In memoriam Drezda (3.)

A város még több napig égett, a táborból a munkaszolgálatosok nem mertek kimozdulni, mert féltek az újabb bombázástól. A táborban maradottakat végül hét végén indították útnak Drezda lakosainak megmentésére. Szörnyű látvány fogadta őket: még füstölgő romhalmaz, elszenesedett holttestek mindenütt: a földön, óvóhelyeken, pincékben s mindenhol, ahová a napalm befolyt. Ott találkoztak a többi táborból jött munkaszolgálatosokkal, akik elmondták, hogy társaik ezreit veszítették el ők is az első szőnyegbombázási hullám után, akiket mentésre, segítségnyújtásra küldtek. Drezdánál legalább 12–14 ezer külföldi munkaszolgálatos vesztette életét. Hasonlóan sok munkaszolgálatos tűnt el Lipcsénél, s a többi nagyobb német városnál. Számukat csak becsülni lehet: 50–80 ezer ember, vagy még annál is több. Ezekről a szörnyűségekről az elmúlt 64 év alatt soha nem beszéltek, az elpusztult több tízezer munkaszolgálatosról még senki nem emlékezett meg! A hozzátartozók és a szerencsésen megmenekültek máig sem kaptak semmiféle kárpótlást: sem anyagit, sem erkölcsit! Mi, magyarok emlékezzünk hősi halottainkra! IN MEMORIAM DREZDA!

Simon Béla, Nyíregyháza

Számháború

A holokuszt-emléknap alkalmából a zsido.com jelzésű portálon többek között ez olvasható: „…Vitéz Ferenczy László csendőr alezredes, a belügyminiszterhez címzett 1944. júliusi jelentésben 434 351 főben jelölte meg az 1944. május 14. és július 9-e között deportált zsidók számát.” Weesenmayer, a budapesti német követ ezt 437 000-re tette. Ezek a számok minden bizonnyal valósak, de a köztudatban 600 000 zsidót öltek meg (legújabban ezt a szót használják). Ezenkívül tudjuk, hogy kb. 300 ezer magyar zsidó vándorolt ki Izraelbe és legalább százezer jött haza, illetve szóródott szét az egész világon. Ez már egymillió. Nincs itt valami kis túlzás? Mindenesetre 600 ezer után fizetünk kárpótlást a németekkel együtt. Nem lenne időszerű végre tiszta vizet önteni a pohárba? Vagy ez csak egy része a „holokauszt minden idők legnagyobb hazugságának?” (Turner Radio Network 2007. 06. 04.) A Nemzetközi Vöröskereszt az auschwitzi elhaltak (nem megöltek) bizonyított számát 52 309-ben jelöli. Ez is nagy szám, napi negyven-ötven halott (tífuszjárvány is volt). De két-három millió, ahogy eleinte állították!? (1,2 milliót deportáltak). Mikor lesz már vége a túlzásoknak? Izrael Samir szerint a zsidók sérelmére elkövetett cselekményeket és az általuk közölt számokat el kell osztani tízzel, míg az általuk elkövetetteket meg kell szorozni tízzel, hogy a valósághoz közelebb jussunk! Tehát a magyar zsidók létszáma kb. 600 ezer volt. Izraelbe ment 300 ezer, Budapesten van 120 ezer, Európában, Amerikában van 80 ezer, elveszett 100 ezer. Ez nagyjából megfelel Samir állításának!

Héjja László, Csongrád

Arányérzék

Az úgynevezett illetékeseknek meg a gazdagoknak nagy befolyásuk van arra, hogy miről folyjon közbeszéd. Véleményem szerint nagyon fontos téma, hogy hatvan évvel ezelőtt volt egy holokauszt, és volt zsidóüldözés, de a magyar családoknak és a majd hárommillió koldusnak most az a közvetlen gondja-baja, hogy gyermekeiknek legalább levest főzhessenek mindennap. Ehhez képest talán még a kommunizmus áldozatainak szenvedései sem annyira fontosak. Bocsássuk meg az édesanyáknak, ha egyelőre nem érdekli őket, hogy például 1932-ben Sztálin elvtárs Ukrajnában nyolcmillió embert éheztetett halálra, mert az ukránok vonakodtak a kolhozba lépni. Hatmillió zsidó áldozat sok, de az én matematikai tudásom szerint a 8 millió ennél több, és akkor hol vannak még a gulágok, Recsk, a Hortobágy, az Andrássy út 60. stb.? Amikor nagy tömegek létbizonytalanságáról, hajléktalanságáról, munkanélküliségéről, végzetes eladósodottságáról van szó, idegesítő bizonyos ideológiai és számmisztikai viták erőltetése. Mindezeken túl szerintem csúsztatás és hamisság is van a dologban. Épelméjű ember nem tagadja a holokausztot, mert Auschwitz létezése tény. Legföljebb a számarányairól más a véleménye. A véleményt (gondolatot) pedig erős túlzás büntetőjogi eszközökkel „kezelni”. Ha egyes országokban úgy teszik, nekünk azt nem muszáj majmolnunk!

