Épp ideje

A nómenklatúrás Szili Katalin mondása szerint mindenki nagy meglepetésére lemondott házelnöki tisztségéről. Véleményem szerint inkább sokak örömére. Lemondását azzal indokolta, hogy példát akart mutatni, valamint felajánlotta munkáját a baloldal megerősítésében. Ami a példamutatást illeti, sajnos nem sikerült, mert az elvtársai nem követték, nem mondtak le parlamenti pozíciójukról, pedig az lenne az igazi. Épp eleget munkálkodtak már a „baloldali értékek megteremtésén”. Munkájuk gyümölcsét a kormánytagok és a baráti körük már élvezi. A nép meg szenvedi. Ha tovább hatalomban maradnak, a népnek már elviselhetetlen lesz a sok baloldali érték. Kóka szabad madárnak a népet lekezelő mondásai közül az egyik igencsak elhíresült. Nevezetesen, hogy a magyar nép nem tud bánni a pénzzel, mert vagy azonnal elkölti, vagy a szalmazsákba teszi. Persze ez a mondás a baloldali értékek megteremtésén munkálkodókra nem vonatkozik. Mert a milliárdjaikat nem teszik szalmazsákba, hanem kiviszik Ciprusra, palotákat építenek és helikoptert vásárolnak. Közel nyolcéves regnálásuk konklúziója: nincs szüksége az országnak parlamenti tevékenységükre. Vonuljanak ki onnan és más területen munkálkodjanak, vagy élvezzék a „megérdemelt” nyugdíjukat, és nemcsak a hajat tépő Ildikó öregecskét kell meneszteni, de a férfiakat is le kell cserélni.

Czető Lászlóné, Bp.

Budapesti galambok

A lakásomhoz közeli parkban tanyázó galambokat etetem. A madaraknak is szükségük van vízre, s mivel a kerti vízvezetéken a szivárgó csap megnyitását a természetvédők máig sem tudták elérni, ezért is, de a csíráztatás vitamin- és enzimhatása miatt is a búzamagot, de a kenyérhéjat is áztatás után szórom ki jó hosszan, hogy az ennivalóért ne verekedjenek össze a galambok. Azért etetem őket, mert erdész létemre megtanultam az egyetemen, hogy minden élőlény szervezete csak akkor ellenálló a minden irányból támadó vírusokkal, bacilusokkal szemben, ha jóltáplált. Én ezzel védem az embereket a galambok betegségterjesztése ellen, mert a városi galambok csak akkor válnak betegség hordozóivá, bacilusgazdákká, ha éheznek. A galambokat a fővárosból az utóbbi 60 év során régen ki lehetett volna telepíteni. Lövöldözni őket nem szabad, a mérgezés esztelenség, hiszen a különböző helyekre megbúvó mérgezett galambok tetemei a fehérjék rothadásával nagy bajt, bűzt okoznának. Volna egy jó módszer a galambok összegyűjtésére, a vadászok által használt hálós befogás, amit az apróvadak esetében használnak, amikor vérfelfrissítésre exportra összefogdossák őket. Nem büntetni kellene a galambokat etető lakosságot. A főváros tiszti főorvosai és állat-főorvosai hat évtized alatt semmit sem tettek a galambgondok megoldására. Amíg nem cselekszenek, az önkormányzatoknak nem lenne joguk büntetni a galambok etetését!

Hábel György, Budapest

Csak óvatosan!

Néptáncosok, figyelem! Ezúton is szeretném a Magyar Állami Népi Együttes és általában minden magyar néptáncot bemutató művészeti csoport figyelmét felhívni, hogy férfi táncosai ne fekete csizmában, fekete nadrágban, fekete mellényben és fehér ingben jelenjenek meg a színpadon, mint eddig, mert e ruházatukkal kiválthatják egyes magyar állampolgárok félelmét. A férfi táncosok eddigi legmutatósabb produkcióját, a botos táncot meg egyenesen vegyék le a műsorukról, mert a botot kézifegyverként is lehet használni, és a nézőtéren esetleg helyet foglaló bizonyos kisebbséghez tartozó nézők azt hinnék, hogy már tetten érték őket. És még Draskovics elvtárs is fenyegetve érezné magát. Vagy van neki netán lelkiismerete és Döbrögihez hasonlóan fél a háromszoros igazságtételtől? Én egyébként becsületesen élek, dolgozom, nem lopok-csalok-hazudok, ezért aztán nem félek a kommandósoktól sem, pedig azok tetőtől talpig feketében vannak, sőt még az arcuk is be van csuklyázva!

