Libák a téren

Örök élményem marad az a forró hangulatú nagygyűlés, amit a Civil Összefogás Fóruma szervezett április 5-én a Hősök terén. A legnagyobb vizuális élmény (túl a napfényben úszó impozáns zászlóerdőn) az ötletes karikatúra, amelyen a libák nyaka Bajnai-fejben végződött, szinte kérdezve: hogy akar egy országot vezetni az, aki még egy céget sem képes máshová vinni, mint a sír szélére. A szónokok fölrótták a miniszterelnök-jelöltnek, hogy hiteltelen, mert a bukott Gyurcsány-kormánynak a tagja volt és mert a politikáját már az elején aláírásokkal kellett biztosítani. Hol itt az elvtársi bizalom? Az emberi szó már nem elég garancia ebben az elzuschlagosodott világban? A tüntetés nyugalmát a Goj motorosok biztosították (rendezőként), vállalva azt a hazafias szolgálatot is, hogy az itt megformálósó kiáltványt fölvigyék a Várba Sólyom László államelnöknek. Többféle követelés elhangzott a demonstráción, de az alapkívánság az volt: oszlassák föl a parlamentet és írják ki az előrehozott választást, mert az országot nem hozhatják helyre ugyanazok, akik romba döntötték. A tüntetés utóélete során most is megismétlődött a balliberális tömegtájékoztatás elfogultsága. Az ellenséges indulatú kommentátorok próbálták kicsinyíteni az új többség jelentőségét és létszámát is. Talán azért, hogy a hátralévő kis idejükben még elprivatizálhassák (maguknak) azt a kicsit is, ami még megmaradt az országból. Pedig már a libák is azt gágogják mindenütt: nem kell nekünk se kordon, se Gordon.

Kövér Károly, Szeged

Nem tűr halasztást

Azt mondta nem is olyan rég Hiller: „Veled vagyunk, Feri!” Így, többes számban. Most, hogy Feri megy, Hiller és a többi talpnyaló marad, illetve csak kevesen követik oda, ahova Horn Gábor javasolta. Pedig az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó. Igaz, azzal hogy Feri távozik, nem változik semmi. Bajnai Gordon is azok közé tartozik, akik előidézték ezt a válságot, de lerázták magukról a felelősséget, mint kutya a vizet. Az új miniszterelnök is áthárítja a hiány megtérítését azokra, akik vétlenek, nevezetesen a nyugdíjasokra, a családokra és a még munkahellyel rendelkezőkre, akik kis fizetésért, esetleg minimálbérért dolgoznak. Akiknek a jövedelme milliós nagyságrendű, azok nem itthon adóznak, kiviszik a vagyonukat off shore cégekbe. Valószínűleg ez is törvényes, mint Szili Katalin 24 milliója. Tőle tudom, hogy törvényes, amit tett, hogy erkölcsös-e, arról nem nyilatkozott. Az erkölcs persze nem erős oldala a komszociknak és a liberálisoknak. Itt az ideje, s nem tűr halasztást, hogy végre egy minden magyar állampolgárra egyformán érvényes, erkölcsös törvény alapján vezesse egy kormány az országot. Ilyen kormány pedig csak a szocik és a liberálisok nélkül képzelhető el, mert ezekre most is más törvény érvényes, mint a tisztességes állampolgárokra. Így volt ez az úgynevezett rendszerváltás előtt is.

Czető Lászlóné, Bp.

