Választási rendszer

A hazánkban kialakult nagymértékű gyűlölködés okát abban látom, hogy az országgyűlési és az önkormányzati választások során listán is be lehet jutni a testületekbe. Ennek egyik eredménye az, hogy mi bárkire szavazunk, a listán mindig ugyanazok az emberek jutnak be. A listán bejutott emberek soha nem képviselhetnek országos közös érdekeket, mindig a „frakciófegyelemnek” kell alávessék magukat. Az egyéni választókörzetben megválasztott képviselők is, ha valamelyik párt támogatásával kerültek be, kénytelenek beállni a frakció soraiba, és előáll olyan eset, hogy egy ilyen képviselő, ígérete ellenére nem a Tisza-gát megerősítésére szavaz, hanem az M7-es viaduktjára.

Asztalos Albert (e-mail)

Nem fog menni

Mint győri koncertlátogató, megdöbbenve értesültem egy olvasói levélből, hogy a győriek megbecsült kedvencét, Medveczky Ádámot meneszteni akarja a nemrégiben a Győri Filharmonikus Zenekar igazgatójának kinevezett Füke Géza, akit a Fidesz-többségű önkormányzat nevezett ki és aki maga is fideszes képviselő. Meneszteni azt az embert, aki országosan elismert érdemes művész, Liszt-díjas, Alternatív Kossuth-díjas, az Operaház karnagya, a Zeneakadémia professzora, aki a Magyar Százak Tanácsának tagja, a KÉSZ-koncertek állandó dirigense a kezdetektől. Az eddig Japánban tanító és egyetemi zenekarokat dirigáló Berkes Kálmán művészeti vezetői kinevezése azt sugallja, hogy M. Ádámot fokozatosan akarják kiszorítani a győri koncertéletből. A lapokból értesültem, hogy országos aláírásgyűjtés folyik Medveczky Ádám ügyében. Ennek hatására megjelenik egy sajtónyilatkozat a győri Közélet c. hetilapban, hogy mégsem menesztik M. Á.-t, de megtartják Berkest művészeti vezetőnek. Vagyis: lesz a zenekarnak egy manager igazgatója (Füke Géza), egy művészeti vezetője (Berkes) és egy vezető dirigense (M.Á.). El kell gondolkodnunk a következőkön: Egy vidéki zenekar megengedhet-e magának három igazgatót ilyen gazdasági helyzetben? Hogy van az, hogy az előző szocialista városvezetésnek tökéletesen megfelelt a jobboldali érzelmű Medveczky Ádám? Hogy van az, hogy a mostani jobboldali városvezetés sunyi módon el akar távolítani egy jobboldali, de főként nemzeti érzelmű, országosan elismert karmestert és kinevez egy messziről jött embert? Nem kéne, hogy a „jobboldali összefogásnak” mi legyünk az áldozatai. Ez így nem fog menni, jobboldal!

V. P., Győr

Módszer

Oláhia látja el áldiplomás „szakemberekkel” Európát. Egy oláh hírtévében hallottam: 15 ezer (nem négy-öt!) egyetemi diplomát hamisítottak Oláhiában az utóbbi években. A legtöbb felsőfokú „diplomásnak” még érettségi diplomája se volt, azt is hamisítani kellett, nem beszélve arról, hogy az iskola és egyetem fele se jártak. Tisztelt olvasóim, tessenek belegondolni, 15 ezer ember egy kisváros lakossága! Ezek az oláh emberek diplomájukkal keresztül-kasul koslatnak Európában: hidat, tömbházat, utakat, egészséget, jogot stb.-it építgetnek, s mindez rövidesen össze fog dőlni Európával együtt. Ki állítja meg Oláhia szélhámosait Európában?

TO., Mikáza

Tisztelt Főszerkesztő Úr!

Tájékoztatom, hogy a Magyar Demokrata konzervatív hetilap XIII. évfolyam 14. számában (2009. április 8.) megjelent, Kozma György az új elnök című közleményükben írt információ nem felel meg a valóságnak. Az Országgyűlés – a köztársasági elnök úr jelölése hiányában – nem választotta meg Kozma Györgyöt, de a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságát 2009. április 1. napjától kezdődően a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvényben meghatározott jogkörben, a bíróságok elnökének megválasztásáig ő vezeti. E feladatkörben az Országos Igazságszolgáltatási Tanács is megerősítette azzal, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökének megválasztásáig a Legfelsőbb Bíróságon az elnöki feladatokat a kijelölt kollégiumvezető (dr. Kozma György) lássa el.