Koppány Levente, Budapest

Kampány

„Biztonságból is megárt a sok?” Hát, a ti biztonságotokból meg! Mikor annak idején az utcán az EU-s szavazásra buzdító kampánnyal találkoztam, először a transzparens alatt az SZDSZ-emblémát kerestem, de csak a választásokat hirdető szövegre és honlapcímre bukkantam. A transzparens lényege három veszélyt jelző KRESZ-táblában három embléma. Egy térfigyelő kamerát, egy ujjlenyomatot, egy pedig egyenruhás rendőrt ábrázol. Alattuk a felirat: „Biztonságból is megárt a sok?” – már maga szöveg is provokatív. A kérdés formailag ugyan eldöntendő kérdés, burkoltan azonban a rend a közbiztonság mai, szinte egyetlen biztosítékai alkalmazása elleni fellépésre buzdít. Valahogy úgy, amikor azt kérdezi kiszemelt áldozatától az agresszor: „Akarod, hogy megüsselek?” Hogy a hirdetők mennyire tartoznak az agresszor kategóriájába, azt döntse el a kedves olvasó.

Molnár Andor, e-mail

A sértődős

Az oláh kalózkapitány megint pofátlankodott a Székelyföldön. Idegrohamot kapott Basescu Csíkszeredában, mert mint oláh államfőt nem fogadták virágesővel és véget nem érő ovációkkal a székelyek, az oláh trikolór ünnepén, amint épp átnyújtja a harci zászlót a 61. hegyivadász, Székelyföldet megszálló oláh dandárnak. A cinikus elmezavarában azt nyilatkozta, hogy nem érti ezt, hisz nem hadsereggel, ágyúkkal és rakéták kíséretében jött a Székelyföldre. Ő nem, de valamelyik oláh elődje igen, és ottfelejtette az oláh elnyomógépezetet a székelyek nyakán miheztartás végett, s most ezért jöhetett hadsereg nélkül, amely egyébként a helyszínen teljes NATO-fegyverzetben tisztelgett előtte.

TO., Mikháza

Igaz mese

– Szép kutya! – És okos is. Nagy haverok vagyunk, úgy is mondhatnám: haveri kutya. Szóval kérem az iratokat! – Tessék. – Ó, miniszter úr! Tiszteletem. Akkor nem is zavarognék. Jó utat! – Köszönöm, de csak volt miniszter. Viszlát. – Egy pillanatra még, legyen szíves. A kutya jelez valamit, ő ugyanis drogkereső kutya. Be kell kukkantanom a kocsiba, persze csak a rend kedvéért. Nézd már, itt az anyósülés alatt egy kis zacskó fehér por. Ez meg hogy került ide? – Az sütőpor. Egy barátságos, Miklós nevű úr kért meg, hogy azt a kis sütőport vigyem el a nagymamájának. Másfél milliót ígért, ha megteszem. A pénz is jól jön, de hát miért is ne segítenénk egymásnak, ha tudunk. Nem igaz? – Igaz, de ez nem sütőpor, hanem kábítószer. – Az ki van zárva! Miklós azt mondta, hogy sütőpor, és hogy enélkül a nagymamája nem tudja elkészíteni a kedvenc süteményét. Tehát fontos a dolog, úgyhogy mennék is, nehogy elkéssek. – Jó, de előbb intézkedést kell foganatosítanom. Mivel magát rászedték, kicserélem ezt a drogot sütőporra, mert éppen van nálam egy zacskóval… Ja, és kérek másfél milliót!

Keszthelyi István, Budapest

Technika

Szocialista táborunk az építési munkagépei javát vonultatta fel azon a FAO-beruházáson, aminek a kivitelezését valamikor a 70-es évek elején én irányítottam. Az egyik, pont a legszükségesebb azonban kinyuvadt. Mérgemben utasítottam a gépkezelőt, hogy írja le, mi is történt. Ezt a jelentést kaptam: „A gép sonkájából kiszakadt a cuppáncsavar”. Ijedtemben nem kérdeztem meg, ezért még ma sem tudom, hogy mi az.

Kónya Béla, Budapest

Már értem

Hogy mit tanítanak ma is kis hazánkban? Dupcsik Csaba – Repárszky Ildikó: Történelem IV. Középiskolák számára 2005-ben a Műszaki Könyvkiadó által kiadott tankönyv ezt írja a 63. oldalon: „Az egyetlen kivétel Csehszlovákia volt, amelyben stabil politikai rendszer alakult ki, és a két világháború között mindvégig fennmaradt a demokrácia.” Hát Eduard Benes neofasiszta rendszere, az smafu? Vagy demokráciának nevezhető egy ország, amely kiadja a kollektív bűnösség elvét alkalmazó Benes-dekrétumokat? Most már értem, miért éreznek kényszert valakik arra, hogy megverjék a magyarul megszólaló egyetemista lányt vagy a magyar szurkolókat. Őket erre nevelték. Bennünket meg arra, hogy megcsókoljuk a kezet, amely korbáccsal húz végig rajtunk. Hát tényleg baj van a nemzetértékelésünkkel.

Völgyi Gizella, e-mail