Levelezés 2009/46. szám
A pincékből és rejtekhelyeikről csak akkor másztak ki a fényre, amikor a ruszki csizmák és tankok már jól megtaposták hazánkat. Nem kérdés, hogy ezek az elvtársak vajon még „azok” az elvtársak-e? Ha én ugyanaz vagyok, ők is ugyanazok. Legfeljebb már csak hintaszékből irányítják fiaikat, a kádercsemetéket, akik apáik, a veteránok anyagi és szellemi örökébe léptek. Az 56-ot eltipró és vérbe fojtó örökségbe. Hogy lehet, hogy azok a famíliák, amelyek a megtorlásban kiemelkedő „érdemeket” szereztek, most velünk együtt ünneplik és dicsérik azt, amit akkor eltiportak és szétzúztak. Hol itt a hitelesség? Költői kérdés: valóban szeretik a forradalmat, vagy csak képmutatás és kényszer a mímelt hazafiság? Vajon lehet-e ünnepelni egy szabadságharcot szemlesütve, szűk körűen, tömegek nélkül, kordonok mögé zárva? Vajon ez a bujdosás és rejtőzködés a népharag elől nem ugyanaz, amit a forradalom idején csináltak az elvtársak? Szerintem ez az egész egy gyalázatos elvtársi kutyakomédia. Amíg erkölcs van a világon addig a pufajka meg a lyukas zászló sohasem lesznek jó barátok.
Kövér Károly, Szeged
Szellemi örökség
Lendvai Ildikó az MSZP jubileumi nagygyűlésén büszkén felvállalta a rendszerváltozás utáni szocialista miniszterelnökök szellemi örökségét. A személyekre szóló dicshimnuszából kijutott a sziporkázó szellemiségű Hiller Pistinek is. Abban a pártban, ahol a tagok elvtársnak szólítják egymást, és ahol teli torokból éneklik az Internacionálét, a frakcióvezető asszonynak a díszes elődök méltatását Kun Bélától kellett volna elkezdenie, majd Rákosi és Kádár elvtársakon át kellett volna eljutnia napjainkig. Egy jó család sem tagadja meg a saját családfáját, kivéve ha a családtagok az elődök múltjából valamit nagyon szégyellnek. Sajnos sok szégyenfolt (és vér) tapadt ehhez a szocialista múlthoz, ezért a mai szocialisták hajlamosak néhány múltbéli elvtársukat megtagadni, később rehabilitálni, majd adott helyzetben újra megtagadni. Ha nagyon muszáj, talán még önmagukat is megtagadják, hogy a hatalom húsosfazekától messze ne kerüljenek. A szocialisták a spektrum teljes színskáláját képesek felvenni, képesek egyszerre A-t és B-t mondani, képesek a szemenszedett hazugságokat igazságnak feltüntetni, ennélfogva a szellemi örökségüket is rugalmasan kezelik. A szellemi örökségük tápgyökere a marxizmus-leninizmus. Kun Béla, amikor már szorult a nyaka körül a hurok, meglépett a pártkasszával. A mai elvtársak a pártkasszát (és az államkasszát) már előre kiürítik, hogy kritikus helyzetben azzal ne kelljen bíbelődniük. Lendvai Ildikó (és nagyon sok elvtársa) kiemelkedett a 20 évvel ezelőtti pártállamból, de vajon a pártállam kiemelhető-e Lendvai Ildikóból? Nem, mert a szellemi örökségük ezt nem teszi lehetővé.
Tégen László, Nagymaros
A mellékvonalakról 2.
A vasúti mellékvonalakat hasonlítsuk össze az ember és általában az élővilág érrendszerével, (a vér és a növényi nedvek is példaképek). A fő erek a hajszálerek nélkül nem működhetnének a test elhalna! Ugyanez a helyzet a vasúttal is. A fővonalak mellékvonali „ráhordásából” nem tudnának maximális teljesítményt nyújtani! De nem csak ez a lényeg! A vasúti törzshálózaton ugyan az összforgalom 2/3-a bonyolódik le, de ez csak az ország kb. 40%-át, a vasúti mellékvonal 1/3 fuvarozási teljesítménye pedig hazánk lakosságának kb. 60%-át, elsősorban a vidéket érinti. A fővonalakon a pályák igénybevételétől függően 15-20 évente a vágányokat fel kell újítani. Ha a visszanyert vágányokat a mellékvonalak felújítására használnánk fel, a kisebb sebesség és a kisebb pálya igénybevétel miatt azok még 30-40 évig felhasználhatók lennének. Nem szabadna tehát csak üzemi teljesítmények alapján gondolkodni, ha a kormány egyáltalán normálisan gondolkodna, hanem népünk érdekeit kellene első helyen figyelembe vennie. Ez élet-halál kérdés! Persze a budapesti kormány mindig a világválságot hozza fel ellenérvként, de hiszen a világválság is a globális elméletük csúfos bukásából keletkezett. Én átéltem az 1929 évi világválságot is, de nem emlékszem hogy akkor a vasutak kiherélésével enyhítették volna a nagy gondot. Hol is a hiba? A kormány csapnivalóan rossz gazdasági és társadalom-politikájában, és hazánk kifosztásában. Tisztelt választók: nem depresszióba és közönyösségbe kell menekülni, hanem szavazni, szavazni, szavazni, mert ez a demokrácia fontos alapelve! Aki nem szavaz, az ezzel ne segítse a nemzetromboló sajtót és ne szidalmazza az őt ért bajokért a politikát. A politika nem azonos kizárólag a pártpolitikával, hanem minden társadalmi és gazdasági tevékenység politika, tehát életünk meghatározó befolyásolója!