Budapest, 2009. április 10.

Üdvözlettel: dr. Banicz Erika bíró, sajtótitkár

Helyzetkép

J. M. Coetzee egyik szereplőjének gondolatai, miközben politikusokat nézett a tévén: „Már rég nem adnak arra, törvényes-e az uralmuk. A józan észt egy vállrándítással már rég elhajították. Átjárta őket a hatalom, a hatalom bódulata. Zabálnak és beszélnek, étkeket rágnak szét, böfögnek. Lassan beszélnek, nehezen. Körbe ülnek, szavaik ólomsúlyúak, minden rendelkezésük megannyi kalapácsütés: halál, halál, halál. A bűz nem facsarja az orrukat… Felkapaszkodtak a trónra. Ránehezednek mindenre: hatalmuk a súlyuk… elnyomják az élet szikráját. Szívükben már csak hamu van.” Nem ismerős ez valahonnan?

K. J., Budapest

Értékek nélkül

A rendszerváltásnak nevezett fordulat tökéletesen megoldotta a kollektív tulajdon átkonvertálását magántulajdonná, s az addigi elvtársak máról holnapra kíméletlen kapitalistákká váltak, megrészegülve az ölükbe hulló gazdasági hatalomtól, s felszínre tört bennük – egyre agresszívebben – a váltás félelme folytán eltitkolt uralkodási vágyuk, s vett rajtuk fokozatosan erőt a hatalomhoz való ragaszkodás görcsös kényszere. Nem rendelkeznek azonban az emberi kvalitás szakmai és morális értékeivel, amely alátámaszthatná, s lehetővé tehetné a fondorlattal, hazugsággal, csalással megszerzett politikai hatalmuk megtartását, s ezért a „szocializmusban” megszokott szolgalelkű alkalmazkodásban, az ország, a haza, a nemzet érdekeinek elárulásában vélik a megoldást megtalálni, s szövetkeznek azokkal a nemzetiségi külső és belső erőkkel, amelyek a magyarság holokausztjában távlati céljaik szerint érdekeltekké váltak.

Gróf Endre (e-mail)

Haza – Szülőföld

Marek Madaric szlovák kultuszminiszter a következőképpen fogalmaz: „Dél-Szlovákiában számtalan olyan emléktábla van, amelyre csak magyarul írták fel a szöveget, és az önkormányzatok is csak magyarul hirdetnek, ami súlyosan diszkriminálja az ott élő vagy arra járó szlovákokat, mintha nem is lennének saját hazájukban”. Nincsenek is ott! Madaric úr nincs tisztában a fogalmakkal vagy szándékosan hibásan használja azokat. A „haza” az a terület, hely, ahol valamely embercsoport életlehetőségekre talál, ahol ősidők óta él, amely tehát – más szóval kifejezve – az ő „szülőföldjük”, az „ország” pedig egységes államszervezetbe tartozó földrajzi terület a benne és rajta lévőkkel együtt. Az a földrajzi hely tehát – ennek megfelelően –, amelyről Madaric beszél, most Szlovákia része, mert ennek az „országnak” egységes államszervezetébe tartozik (egyébként igazságtalan nemzetközi döntések következtében), de nem a szlovákok „hazája”, mert évszázadok óta nem az ő szülőföldjük, hisz ott ősidők óta a magyarok élnek, az tehát az ő „hazájuk”. Ne aposztrofálja tehát a Felvidéket az ő hazájuknak! A szlovákok is beszélhetnek a „hazájukról”, arról a területről, ahol ők élnek ősidők óta. Mikor lesz már olyan kormányunk, amely visszaveri ezeket a szlovák támadásokat és nemzetközi színtéren törekszik megvédeni önhibájukon kívül a határainkon kívülre szakadt nemzettársainkat?

Arany József (e-mail)