Romániában a tejtermelők egyik képviselője azt kifogásolta, hogy a nagy tápértékű és zsírtartalmú tej helyett a külföldről (főleg tőlünk) importált gyengébb minőségű tejet kénytelenek fogyasztani. A fenti országok ősi tejtermelők, korábban tejből nem szorultak behozatalra, ezért elég érthetetlen ez a körbekereskedés. Mi lehet benne a ráció? Esetleg az, hogy az EU ily módon akarja korlátozni az érintett országok termelését. A külföldi olcsóbb tej csábító az üzletláncok polcain, s ez egyben kényszerítő erő a tejtermelés csökkentésére. A tej vándoroltatásából a köztes kereskedők és a multi üzletláncok hasznával ellentétben a tejtermelőknek csak kára van, mert a tejet csak önköltségi ár alatt adhatják el, ezért a termelésüket kénytelenek beszüntetni. A tejből tehát azoknak van profitjuk, akik tehenet legföljebb a csokoládé csomagolópapírján látnak. Fájó a hazai tejtermelők ellehetetlenítése, mert ha a hazai és brüsszeli utcákat mossák is fel a tejjel, akkor sem kapnak sehonnan segítséget. Az érintett tejtermelő országok lakossága tejben-vajban fürödhetne, ha az EU jelenlegi gazdaságpolitikája megváltozna.

Tégen László, Nagymaros

Nyugdíjak

A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság 2007. évi kifizetésekről és a 2008-tól érvényes nyugdíj összegéről tájékoztató nyomtatványa szerint: „A nemzeti helytállásért pótlékra jogosultak ellátását, ha az nem éri el a havi 135 ezer forintot, 135 ezer forintra kell kiegészíteni.” Tehát 20 évvel az állítólagos rendszerváltás után még mindig a letűnt múlt rezsim kiszolgálói, kollaboránsai, az ÁVH-s elvtársak, ügynökök, munkásőrök, besúgók és hangulatjelentők élvezik a „demokrácia” előnyeit. Felülvizsgálta-e valaki is, hogy kik és milyen összegekkel lébecolnak nemzetáruló tevékenységükért? A többi nyugdíjas meg eltartja az államot, mert mindenről lemondatják. Nem kapja meg a 13. nyugdíjat, az inflációnak megfelelően sem változik a havi juttatása és a 2005. évi CLXXIII. törvény ellenére az 1991 és 1996 között nyugdíjba kerültek korrekciós kiigazításáról is bölcsen hallgatnak. Mert a nyugdíjasoknak áldozniuk kell? És a kommunista nyugdíjak? Ja, azokat nem jogszerű megvonni? A háború előtt ha egy bankár csődbe vitte az intézetét, egyet tett. Kihúzta az íróasztalfiókját, kivette a revolverét és meghúzta a ravaszt… És ma? Bárhogy is hegyezem a fülemet, egyetlen pisztolylövést sem hallok a nemzetközi válság sújtotta világból. Félreértés ne essék, senki halálát sem kívánom, de hogy semmi sem történik, az arcpirító gyalázat. Az erkölcs és a felelősségérzet hiányáról meg ne is beszéljünk. Pedig régről tudott: sz…ból („szakemberekkel”) nem lehet várat építeni!

Árpádföldi Sz. László, Budapest

Azt gondolja?

Tisztelt pártelnök asszony, Lendvai Ildikó! Tudom, hogy rendszeres olvasója a Demokratának, ezért e lap hasábjain írok önnek. Nagy örömmel hallgattam az egyik rádióban a nyilatkozatát, miszerint számos fideszes önkormányzat is szed ingatlanadót. Ez valóban így van, abban a budai kerületben is, ahol lakom, van ingatlanhoz kapcsolódó adó, kommunális adó néven, évi 10 000 Ft. Megvallom őszintén, szívesen fizetem, mert egyrészt a nyugdíjamból ki tudom fizetni, másrészt tudom, hogy a kerület szebbé, jobbá tétele érdekében használják fel. Egy apróságra azonban szeretném felhívni a figyelmét. Az önök által bevezetni kívánt (ön által „sok esetben humánusabbnak” mondott) ingatlanadó, vagy ahogy önök nevezik: vagyonadó (én útonállásnak nevezem) ennek a most szedett kommunális adónak a hetvenszerese. Ezt ön sem gondolhatja komolyan, hogy be tudom fizetni, ez ugyanis a nyugdíjam fele. Így nem marad más megoldás, mint majd az örököseimre hagyom a kifizetését. Egész életemben dolgoztam, két kezem munkájával adózott jövedelemből rendbe hoztam az apám által 1930-ban épített házat, hogy hagyhassak valamit az örököseimre, én barom még hozzá is építettem ahelyett, hogy lebontottam volna belőle. Ezáltal sz…rá válik egész életem munkája, hála önöknek. Vagy talán azt gondolja, hogy 64 évesen új életet tudok kezdeni valahol máshol egy olcsóbb környéken?

