Sutyorognak

Toleranciától csöpögő arc, lángoló fülekkel. Az SZDSZ, az ATV, az EU, az ÉS, valamint más rövidítések szent tehene és Adonisza, Eörsi Mátyás a tilos jelzés ellenére megpróbált behajtani a Sapientia Tudományegyetemre. Szerencsére az általa is kirekesztett forgalomirányítók megakadályozták tettében a könnyelmű ifjút. Köszönet érte. A Lánchídon, bár köze nem volt hozzá, egy báró Haynau Julius Jacob nevű, a Habsburgok által magyar nemesi címmel dekorált kiváló européer haladt át elsőként. Most meg haynauk, kunbélák, rákosimatyik, magyargyilkosok magyargyűlölő utódait már egy kis egyetemi sutyorgásra sem engedik be. Odavan a demokrácia, mint a virágos nyár. De talán van még remény. Van még néhány Habsburg, van nekik intézetük, az intézetnek van jó kuratóriuma, a jó toleráns Gerő Andrással az élén. Dugjátok össze buksi fejeteket gyerekek, és találjatok ki valamit a mi Mátyásunknak. Vagy még ezt is mi csináljuk? Lajkó Pál István, Szeged

Amnézia

V. T. szép, úszómedencés, gödi házzal rendelkező tévés óriásunk – aki a hatvanadik születésnapját tíz évvel ezelőtt, nem kevés pénzért a királyi tévénkkel ünnepeltette meg -, díjat kapott, kitüntették. Úgy is, mint bolsi szimpatizánst. A „pótolhatatlansága” miatt törvénysértően későn nyugdíjba küldött, erőszakos hírben álló kisembert ujjongták körül nemrégen egy esti adásban – visszapillantva a kezdetekre. A hiányos tájékoztatás kiegészítése végett közlöm, hogy a Mester életpályája a bölcső, a kiságy, az óvoda és az iskolák stb. után – az ötvenes években nem a televízióban kezdődött, hanem egészen máshol… És a tévés székházban ezt mindenki tudta. Itt az idő, tudja meg mindenki. K. S., Budapest

Egy kalap alá?

2005. március 23-án reggel véletlenül a TV2 Mokka c. reggeli műsor végét volt „szerencsém” megnézni, melyben a pártatlan és elfogulatlan Havas Henrik műsorvezető kommentált egy nézői sms-t. Az üzenetíró azt írta, hogy a Kádár-rendszer kiszolgálóit kell felelősségre vonni. Erre jegyezte meg Havas, hogy szerinte a Kádár-rendszert mindenki kiszolgálta, aki benne élt, csak az nem, aki akkor még nem élt. Hát kedves Havas elvtárs (hacsak azt az ostoba állítást nem számítjuk, hogy aki egyáltalán él, az kiszolgál) ön magából indul ki! Kikérem magamnak, a szüleimnek és kisemmizett nagyszüleimnek, a Kádár által kivégeztetett, kisemmizett, hazájukból elüldözött, több mint kilencmillió-kétszázezer nem MSZMP-tag nevében ezt az aljas és hazug mentegetőzést (az általánosítást is), amivel tisztára akarja mosni önmagát és az elvtársait. Ne vegyen egy kalap alá – sem engem, sem a szüleimet, nagyszüleimet, akik tisztességesen túlélték azt a hazug rendszert – olyanokkal, mint Kovács, Lendvai és a többiek, akik a demokráciát lábbal tiporták, most pedig kioktatnak arra, hogy mi a demokrácia. Semmi sem jogosítja fel őket arra, hogy megmondják nekünk, mi a helyes, miről mit gondoljunk. Önt se, Havas elvtárs! Péntek Gábor, Zsámbék

Kínos nekik

Amiről most írok, szinte jólesik és üdítőnek hat a Gyurcsány-féle baromságok között. Hallgatom a Petőfi adót: 2005. március 23-a, 14 óra, Zeneszerda. Csűrös Csilla vendége Kerényi Gábor. A Téma: Eggerth Márta. Csilla kérdése: Mi az oka, hogy ennyire megfeledkeztek erről az énekesről? A válasz mellébeszélés mindkettőjük részéről. Mert a két beszari ki nem mondaná, hogy az oka a kommunizmus. Mert ott a kedvenc sláger az volt, hogy a múltat végképp… És lehet, hogy úttörő korukban énekelték. És most kínos rá visszaemlékezni! Bereczki Tamás, Berettyóújfalu

