Ennek dacára akadnak, akik nem férnek a bőrükbe és rehabilitálni akarják a vörös csillagot és az alatta „menetelő” bűnözőket. Érdemes megemlíteni, hogy nálunk még mindig kettős mérce érvényesül. Antifasiszta szervezet szép számmal van, antikommunistáról még csak nem is hallottam. Tény hogy a fasisztákat azon melegében halálra ítélték, de a kommunisták perbe fogása várat magára. Akik a fölülről jövő rendszerváltást (maguknak) kitalálták, kedvcsináló jelszavakat dobtak be: igazságtétel, kártérítés, tavaszi nagytakarítás, de egyikből se lett semmi! Ugyancsak becsapták a népet, mint szél az ajtót. A többtonnányi marxista irodalmat szégyenükben bezúzták, felégették. Sajnos ugyanakkor elégett a remény is, hogy Magyarország egyszer igazságos, demokratikus ország lesz, ahol nem az ügyeskedő szélhámosok, hanem a nép lesz az úr. Végül pedig oda érkezünk a visszarendeződésben, hogy lassan a Parlament csúcsára ismét felkúszik a vörös csillag?

Kövér, Károly, Szeged

Éljen a demokrácia?

Azt állítják, hogy a magyar nép mai nemzedéke a feltornyosuló bajok miatt depresszióba zuhant. Az a véleményem, hogy a jobbágyszellem visszatérése miatt a magyar nép ne csak az államvezetést hibáztassa, hanem előbb nézzen a tükörbe és gondolkodjon el azon, hogy szavazáskor miért marad távol az állampolgárok egyharmada. Mindig felháborodom, ha az utcán azt hallom: mind egyformák, lopnak, azért aztán nem érdekel a politika, inkább nem megyek el szavazni. A modern államvezetés az ógörög városállamok, a polisok nevét és közéleti szellemiségét vette át. A demokráciában a város minden polgára köteles volt megjelenni a fórumon (manapság ezt a svájci kantonokban alkalmazzák és megbüntetik azt, aki nem szavaz). Nekünk a kommunista kötelező szavazásokra nincs szükségünk, de a depresszióra sem. Ha a nemzet életben akar maradni, akkor a döntések iránt mindenki felelősséget kell hogy érezzen. A politika nem csak pártpolitika, s ezt sokan nem tudják. A politika a közösség ügynek intézése minden ágazatra kiterjedően (oktatási, nemzet-, kül-, katonapolitika stb.) A rendőrséget Nyugaton police, illetve politzeinek nevezik, mert a közbiztonság érdekében tartják fenn őket. A politika (a polis) a közösség ügyeinek közös intézése. A pártpolitika a tudatlan állampolgárokban – a sajtó hatására is – rossz érzetet kelt. Az államfő nyilatkozataival félrevezette a szavazókat – ez negatív politika volt. A nemzeti vagyont időközben kiosztotta a haverok között, azzal hogy majd az új kormány üres zsebbel úgysem megy semmire, a nép elfordul tőle, s akkor megint ők jönnek a megszerzett pénzzel. De az a pénz a magyar nemzeté, nem a pártoké, s a polgárok ellenőrzése mellett a köz javára kell fordítani. Hét éve altatják a népet, s most keserves lesz a felébredés. Remélem, hogy az üres kasszájú, eladósodott ország mégis képes lesz a bűnösök felelősségre vonására.

Lévai György, Budapest

Esély vagy egyenlőség

Ha az MSZP-ben valaki kegyvesztett lesz, azonnal énekelni kezd. Persze így van ez a többi baloldali beállítottságú pártban is, ahol többnyire megélhetési politikusok vannak. Nemrégen Lévai Katalin fakadt dalra és előadta azt, amit egyébként mindenki tud: ha valaki a párton belül jól helyezkedik, ügyesen sok kapcsolatot épít ki, annak várhatólag több eredménye lesz, mint aki csak dolgozik a civilekkel. Ennek tulajdonítja, hogy az MSZP EP-listáján csak a 11. helyre sorolták. No de Gyurcsány már színre lépésekor megmondta, hogy a barátait juttatja jó jövedelemhez – s Brüsszelben nem kis pénzért lehet ücsörögni. Lévai tulajdonképpen azt is nyilvánvalóvá tette, hogy a miniszteri bársonyszékért és a brüsszeli küldetésért ő is jól helyezkedett, kapcsolatokat szerzett, ugyanis esélyegyenlőségi minisztérium korábban nem volt, most sincs, azt neki kreálták. Ez a Lévai Katalin esélyegyenlőségi miniszterként utaztatott egyszer egy kisebbségi csoportot Olaszországba, de ő repülővel ment, az egyenlőségnek még a látszatát sem fenntartva. Egyszer arról nyilatkozott, hogy neki a ruhatárában mindenből két darabja van, az egyik Brüsszelben, a másik itthon, hogy ne kelljen utazáskor cipekednie. Ez a gond most megoldódni látszik. De hogy ne kelljen itthon tárolnia a sok motyót, javaslom, ossza szét azok között, akikkel nem utazott egy buszon, akikért annak idején állítólag dolgozott. Bizonyára örülnének a holminak és talán még egyenlőnek is éreznék magukat a volt miniszter asszonyukkal.