B. F., Budapest

Köpönyeg

Az oláh kalózkapitány kisebbik lánya függetlenként, gyanús körülmények között, bejutott képviselőnek az EP-be. Még az eredményhirdetés estéjén visszairatkozott az apja pártjába, és az Európai Néppárt sorait szeretné dagasztani. Egy Fidesz–KDNP-s EP-képviselő kifogást emelt a „független” kisasszony néppártisága ellen, mert könnyű drogokat szeretne liberalizálni stb. (Csak emlékeztetőül: a Basescu pártja gátolta meg másfél évvel ezelőtt azt, hogy Tőkés László a Néppártban aktiváljon!) Erre ma, a maradék kosárból bejutott RMDSZ-es EP-s Sógor: „… az RMDSZ EP-képviselői Elena Basescunak az EPP-be való felvételére fognak szavazni… Megszavazzuk, mivel ezzel a gesztussal meg akarjuk mutatni a PDL-nek, hogy kell igazi kereszténydemokrataként viselkedni.” Ez az ember szembe masírozik magyarországi kereszténydemokrata nemzettársával, EPP-s kollegájával, és vidáman tolja az oláhok szekerét. Még nem tanulta meg azt, hogy amikor nagyvonalúak voltunk/vagyunk az oláhokkal, hálából mindig nagyot ütöttek/ütnek a fejünkre. Az Edély.ma hírportálon olvastam, hogy a kisasszony édesapja hálából, Csíkszeredában töltötte el június 26-át, az oláh trikolór ünnepének alkalmából, átadván a Székelyföldön állomásozó (megszálló) 61. hegyivadász oláh dandárnak a harci zászlót. Túl sok erdélyi magyar ment el szavazni június 7-én!

TO., Mikháza

Állampolgári jog

A hajam már égnek áll, amikor újra és újra azt hallom: a papok maradjanak a sekrestyében, zárják el magukat az élettől és politizálással ne zavarjanak bele az MSZP agitprop tevékenységébe. Húsz év óta milliomegyszer tisztázták már, hogy az egyházi személyek egyúttal teljes jogú állampolgárok is. Emiatt ugyanúgy megilleti őket a szólásszabadság és a véleménynyilvánítás lehetősége, mint az elvtársakat és a liberálisokat. Sőt, nemcsak joguk, de kötelességük is, hogy konkrét segítséget nyújtsanak a hívőknek mindennapi problémáik megoldásában. A pásztortól a nyájból azt kérdezi valaki: Atyám, melyik pártra szavazzak?, a válasz: arra, amelyik szentegyházunk iránt a legjobb indulattal viseltetik. Még a legostobább is tudja, hogy ezek nem a posztkommunisták. Csak az oroszok bejövetele óta jött divatba, hogy a parlamentben nem lehetnek egyházi személyek. (Elvtársi szóhasználattal: csuhások.) Ezeréves történelmünk során az egyház mindig részt vett hazánk gondjainak megoldásában. A jóra és a szépre tanította a népet mindaddig, amíg el nem kobozták az ehhez való anyagi eszközeit, az egyházi birtokokat. Azok a rövidlátók tették ezt, akik hályogkovács módjára hirdették: Holnapra megforgatják a világot! Meg is forgatták, annyira, hogy hazánk a korrupció élvonalába került, a morál a föld alá süllyedt, nyakig ülünk az adósságban, és ha az élcsapatról szólunk, Tocsikok, Boldvaik, Kulcsárok, Zuschlagok jutnak eszünkbe. Komédia és tragédia is egyben a balliberálisok végjátéka. Jelenlegi lejtmenetükhöz a burkolt vallásüldözésük is hozzájárult!

Kövér Károly, Szeged

Robbantgatás

Rémálmaim vannak azóta, amióta Draskovics miniszter a Magyarok Nyilai nevű terroristákkal fenyeget. Példálózva vágta a pofámba azt is, hogy galád módon – a korábban mutogatott képek szerint – még a szeretett Kóka Jánosunk félig kész épületének a bejárati ajtaját is bekormozták. Nem vagyok oknyomozó, ezért már sohasem tudom meg, hogy valójában az asztalos gyújtotta-e meg a saját kontár munkáját, mert szégyenében el akarta tüntetni, vagy egy lefizetett terrorista? De bárki is volt a tettes, annak biztosan előre megsúghatták, hogy csak ici-picit szabad terrorizálnia, és nehogy elragadtassa magát, mert ha begőzölve mondjuk a Draskovics által reklámozott 2007-es Bonyhád környéki robbantásos módszert választja, akkor a Kóka kéglije úgy repül majd a levegőbe, mint a pinty, de ezt nem akarják. Ha mind a tízmillióan nekiállunk keresni a tetteseket (a csecsemők is értenek a nyomozáshoz) én hiszek abban, hogy a végén csak megtaláljuk.

Kónya Béla, Budapest