Illetlen szakértő

Görög Ibolya (arcátlansága miatt írjuk csak ki a nevét) protokollost faggatták a „tárgyilagos” Napkelte műsorában Gyurcsány sorozatos kifütyüléséről. Az, hogy tudálékosan összevissza hordott hetet-havat, nem is érdekes. Az viszont már igen, hogy egy mélyen sértő, sőt, bunkó fordulattal a Gyurcsányt kifütyülőkről ezt mondta: „Akik ma fütyülnek, a füttyös gyerekek tíz év múlva a piacon leszedik az aranyláncot az idős nénik nyakából.” Én pedig azt gondolom, hogy azok, a Görög bandájából való bolsevista kölkök, akik mostanság kereszteket fűrészelnek el, nekik nem tetsző szobrokat, emléktáblákat öntenek le festékkel, tíz év múlva meg egy protokollszakértőt, egy nőt is szájon vágnak. Uram, atyám! Ez a beszélni, viselkedni sem tudó nő a felelőse és tudósa a kommunisták által ma is marcangolt hazánkban az illemnek, viselkedésnek, protokollnak!? Kocsis Sándor, Bp.

Ügyes…

Olvastam egy anyaországi lapban, hogy Bíró Béla, aki az erdélyi magyar egyetemen „eurokonformizálja” az ifjúságot, azt írta: „Romániában már nem menő a nyílt magyarellenesség.” Ezt a téveszméjét azzal „bizonyította”, hogy C. V. Tudort felfelé buktatták a Nagy Romániai Pártban, elnökből tiszteletbeli elnök lett. WC Tudor ugyanúgy irányítja most a pártját, mint eddig, talán még rafináltabban. Bíró Bélának annyit (hogy ne haljon meg tök bután): A Villareal-Steaua tavaszi focimeccsen az utóbbi (juhpásztorból lett) főnöke bemondta valamelyik román közszolgálati tévében, hogy román ortodox templomot épít castelloni és villareali spanyol románoknak. A spanyol Castellon város 300 ezer lakosából 75 ezer friss román „honfoglaló”. A játékot a románok így kezdték 300-400 évvel ezelőtt Erdélyben is. Román ortodox templomokkal lepték el a tájat. A szlávok megvegyszerezték a románok sáskajárását délre, keletre és északra. Ma már az Atlanti-óceán felől végzik Európa elrománosítását. Hajrá, románok, ügyesek vagytok! Nincs óhazátok, de van egy sor újhazátok. Nekünk érvényes óhazánk volt, de nem tudtunk élni a lehetőséggel. A páneurópai Habsburg Ottónak igaza van: a románoknak minden sikerül Európában. Sikerül lopni, csalni, hazudni, politikát és fegyvert csempészni és diplomatikusan félrevezetni az EU-t! T. O., Mikháza

Cigány vagy roma?

Az egyre nagyobb számú cigány etnikum körében is bizonytalanság uralkodik a saját megnevezésük körül. A korábbi, általánosan elfogadott, egységes cigány elnevezés helyett a rendszerváltozás után – elsősorban a cigány vezetők és liberális politikusok, közszereplők – egyre gyakrabban kezdték használni a roma (helyesen rom) elnevezést, ami cigány nyelven (lovári) általánosan cigány embert jelent. A nem cigányokat pedig „gádzsónak” nevezik. A muzsikusaik továbbra is következetesen cigány zenészeknek nevezik magukat, mégpedig azért, mert ezt a zenét cigány emberek játsszák, elsősorban a magyar nótákat, műdalokat, nem pedig a cigány és nem cigány népdalokat. Jóllehet hivatalos állásfoglalást még nemigen hallottam erről, a logika azt diktálná, hogy csak a cigány nyelvű (lovári) beszédben használják a roma elnevezést magukra. Magyar nyelven írva vagy beszélve pedig továbbra is egységesen a cigány elnevezést kellene használni, mint ahogy magyarul németet, osztrákot, olaszt és nem deutschot, österreichert, italianót mondunk az illető nemzet vagy népcsoport megnevezésére. Ugyancsak ok nélkül ment ki a közhasználatból az oláh, tót, ruszin megnevezés és helyettük a román, szlovák elnevezéseket használjuk, pedig ezek csak az állampolgárságukra utalnak, a nemzetiségük lehet más is. Ideje lenne már végre rendet teremteni a fogalmak és elnevezések használata körül, különösen a különféle hírközlési szerveknél, az elektronikus és a nyomtatott sajtóban. Pap Zsolt, Bp.

