2007. 12. 27. 17 879 Ft

2008. 01. 23. 21 034 Ft

2008. 12. 22. 22 866 Ft

2009. 01. 23. 28 357 Ft

2009. 02. 23. 31 387 Ft

Az ez évi számlához már nem is viszonyítok. Csak a 2007. decemberit a 2009. januárihoz, ami ugye bő 30%-os emelés. Eközben nem emelkedett (inkább csökkent) a gázolaj ára és nem változott az áfa. Fanyar humor lenne idézni egyik magyarországi politikai janicsárjuk mondását a gázról: „Lassan mondom… nem lesz gázáremelés!” Persze, tudom, eme elkeseredett levélen kívül ma még nem tehetek semmit, hiszen bagóért nemcsak az országot, de annak vezetőit is kilóra megvásárolta a globális nagytőke. Választ nem várok, hiszen mindent meg tudnak magyarázni. Egyelőre fogcsikorgatva fizetek, pedig egyikünk nyugdíjának a fele már most is a Távfűtőművek profitját növeli.”

Paál István, Budapest

Raiffeisen

Bunkó vagyok, ezért sem svábul, sem „osztrákul” nem tudom a bank a nevét kiejteni. Nemrégen hozzánk közel letelepedett egy fiókjuk. Időnként lesegettem őket, és láttam pl. azt is, hogy van nekik belső (nem utcai) ATM-jük. Nosza, mondtam egyszer magamnak, behajigálok nekik egy kis suskát, kérek egy kártyát és ezzel milyen jó lesz nekem akkor, amikor a zsebemben cincognak az egerek, hiszen a „kertlábban” vannak. Telefonos érdeklődésemre egy bájos női hang: Van domború meg sima ATM-kártyánk. Ez nem nagyon érdekelt, inkább a pénzkivételnél felszámolt tarifájuk. Csicseregve közölte, hogy 200 forint. Azt hittem, hogy ezt egy hónapra érti, de tisztáztuk, hogy ennyit számolnak fel minden ATM-es kivétel esetén, sőt mi több, ez a törvényük még a saját, pl. a XI. Bocskai úti fiókjuk automatájára is vonatkozik. Nem is raktam be hozzájuk pénzt, viszont azóta „ráfázol” banknak hívom őket.

Kónya Béla, Budapest

Adóprésben

Több hónapos vajúdás után a Gyurcsány-kabinet válságot enyhítő adócsomagot izzadt ki magából. Egeret szültek a hegyek! Nem azért, mintha ez a csomag megszorításnak nem lenne elegendő, csak éppen nem ez kellett volna. Még a tervezett adóváltozások életbe se léptek, a miniszterelnök már így nyilatkozott: nem elég a válságot csak enyhíteni, annál több kell. Magyarán újra szorítani fognak a présen. A kis jövedelmű emberekből kipréselik, amit még lehet, mert a gazdagokat nem lehet megszorítani. Kiviszik a pénzüket az országból, ezért préselik azokat, akiknek nincs mit kivinniük. Míg hülyíteni lehet az állampolgárok nem kis részét, addig a miniszterelnök hátradőlhet a bársonyszékében. Az ország egy feneketlen kúthoz hasonlítható. Minden belelapátolt pénzt elnyel, de ez a pénz keveseknél búvópatakként megjelenik. Egyetlen aktuális példa erre: a sokévi adóprésből a romák felzárkóztatására elkülönített milliárdok szőrén-szálán eltűntek, a romák többsége mélyszegénységben maradt. Rajtuk kívül már legalább ugyanannyi magyar is mélyszegénységben él. Európában Magyarország egy banánköztársaság képét mutatja. A szocialista kormány legújabb bűvészmutatványa az adórendezések kalapjából elővarázsolt adóemelések. Most azzal etetnek minket, hogy a tervezett adóátrendezés nullszaldós lett, vagyis amit az egyik területről elvonnak, azt másikon visszaadják. Ez egy jól hangzó csúsztatás, de ha igaz lenne, a munkahelyteremtéshez akkor is kevés. A magyar gazdaság fellendítéshez más gazdasági és pénzügyi intézkedések és más ösztönzések kellenek. Röviden, ehhez egy új kormány kell!

Tégen László, Nagymaros

Kisantantosok

Olvasom az aradi Nyugati Jelenben, hogy Románia két kézzel és két lábbal támogatja, sőt „Szerbia ügyvédje” lesz az EU-csatlakozási törekvéseiben. Ha Tótia, Oláhia és Rácia mind EU-n belül lesz, akkor szevasztok Kárpát-medencei magyarok! Mivelhogy Budapesten ma is kisantant-barát és magyarellenes kormány uralkodik, megkezdődhet egy újabb magyar kivándorlási hullám a Kárpát-medencéből akárhová. Először a végekről, majd a közepéről. Koszovó függetlenségét se hajlandó elismerni egyik magyart rabló állam sem, úgyhogy a jelenlegi területükön, a békés magyar autonómia-törekvéseknek egyelőre trombitáltak.