Kövér Károly, Szeged

Kérdések

Engedjék meg, hogy feltegyek néhány kérdést, amelyekre semmilyen választ nem fog soha adni e pár sor „célközönsége”. Azok, akik úgy veszik kézbe a lapot, mintha sertésinfluenzával lenne fertőzött. Aztán vigyázni ám, nehogy mellénk vagy alánk kerüljön egy Népszava, 168 óra, mert kész a baj! (Fölénk nem kerülhet!) Na nézzük, mit kezdenek ezzel: Kirekesztő-e az a sapka, amelyen a következő felirat áll: Szeretem New Yorkot. Vagy: mondhatja-e egy német polgár büntetlenül a következőt: Idén Horvátországban nyaralunk, mert nem szeretem a magyarokat! (Vigyázzanak a válasszal!) Szerintem igen. Kitaláltak-e erre a németre egy új jelzőt, pl. „antiungarisch”? (Mondhatják, helyben vagyunk.) Kijelentheti-e egy magyar polgár, hogy az idén nem utazunk Izraelbe, mert nem szeretem a zsidókat? Szerintem mondhatná, de nem meri. A célcsoport szerint nem is mondhatná, mert akkor antiszemita. Konklúzió: tehát akkor végül is ki ilyenformán az érinthetetlen (a felsőbbrendű)? Be kéne látni, hogy ez a logikai erőszaktétel irritálja a valóban szabad és elkötelezetlen emberek sokaságát, és nem kell csodálkozni, ha az amúgy mindenféle más tabu és erkölcs döntögetésére felheccelt tömegember tehetetlenségében, feltűnésből vagy elégtétel végett barna inget vesz fel. Pláne ha ezt a csúsztatási doktrínát itthon azok tartják fenn, akik egykor önként: elvi vagy anyagi szempontból segítői voltak egy szintén tömeggyilkos rendszernek. A fiatalok bűne, hogy beálltak ebbe a törzsgárdába. Elvek nélkül, csak pénzért: Zuschlagok, Hunvaldok stb. Antiszemita vagyok?

Fecske Olivér, Székesfehérvár

Kirohanás

Béla király, egypártunk vezére kirohant. De nem mint Zrínyi a várból, hanem megint saját magából azért, mert most történetesen a Székely Nemzeti Tanács Izsák Balázs révén kezdeményezte és nekifogott szervezni az erdélyi magyar „választottak” önkormányzati nagygyűlését őszre, Székelyudvarhelyre. Markó mint akármilyen felvilágosult despota haragra lobbant, és dörgedelmesen mondta a világ pofájába: „…azon a napon majdnem bizonyosan nem fogunk Székelyudvarhelyen nagygyűlést tartani.” Markó csak akkor nagygyűlésezik, amikor azt ő szervezi, ő vezeti, ő nyitja meg, ő rekeszti be stb., mert milyen valamirevaló kondukátor az, aki megtűri seggnyalói mások általi megszervezését? Hát ha ez nem hasonlít tojásként a Lenin–Sztálin–Ceausescu-féle tökéletes diktatúrához, akkor mihez? Csak ő, ő és megint ő – a röhejes orrvérzésig!

TO., Mikháza

Rubrikák

Nem értem, hogy lehet ilyen idióta kérdést feltenni: „Mennyi a jövedelme az adóévben?” Vajon most mit kell beírni ide, ebbe a rubrikába? Az egész összeget kérdezik, vagy csak azt, amit itthon kerestem? Ez így teljesen pontatlan, félreérthető. Mert ugye, ha úgy lenne feltéve a kérdés, hogy mennyit kapartam össze Magyarországon, mennyit Cipruson, Kajmán-szigeteken, Lichtensteinben, Monacóban, akkor az egyértelmű lenne. De így? És csak a bérre kíváncsiak, vagy a tőkejövedelmekre, befektetésekre, osztalékra stb.-re is, vagy tulajdonképpen mire? Mindenre külön-külön rovat kéne, de nincs. Persze hogy teljesen belezavarodik az ember. Ezt nem is lehet jól kitölteni. Így könnyű tévedni. Aztán meg majd jönnek azok a mocskos politikai támadások, hogy ezt a milliárdot meg azt a milliárdot se írtam be. Meg hogy itt hibádzik 500 millióval, ott meg 300 millióval. Tudom én, erre megy ki az egész. Olyan űrlapot kell csinálni, amin könnyen eligazodik még egy egyszerű háromdiplomás bankelnök is!

Keszthelyi István, Bp.