Inaktív

A pénzügyminiszterünk június végén azt mondta, hogy az inaktív dolgozók a július 1-jével belépő törvények szerint csak akkor járnak jól, ha kenyéren meg tejen – a vizet nem említette – tengetik az életüket és elfelejtik, hogy hús meg gyümölcs is van a világon. Aki kompenzálni akarja a 25%-os áfát, az menjen el dolgozni, mert az új szja-törvény szerint kevesebb adót fog fizetni, így a plusz áfakiadásai visszatérülnek. Arra viszont, hogy ezt biztosítandóan mikor is fognak 3 millió nyugdíjasnak munkahelyet teremteni, ez a szerencsétlen (jobb jelzőim is vannak) Oszkó Péter nem tért ki.

Kónya Béla, Budapest

Tisztelt Szerkesztőség!

A Demokrata 2009. június 10-i számában megjelent Szobor a kertben című írás pontatlanságokat tartalmaz és rossz színben tünteti fel a biatorbágyi önkormányzat működését és jómagamat is. Kollégájuk június 5-én, pénteken fél négykor, vagyis a hivatal zárása után küldte el elektronikus levelét. (…) Munkatársaim hétfőn kapták kézhez az e-mailt, amit szabadságomból visszaérkezve azonnal továbbítottak részemre. Szerda délelőtt válaszoltam a levélre, majd ezt követőleg jutott el hozzám a Demokrata június 10-i lapszáma, amelyben arra hivatkozik a két szerző, hogy lapzártáig nem válaszoltam megkeresésükre. (…) Érdemesnek tartanám átgondolni azt a szerkesztőségi, újságírói gyakorlatot, hogy egy hivatalhoz nyitvatartási időn kívül, hét végén elküldött levélre azonnali választ várnak, s ha ez nem érkezik meg, akkor a két nap múlva megjelenő lapban az olvasókat úgy tájékoztatják, mintha a hivatal, illetve a polgármester szándékosan kerülné a válaszadás lehetőségét. A kérdések egyébként koncepciózusak és arról árulkodnak, hogy az újságíró nem tájékozódott a témáról, amelynek megírására vállalkozott. Ha így tesz, akkor nem kérdezi azt, hogy miért ellenzem „személy szerint a Trianon-emlékmű létrehozását”, illetve miért vetem el az „emlékmű gondolatát”. 1999-ben az erdélyi Gyergyóremetével tárgyalásokat kezdeményeztünk a testvérvárosi kapcsolat létrehozásáról. A megállapodást 2001-ben írtam alá Laczkó-Albert Elemér polgármesterrel, majd 2002-ben a Nyugati lakóterület egyik terét Gyergyóremeteligetnek nevezte el a testület. 2007-ben egy a közterületek képzőművészeti alkotásokkal való ellátását szorgalmazó koncepcióban is megneveztem Gyergyóremete-ligetet, ahol méltó módon lehet elhelyezni egy Trianon-emlékművet. Érdemes tudnia olvasóiknak azt is, hogy a biatorbágyi képviselő-testület által kiírt Trianon-emlékmű-pályázat az 1920-as trianoni békediktátum által megcsonkított történelmi Magyarországnak kíván méltó emléket állítani – nem más eseménynek. A pályázókkal szemben egyöntetű elvárás volt, hogy a műalkotás kifejezze a Kárpát-medence népeinek összetartozását, az együttes kereteit évszázadokon keresztül biztosító Szent István-i állameszmét, a közös történelmi egységet. Hogy a személyes elköteleződést elkerüljék a képviselők, az emlékmű megvalósítására kiírt pályázatra beérkezett művek bírálatára felkérték a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátust, amelynek szakvéleménye a tervek többségét, például Bence Gábor munkáját sem tartotta alkalmasnak köztéri elhelyezésre. Bence Gábor pályázatának szakmai véleményezéséből idézek röviden: „A jel mint emlékállítás megfelelő kiindulást jelenthet, ha jelentése a kiírás témájának megfelel, nem ennyire általános, és nem utolsósorban, ha a jel plasztikai terve kvalitásos köztéri szobor ígéretét kelti, jelezve, hogy XXI. századi alkotásról van szó. A bemutatott makettről mindez nem mondható el (…)”. A tények ismeretéhez az is hozzátartozik, hogy a képviselők 2008 májusában határozatban döntöttek a Trianon Emlékhely helyszínéről, amelyet Biatorbágy frekventált részén, a 087/9 helyrajzi számon, a Faluház környezetében, az új városközpontban kialakítandó közparkban jelölték ki. Az emlékhely mellett a parkban más köztéri szobrok is helyet kapnak majd, hiszen a terület funkcióját történelmi emlékparkként határozta meg az önkormányzat. Fentiekből az is látszik, hogy a cikkben említett „ellenállás fala”, amelyen a nyilatkozó rést szeretne ütni, nem létezik sem a Trianon Emlékhellyel, sem az elhelyezésével kapcsolatban sem. Ugyanakkor a Trianon-emlékmű-pályázatról képviselőink helyesen döntöttek, amikor figyelembe vették a lektorátusi szakvéleményt, és ennek megfelelően eredménytelennek nyilvánították a kiírást. Az önkormányzatnak ugyanis a biatorbágyiak érdekeit szem előtt tartva kell döntéseket hoznia. A városi, nagyobb közösségi megemlékezések lebonyolításához közterekre és köztéri művészeti alkotásokra van szükség. De olyanokra, amelyek a város és lakói számára is vállalhatók, amelyek mellett méltóképpen lehet elhelyezni az emlékezés virágait.