Czető Lászlóné, Bp.

Módszer

Ez a doktor (orvos) Benedek-klán győzelme a marosvásárhelyi magyarok fölött: A legfrissebb marosvásárhelyi RMDSZ-elnök idős dr. Benedek István lett, aki dr. Benedek Imre Sándor, RMDSZ-t feljelentő (bukaresti törvényszéken!) RMDSZ-es testvére, aki dr. Benedek Böbe Erzsi RMDSZ–MPP-és naccsága férje, és aki ifj. dr. Benedek István, neoneptunos zsenge RMDSZ-aktivista édesapja. (Olyan magyarországi Bárándy-féleségek!) Gyurcsányosodik Marosvásárhely magyar fele is az oláhok örömére!

TO., Mikháza

Álmodozás

– Ne őrjíts meg, mi az, hogy elfelejtetted? Neked kellett megjegyezned a második nyolc számot. Én az első nyolcat tudom. – Nem is értem. Kiment a fejemből. Pedig állandóan memorizáltam. Talán az utóbbi idők izgalma, a folyamatos feszültség miatt nem ugrik be. Ne félj, eszembe fog jutni! – De most van rá szükségünk. Anélkül ki nem nyitják ezt a rohadt széfet, és a számlán lévő pénzhez sem jutunk hozzá. Gondolkozz erősen! Mért nem választottál valami könnyen megjegyezhető számot? Én a 20061023-at választottam. Egyszerű volt, akkor verettem szét a csőcseléket. Neked is valami ilyesmit kellett volna kitalálnod. – Inkább nem kellett volna idedugnunk a pénzünket. Az OTP-ből simán felvehettük volna. Úgyse hitte el senki azt a marhaságot, hogy minden évben elköltöttünk százmilliót tejre, kenyérre és villanyszámlára. – Ne okoskodj, hanem kérdezd meg anyádat, hátha ő tudja. – A mamát hagyd ki a dologból! Neki elég volt a saját kódját nem elfelejteni. – De akkor most mi a frászt csinálunk? Vissza nem mehetünk. Otthon abban az ideges légkörben a plebs még valami meggondolatlanságra is képes. – Hát talán csinálj itt is egy pártot és ígérj bátor reformpolitikát. – Jó ötletnek tűnik… De gondolod, hogy ezek is beveszik?

Keszthelyi István, Bp.

Jubileum?

Lehet hogy ő volt a milliomodik és ezért megjutalmazta a sors. Hernády Zsolt büszke lehet magára, olybá tűnik, végül is az ő „Takarodj!”-ja indította meg Gyurcsányt a lejtőn. Állítólag ötvenezer forintos büntetést kapott. De szívesen összeadnánk azt a néhány millió forintot büntetésre, ha ily módon megszabadulnánk az egész kormánytól, és az egész parlamenti MSZP-től és SZDSZ-től! Ha minden kívánságunk olyan gyorsan teljesülne, mint Hernádyé!

K. J., Budapest

Nyergelj, fordulj!

Az 1848-as szabadságharc hírére a Bécsnek szolgáló magyar huszárok ezekre a vezényszavakra megindultak a magyar haza felé. Nem lehetett őket feltartóztatni. Jelképesen ezek a szavak most is elhangzottak mindazok felé, akik még mindig ettől a kormánytól várják a boldogulásunkat. Az ország lakosságát aggodalommal tölti el, hogy a magyar gazdaság és fizetőeszköz történelmi mélypontra került és az államcsőd már a családi spájzokban van. A kormány pedig nemzeti csúcsokat és road-show műsorokat rendez. Ez a kormányzati ámokfutás mintha éppen elmélyíteni akarná a válságot. Lehet hogy koncepciótlan intézkedéseivel éppen az ország tönkretételének a forgatókönyvét valósítja meg? Az emberek sanyargatásával nem lehet kilábalni a válságból. Hiába raknak újabb és újabb terheket az aktív dolgozók vállára, közülük egyre többen kiugranak, illetve egyre többeket kiugrasztanak a teher alól. Céltudatos kormányprogram hiányában a válságot mindenki csak túlélni akarja. És az uniós tagországok újabb tőkeinjekciót már nem adnak hazánknak. A szocialista–liberális kormányok a kifosztott, eladósodott, munkanélküliséggel sújtott országot a sorsára hagyták. Mi ez, ha nem hazaárulás? A szégyenletes és tragikus helyzetünkre a volt (?) miniszterelnökünknek most csak egyetlen szentenciája volt: cigányozni és zsidózni nem lehet, mert ez nem játék! Amit ő és a kormánya tesz a magyarsággal, az viszont egy nagyon gonosz játék, ami rövidesen véget ér. Addig viszont ki kell bírnunk!

Tégen László, Nagymaros