Szabad iskolát!

Egy terület sem volt még annyira kitéve az önjelölt akarnokok és újítók kártevésé nek, mint az utóbbi évtizedek iskolája és köznevelése. Újabban az SZDSZ-es Magyar Bálint és Sándor Klára szeretnék ismét fenekestől felforgatni iskoláink kialakult rendjét. Véleményem szerint nekünk a jövő érdekében egy hagyománytisztelő, erkölcsi alapon álló és főleg magyar beállítottságú ifjúságot kell fölnevelnünk, ami nem azon múlik, hogy hány osztályos rendszerben formálják őket. Napjainkban etnikai alapon (diszkriminálva) önkényesen helyezgetik ide-oda a tanulókat, mintha azok és szüleik akarat nélküli bábok lennének. Az oktatás-nevelés rendszere és milyensége ügyében elsősorban a nevelőtestületek illetékesek dönteni, a szülők véleményét is figyelembe véve. Csak harmadikként jöhet szóba az állam. Az SZDSZ új, felforgató javaslata nem a legjobb időpontban érte társadalmunkat. Ma sokkal fontosabb gond a tragikus mértékű munkanélküliség, a 3 millió koldus létbizonytalansága és az, hogy a nemzetközi függőségünk megszüntetése érdekében mielőbb visszafizessük ijesztő mértékű adósságunkat, amit a balliberálisok 7 év alatt összehoztak. A pedagógusszakma tudja a maga dolgát, ezért nem szorul pártok gyámkodására. Közérdek: a szabad iskolaválasztás, a szabad iskolaalapítás és az, hogy a megfelelő tanuló a neki megfelelő iskolába kerüljön!

Kövér Károly, Szeged

Külföldiek a magyar nyelvről 2.

Az, hogy mi, magyarok büszkék vagyunk az anyanyelvünkre, magától értetődik. Az viszont kevésbé, hogy igen sok külhoninak is igen jó véleménye van édes anyanyelvünkről. Az alábbiakban idézünk néhányat közülük:

Grover S. Krantz amerikai kutató:

„A magyar nyelv ősisége Magyarországon […] meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét […] az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi.”

Berglund svéd orvos és műfordító:

„Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke.”

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson:

„… Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar.”

Bercsi Kati, Budapest

Kié?

A Fidesz XXIII-ik kongresszusán Tőkés László ezt mondta: „Erdély azoké, akik lakják”. Erdélyt ma már többségben a sikamlós tolvaj oláhok lakják. A püspök úr lovat adott a huncut oláh ügyeskedők alá. Szavait bömbölni fogják az oláhok az EP-ben. Csak hát, Erdély azoké, akiktől az oláhok ellopták: a magyar magyaroké, a magyar zsidóké, a magyar cigányoké, a sváboké, a szászoké stb. A tulajdonjogokat kellene rendbe hozni, s akkor mindenki megelégedetten mehetne lefeküdni (az oláhokon kívül)!

TO., Mikháza

Miért is ne?

Egyfolytában irkálnak, tanakodnak, magyarázkodnak, sulykolnak, ki-ki meggyőződése, érdeke (?) stb. szerint június 7-e, az EU-s választások óta, hogy ki miért és kire szavazott, szavazhatott. Hogy a bal- és a liberális oldal kínjában mit mond, az bennünket nem érdekel. Az viszont szemet szúr, hogy a jobboldali média szerint a Jobbikra szavazók hovatovább egytől egyig a szocialisták soraiból verbuválódtak. Ez egyrészt igaz, hiszen a mezei logika is azt diktálja, ha valamelyik párttól sokan elpártolnak, valamelyikhez pedig sokan csatlakoznak, akkor a két dolog összefügg. Abból viszont egyenesen kilóg a lóláb, hogy valahányan megerősítik, semmiképpen sem a Fideszből szavaztak át a Jobbikra némelyek. De hát miért is ne? Miért ne lehetne néhány olyan fideszes is, aki éppen június hatodikán este jött ki a béketűrésből és egyébként is indulatosabb és radikálisabb lévén a Fidesz átlagától, elhatározta, hogy a Jobbikra szavaz? Nyilván bármelyik párt szimpatizánsa gondolhat egyet (vagy kettőt) és átszavaz. Az sem elképzelhetetlen például, hogy éppen egy-egy idegesebb kommunista áll át a Jobbik pártjára Thürmer nyuszi bandájából. De ha igaza van a székelynek, és minden megeshetik, ne zárjuk már ki gyermeteg módon azt a lehetőséget, hogy ne adj’ isten egyesek (legalább is szavazatilag) faképnél hagyják a Fideszt a Jobbik kedvéért!

K. J., Budapest

Benzinkutas kaland

Mindig örömmel olvasom a Mazsolákat. Hétről hétre derűs perceket ajándékoznak nekem. Gondoltam, megajándékozom önöket cserébe egy kis történettel, ami velem történt nemrég Budapesten az Egér úti Shell kútnál. Szerelőtől hoztam éppen az autót, gondoltam lemosom, megtankolom. Állok sorban a pultnál, hogy fizessek, behúz elém egy szőke lány valami kikent-kifent kabrióból és odaszól a kutas fiúhoz. – Hali, egy autópálya-matricát lécci. – Milyet? – kérdi a kutas. – Ccc. Nem tom. Hány napos van? – Ilyen meg ilyen, meg ilyen – sorolja a kutas. – Ilyen jó lesz. – OK. Rendszám? – mondja a kutas. – Most szívatsz? – kérdi a lány. – Ha matricát akarsz venni, akkor kell a rendszám – magyarázza a kutas. A lány láthatóan megsértődik. – Jól van, de erre még ráb…tok (bocsánat, de ezt mondta)! – És kirohan. Én már éppen fizettem, amikor a lány visszajött, letette a hátsó rendszámtábláját a pultra és közölte a kutassal, hogy ilyen még vele nem történt, letört a körme, és a barátja már úton van, mert nem tud így vezetni, és miféle eljárás ez? A kutas igyekezett visszafojtani a nevetését, úgy mondta: – Nem kellett volna behozni, elég lett volna ha bemondod. A lány meglepődött: – Úúú! Igen? De hiába, jött a csaj pasija pár perc múlva egy jó nagy Mercivel, bement, megkérdezte mi történt, elmondták neki, és a kutassal sírva támogatták egymást a röhögéstől.

Morzsay Krisztián, Budapest

Válságos idők

– Mi a baj, anyukám? – Képzeld, takarékossági okokból kirúgták apádat az állásából, holnap már nem is kell bemennie. – Jesszusom! – És ez még nem minden. Ez a szerencsétlen flótás lemondott a neki szerződés szerint, törvényesen járó végkielégítés feléről. Megelégedett rongyos harminchatmillióval. Csoda, hogy kiborultam? Hogy lehet valaki ilyen élhetetlen? A mai világban. Nem elég, hogy oda a havi négymilliós fizetése, még ez is! – Valahogy csak megleszünk, amíg talál új állást. – Nem olyan egyszerű az. Hol talál egy másik főtanácsadói állást? Pedig ő csak a főtanácsadáshoz ért igazán. És pont most, amikor mindennek megy föl az ára, drágul az élet, minden vonalon csak elvonás, megszorítás. Nem is tudom, mi lesz velünk… Hogy én hova tettem annak idején az eszemet, amikor ehhez a tutyimutyi lúzerhez mentem feleségül a Huffnagel Pisti helyett?

Keszthelyi István, Bp.