Dr. Palovics Lajos, Biatorbágy város polgármestere

Generációváltás

– Ő még hallotta Lenin elvtársat… horkolni. – Ne hülyéskedj! Ez komoly? Azt tudtam, hogy kipróbált régi kommunista, de hogy ennyire régi, azt nem gondoltam. Ahhoz képest viszont nagyon jól néz ki. – Hahaha, nem élőben hallotta, hanem felvételről. Egy szovjet pártkongresszuson játszották le a kedves külföldi küldötteknek. – Hát ez fantasztikus! És az biztos, hogy Lenin elvtárs horkolt a felvételen? – Biztos hát, rá volt írva a kazettára. Az az áruló, frakciózó Trockij vette magnóra. – Te, akkor már volt magnó? – A SZU-ban volt. Jó nagy. Alig fért be az ágy alá. De Trockij betuszkolta. – És ezzel az ütős információval mért nem rukkolunk elő, mért nem hozzuk nyilvánosságra? – Nyugi, eljön majd annak is az ideje. A választási kampányra, a pártelnökök tv-vitájára tartogatjuk. Akkor fogjuk annak a taknyos fideszes elnöknek az orra alá dörgölni. Nagy durranás lesz. – És ha nem jól sül el a dolog? Akkor mi lesz? – Akkor… Akkor üsse kő, jöjjenek a trónkövetelő ifjú szocialisták!

Keszthelyi István, Bp.

Két történet

Anyukám mesélte a következő történetet: A 30-as években az alföldi faluban együtt nőttek föl a gyerekek: csak egy iskola volt, aztán közösen játszottak a mezítlábas parasztgyerekek a módosabbakkal. Volt köztük egy gőgös, gazdagabb fiú, aki egyszer egy légpuskával ment ki a mezőre. Óriási respekt és félelem vette körül. A nagyobb nyomaték kedvéért pedig kivágta: Ha akarnám, lelőhetném azt a barna kecskét! Telt-múlt az idő, oldódott a félelem, egyszerre az egyik gyerek száján kicsúszott: Lődd le azt a barna kecskét! A puskás megdermed, jön a következő felszólítás, majd kórus zengi ugyanazt, egyre bátrabban… A fenyegetőző egyre szánalmasabb, késégbe esik, végül sírva hazaszalad. Ez történt a fasisztázó, antiszemitázó SZDSZ-szel is június hetedikén. Isten éltesse 85 éves édesanyámat!

Fecske Olivér, Székesfehérvár