karácsonykor is sokan hajnalban keltek. A tejszínhab mellett gondoljunk arra a nagymamára, nagypapára, emberre, aki a tehenet feji és nem büdös paraszt, aki megsüti a friss kiflit és nem rühes pék, aki a síneken robog veled haza és nem koszos vasutas, aki bemegy a rádióba, hogy téged szórakoztasson, és bárcsak ne képzelhetné magáról, hogy a hatalom árnyékában semmivel nem égetheti meg magát, bárcsak tudná, hogy nem jópofa, hanem jó katona.

Deák István, Petőhenye

Siratom…

Egyszerűen fáraszt már az az állandó siránkozás a „holokauszt” miatt. Már a túlságba vitt emlegetése is maga után vonja azt, hogy unalmassá váljék, és az ember elgondolkozzon azon, vajon mi, magyarok miért hallgatjuk agyon a sérelmeinket. Egyszerű, nyugdíjas özvegyasszony vagyok és most vénségemre kiállok és elmondom a nagy nyilvánosságnak, hogy: – Siratom két nagybátyámat (anyai), akik az első világháború (számomra hősi) halottai és ismeretlen helyen, ismeretlen sírban nyugszanak, – siratom nagyapámat, akit a háború végén egy pár csizmáért lőttek le az oroszok a szemem láttára, – siratom édesapámat, akit meghurcoltak, börtönbe zártak és megkínoztak, mert nem lépett be a pártba. Később a bántalmazás következményeibe halt bele, – siratom másik nagybátyámat, akit tönkretettek a kollektivizálással. Elvették gyermekéveim paradicsomát (a tanyáját és a földjét), amibe sohasem tudott belenyugodni és lassan bele is pusztult, – és nem utolsósorban siratom férjemet, mert Csernobil következtében rákban halt meg 47 évesen, itt hagyva engem és két fel nem nevelt gyermekünket. Sirathatom tehát saját magamat is, de nem teszem, mert mérhetetlenül büszke vagyok minden családtagomra. Ha azt vesszük, hogy él a nagyvilágban 15 millió magyar, mondjuk 4 millió család, s sirasson csak minden család 2-3 személyt, akkor ez nem magyar holokauszt? Mi mégsem siránkozunk, pedig se kártérítést, se segélyt, se kárpótlást, sem nemzetközi figyelmet (elismerést) nem kaptunk veszteségeinkért, mert a történelem úgy hozta, hogy rossz oldalon kellett harcolnunk és kimondatott ránk a „bűnös nemzet” jelző. Jó lenne ezen elgondolkodni, főleg azoknak, akik még ma is igen jól élnek a történelem e furcsa fintorából itt és külföldön.

özv. I. J.-né, Budapest

A perec

Kertész Imre, magyar Nobel-díjas író Sorstalanságát kiadták számozott, kartotékolt, dedikált 2000 példányban eszperantóul. Legalábbis májustól reklámozza a Hit tévé (ATV) a 2000 eszperantó példányt. Ha egy Nobel-díjas kétezer példánya nem kel el az összvilágnyelven ennyi példányban, akkor vagy a műben, vagy az íróban, vagy a pénzéhes kiadójában, vagy a Nobel-díjban, vagy az időjárásban van a hiba. Egy rendes Nobel-díjast nem kell reklámozni, mint a friss perecet!

T. O., Mikháza

Csak igazat ne!

Valamelyik este a HírTV Szerintem c. műsorában Kerényi úr megemlítette a gyűlölettörvényt. Az jutott róla az eszembe, hogy az idén lenne százesztendős Orwell, s hogy mikor lesz már gondolatrendőrség. Mert miről beszélünk tulajdonképpen? Porig alázhat sajtóban, rádióban, televízióban, interneten, bárhol bárki bárkit. Azt viszont a világért sem mondhatom, írhatom, hogy x mosópor vagy y üdítő rossz. Olyan védelmet élveznek a márkák, a multinacionális fosztogatók, hogy hihetetlen. Alsó tagozatos kisiskolások koffeinfüggők, de ha leírom, hogy melyik üdítőtől, olyan pert akasztanak a nyakamba, hogy életem végéig fizethetek. Egy buborékos löttynek több joga van, mint egy embernek. Demokratikus jogállam és gyűlölettörvény! Tisztelettel kérdezem, most miről is beszélünk?

D. P., Budapest

Édes anyanyelvünk

Világéletemben utáltam a reklámokat, bocsásson meg nekem érte a fogyasztói társadalom. De egyet hajdanában megjegyeztem: Csak egy ugrás a Sugár! (Bár ez a szlogen a mai világban, amikor az ember köpni sem tud, hogy ne bevásárlóközpontot találjon el, lehet hogy nem sokat mond.) Megvetésem jeléül akkor átalakítottam ezt mondást így: csak egy köpés a Sugár, mert végeredményben a mondanivaló nem változott meg. Mára azonban mégiscsak átalakult a dolog, még egyet facsartam rajta, s kihasználva az édes anyanyelvünkben rejlő korlátlan lehetőségeket, s egyben véleményt is nyilvánítva a következőképpen szól a mondás (azzal, hogy az igazságtartalma sokkal nagyobb, mint az eredetinek): Csak egy köpés a Kovács! (Nem aranyköpésre gondolok.) Akinek nem inge, ne vegye magára!

K. J., Budapest