Jegyzőkönyv

Mostanában egy bizonyos jegyzőkönyv került terítékre, ami állítólag meggyőző bizonyíték arra, hogy Orbán Viktor miniszterelnökként szaktanácsokat adott a felesége részvénytársaságának. A jegyzőkönyvről annyit, hogy én csak azt a jegyzőkönyvet hiszem el, amit én hamisítottam. Lehet hogy megvetnek érte, de én 37 évig voltam jegyzőkönyvvezető, és bizony én is… szóval néha hamisítottam. A dolog így működik: a jegyzőkönyv-hitelesítők nemigen szokták elolvasni a kész „művet”. Erre is felkészülve történt olyan, hogy bizony a 10-12 oldala is kicserélésre került a már hitelesített jegyzőkönyvből. Amikor még írógéppel dolgoztunk, ezt az áldásos tevékenységet sportszerűen űztük a szocializmus nagyobb dicsőségére. A számítógépek világában ez már nehezebben működik, mert a gép képes arra, hogy dátum-óra-perc pontossággal rögzítse, hogy ügyes kis kezek mikor javítottak bele az eredeti szövegbe. Ezért ajánlanám, ha valaki örökérvényű jegyzőkönyvet akar készíteni, azt hagyományos villanyírógéppel tegye, mert kevesebb a bukta lehetősége. (Magam egyszer buktam le 37 év alatt, mert úgy a 22. oldal környékén belegépeltem a jegyzőkönyvbe, hogy aki eddig elolvasta, jelentkezzen nálam 50 forintért. A hatvanas évek közepén történt, a lebuktató ember a Mezőkovácsházi Járási Tanács VB pénzügyi osztályát vezette. Rendes ember lévén, az 50 forintot nem hajtotta be rajtam). Amennyiben a tokaji jegyzőkönyv készítője számítógéppel dolgozott, könnyen lebuktatható. Jelen esetben azonban nem erről van szó, hanem arról, hogy mire ez az Orbán elleni legújabb támadás kifullad, már túl leszünk a 2006-os választásokon. Beteszik a két vad kakast kukorékolni a bizottságba (Köteles Károlyt és Wiener Györgyöt) és érdemi munkáról ott már szó nem lehet! Forgó Irén, Békéscsaba

Sok volt!

„Kedves” druszám, Ferenc! Túl sok minden volt. Ott volt, ugye, a vatikáni turnéd, volt visszhangja! Odaköptél az Orbán tányérjába is, és nem úszták meg a szaúdiak sem szárazon a tréfás egyéniségedet. Ez olyannyira sikeredett, hogy még egy-két ilyesmi és előbb-utóbb hadat üzennek nekünk. Itt leszünk a legnagyobb szarban, mert a hadseregünk operett, honvédelmünk nincs. Most meg itt van a legújabb alakításod a gazdákkal. Nem hazudtoltad meg a fészekaljadat, utánuk lőttél: meghátráltak. Hátba lőni, úgy az igazi! Akárcsak 48 éve történt azon a Kossuth téren, ahol te a nemzeti ünnepen feszelegsz Isten kegyelméből és a hülye nép bárgyúságából. Egyébként az első hazainduló traktor elé kellett volna állnod azzal, hogy meghátráltak. Bátrabb, stílusosabb lett volna. December 5-ről meg már nem is akarok beszélni a nyomdafestéket kímélendő. Alattvalói hódolattal Id. Miskolci Ferenc, Nagymaros