Kísérlet

Az oláhok időnként próbálkoznak a még nagyobb Oláhia megteremtésével. Most, hogy a Pruttól keletre parlamenti választások voltak, s nem úgy sültek el az urnák, ahogy az oláhok szerették volna, adódott az alkalom, hogy 1990-es évek eleji nagy oláh egyesítési dühöngést megismételjék, de most már EU-s tag minőségben a Moldva Köztársaságban. Még nagyobb Oláhia kéne nekik, lehetőleg Transznisztriától, vagy még keletebbről, egészen Portugálián túl. A jelenlegi ürügyük az, hogy a moldvai „komcsik” nyerték a választásokat. A keleti határaikon túlra dobtak néhány tonna ultrajobboldali oláh szkinhedet, autóbuszokkal és vonatokkal szállítottak sok tonna, Oláhiában oláhnak kiképzett moldvai egyetemistát, középiskolai diákot és másokat. Közben Oláhiában, Bukarestben, Temesváron, Galacon, Brassóban, Kolozsváron és máshol is diáktüntetéseket szerveztek az oláh titkosszolgálatok (több van nekik, mint a jenkiknek és az oroszoknak együttvéve!) a moldvai „komcsik” ellen. A moldvaiak normálisan reagáltak, lezárták Oláhiával határaikat, és kirúgták az oláh szarkeverő nagykövetet és bagázsiját. A most már EU-s bukaresti oláhok visítottak, hogy miféle dolog ez Európában, de azért nem utasították ki – a nemzetközi diplomáciai szertartások szerint – Bukarestből a moldvai Voronin elvtárs nagykövetét, érvelvén: hogy nem szabad az oláh dolgokat elhamarkodni. Elismervén ezzel, hogy a kisinyevi bulit ők szervezték, csak most se sikerült, de még próbálkoznak ezután is a jövőben, akármikor.

TO., Mikháza

Így is lehet?

A szegedi törzsőr előzetesbe vágatta az ártatlan szemtanút. A rablás kísérletével gyanúsított, de valójában garázda magatartást tanúsító két fiatal civilrendőrrel való verekedését messzebbről látó szemtanút azonnal őrizetbe zárták. Az előzetes letartóztatást elbíráló tárgyalás már koncepciós keretek között zajlott, valamivel több mint negyed óráig. Az eset büntetlen előéletű, fiatal felnőtt szemtanújának a fogdai őrizet alatt nem engedték beadni a szív- és asztmagyógyszereit. Az orvosságait már három napja nem szedő fiatalt félájultan, szemmel láthatóan kihallgathatatlan állapotban hurcolták a bíróságra, ahol a tárgyaláson kis híján összeesett. A végsőkig elszánt anya emberjogi harcba és sztrájkba kezdett. Már a bíróságról is elvezettették, majd a rendőrség megtagadta az informálódási lehetőségét, és a Csillag börtön rácsaiba kapaszkodva várta ki órákig, amíg a fiát beviszik. A rabszállító gépkocsi ablakán keresztül látta meg gyermekét borzasztó és megtöretett állapotban. A fiatal felnőtt gyógykezelési szükségletét ott is jelezték és követelték, azonban az anya szerint a a továbbszállítás után ez idáig sem történt meg. A végzetes betegségein átesett anya nem tudja, hogy megéri-e a fia kiengedését. Az egyértelműen jogellenes, koncepciós és igazságtalan eljárás ellen az édesanya a végsőkig folytatja harcát az igazságért.

F. Zs. Szeged

Így vagy úgy

Volt itt valami zűrzavar a Várban a holokauszttal kapcsolatban. Nem szokásom divatos dolgokkal foglalkozni, de azt hiszem, ismét csak annak a mai betegségnek valami megnyilvánulása volt, hogy az emberek kimondják a véleményüket. (Hogy aztán meg mások arról nyilváníthassanak véleményt, hogy amazok hogy vélekedtek. És így tovább az emberi kor végső határáig.) Én inkább a rádióban hallottam a véleményeket arról, hogy miként fogadta a közönség a zűrzavart. Más szóval: igyekeztek tenni róla, hogy a holtak ne nyugodjanak békében. Elhangzott azonban egy figyelmeztetés, mondhatni fenyegetésnek is. Valaki felhívta a közönség figyelmét a holokauszttagadás veszélyeire. Nem egészen biztos, hogy az illető azt akarta mondani, ahogy én értettem a mondandóját, mármint hogy veszélyes tagadni a holokausztot, mert itt-ott börtönbe zárják azokat, akik tagadják az említett történelmi eseményt. Mert ebben az esetben köszönjük a figyelmeztetést és igyekszünk nem börtönbe kerülni. Mármost, ha nem így értette a dolgot, akkor is tudom, hogy mit akart mondani. Nem azért, mert olyan okos vagyok, hanem mert a nemzeti körmönfontság is nagy divat nálunk, s ha erre számít az ember, megfejtheti a dolgot. Így vagy úgy, köszönöm a figyelmeztetést. A halottak meg – így vagy úgy – nyugodjanak békében!

K. J., Budapest