TO., Mikháza

Az utolsó tánc

Dávid Ibolya már mindenkit táncra kért, akit lehet, és nagy buzgalmában észre sem veszi a kosarakat, amiket kap (már el sem férnek a kalapdobozában). Sokan csodálkoznak is, hogy már a frakciója létét is kockára teszi, de ez tévedés. Nem kockára teszi, hanem beáldozza. Számára a cél: a parlamentben maradás, bármi áron. Ennek érdekében semmitől sem riad vissza és őrült ötletekkel bombázza a közvéleményt. Történt ugyanis, hogy az MDF EU-s képviselői listája élére Bokros Lajost jelölte, akinek egyébként adott esetben abban a frakcióban kellene ülnie, amelyiknek az egyik alelnökét Orbán Viktornak hívják, majd egy huszárvágással miniszterelnöknek ajánlotta őt a parlamentben. A nagyívű bejelentés után Bokros úr máris a királycsináló Nap-Tv-ben találta magát. Az egykoron az MDF által kicsinyes könyvelőnek titulált Bokros mára – úgy tűnik – nemzetmentővé nemesedett, aki felajánlja tudását és tapasztalatait a haza üdvéért. Szónoklatából azt is megtudhattuk, hogy mások is megkeresték, de azok csak a nevét akarták megkapni, a programját nem, és hogy ez számára sértő. Azt nem tudjuk, hogy a Bokros-csomag megalkotójának neve kinek a számára lehet vonzó, de hogy a mára már minden politikai hitelét elveszítő Dávid Ibolya jelöltjének lenni egyszerre komolytalan és megalázó, abban biztos vagyok.

Juhász Margit, Miskolc

Humor

A 2009. február 21-i Nap-kelte ügyeletes hölgyszerkesztője vidáman csevegett Kuncze Gáborral az ő szerkesztői „kiruccanásáról”. (Hallom, hogy Navracsics Tibor is az áldozatai közé tartozik) Mondják – és mondta ezt a szerkesztő hölgy is –, hogy Kuncze úrnak egyik jellemzője a humora. Persze általában komoly szokott lenni. Komolyságát bizonyítja, hogy belügyminiszterként szemrebbenés nélkül állította és ezt írásban hivatalosan meg is erősítette, hogy az ávós börtönökben Rákosiék alatt nem kínozták a fogvatartottakat. (Igaz, egyeseknek ez is humorosan hangzik.) Ismert, hogy Al Caponénak is volt humora, viszont az USA akkori publicistái és vezető politikusai közül senki sem volt kíváncsi a humorára, horribile dictu még csak kezet sem fogtak vele. Pedig váltig az USA-val példálóznak a magyarországi tolerancia és összefogás szószólói.

Tkacsik István, Kassa

Most be se kapcsolom

Szeretnék csatlakozni a lapjuk 7. számában közölt „Emeregy-szomorodj” című levél írójához. Bizony hiányzik – mondhatom, talán az egész országnak – a Kossuth rádió! De a Petőfi rádió is! És hiányzik a szünetjel, a Kossuth-nóta dallama. Egy vigaszunk azonban lehet, hogy a Magyar Katolikus Rádió szinte minden száműzött műsort sugároz a Kossuth rádió helyett. Van játék és muzsika „Mi ez a szép” néven, van vasárnapi jegyzet minden héten, van irodalmi fejtörő, van nyelvőrző, folytatásos regény stb. Reménykedjünk, hogy a Kossuth rádió is nemsokára visszakapja régi fényét.

Darvas Jánosné, Bp.

Piacolás

Nemrégen azt mondta Mesterházy Ákos: Az MSZP egy évre keres új miniszterelnököt. Akárha egy apróhirdetésben, vagy a piacon? Mintha azt mondta volna: alig használt, alig lejáratódott, rövid szavatossági idejű elnök kerestetik. Miniszterelnököt manapság keresünk, adunk-veszünk, esetleg találunk. Ilyesmit sugall Fodor Gábor is. A parlamenti felszólalásában kétszer is úgy kezdte a mondandóját: „…hajlandók vagyunk odaállni egy olyan miniszterelnök mellé, amely…” Lám ilyen amelyekig süllyedtünk, ami megint azt az érzetet kelti a mezei emberben, hogy tulajdonképpen nem is emberről, hanem holmi bábról, tárgyról van szó. Elharapózott a közbeszédben egy agyament kifejezés: nulla forintért. Mondják ezt feltehetőleg valamiféle reklámpszichológiai okokból, hogy ne legyen egy parlagi „ingyen”, hanem benne legyen a nulla is, meg a forint is. A jelen esetben ez úgy hangzik, hogy lesz egy ingyen, mert meg nem választott miniszterelnökünk. Nulla forint, nulla miniszterelnök. Keresünk és találunk egy miniszterelnököt, odarakjuk, „oszt majcsak lesz valahogy”. Még mindig nem bűnhődte meg e nép a múltat s jövendőt?

K. J., Budapest