Lévai György, Budapest
Tyzden
Stefan Hrib, a szlovákiai Tyzden című társadalmi-közéleti hetilap főszerkesztője a szeptember 14-i szám vezércikkében a Malina Hedvig-üggyel foglalkozott, röviden a következőképpen: Malina Hedviget három évvel ezelőtt támadták meg. Sérüléseit bizonyították az osztálytársai, a tanárai, a mentős, az orvos, aki felvette és a vizsgálatot végző orvos, valamint a pszichiáter. És most a Komensky Egyetem orvosi fakultásának dékánja, Peter Labas olyan szakvéleményt állított ki, amely szerint semmilyen támadás sem volt, Hedvig „saját magát harapdálta össze” és a többit kitalálta. A szakvélemény alatt pedig K. E. független orvosi kollektívájának aláírásai szerepelnek. Ez a vélemény a kormány számára segítség, de mit gondoljon erről a normális ember? Először is a szakvélemény az eset megtörténte után három évvel készült. Mit is vizsgáltak a szakértők tulajdonképpen? Hedviget a támadás után közvetlenül nem is látták! Csakhogy az aláírásban szereplő orvosok egy része egyáltalán nem írta alá az említett iratot, néhányan pedig hivatalosan visszautasították, hogy az elkészítésében részt vettek volna. És ez a vélemény akkor látott napvilágot, amikor a hatalom kétségbeesetten keresi a módját, hogy ezt az ügyet súlyos kudarc nélkül megússza. Mindent felhasznál, a hatalmi apparátus titkos módszereit, a magyarok elleni ellenszenvet, a fura igazságszolgáltatást, az alkalmatlan szakértőket, a törvényes eljárásokat állandóan megkerülve. A Peter Labas-féle szakvélemény lényege: az államhatalom régen nem az igazság kiderítésére törekszik, hanem saját magát menti.
T. E., Nagymegyer
A munka nemesít
Dicséretet érdemel a cigányság azon része, amelyik munkát, kenyeret követel és nem azonosul Kolompár mondásával, miszerint hazudik, aki azt mondja, hogy szeret dolgozni. Ha Kolompárt eléri az igazságszolgáltatás keze, javaslom, hogy börtönben ismertessék meg vele a munka szépségét és azt a felemelő érzést, ha az ember saját erejéből tartja fenn magát és családját és nem másoknak a munkájából, legyen az segély, vagy bűnös úton szerzett jövedelem. Örvendetes, hogy egyre többen ismerik el a kormány felelősségét a munkanélküliségért. Ezért követelték a munkát, kenyeret és a gyerekeik iskoláztatását a Sándorpalota előtt. De azt is kell tudnia a cigányságnak, hogy az OCÖ-vezető semmit nem tett a cigányság felemelkedése érdekében, csupán az arra felvett pénz tűnt el. Merem remélni, hogy az emberek legszegényebb rétege végre felismeri, hogy a választások előtt kapott ingyen élelmiszer csupán a megaláztatásukat szolgálja és nem a felemelésüket. Ha valóban szeretnének jelen és jövőt önmaguknak és családjuknak, szavazatukat arra a pártra adják, amelyik 1998 és 2002 között munkát biztosított a dolgozni akaróknak és családi pótlék ellenében kötelezték iskolába járatni a gyerekeket. Az akkor megkezdett felemelkedést a jelenlegi szocialista–szabad demokrata kormány romba döntötte és csupán ígérget. A cigányságon is múlik, hogy ennek véget vessünk.
Czető Lászlóné, Bp.
Ütés szemre
A Kossuthon a kora délutáni irodalmi műsort hallgatva valami „megütötte a fülemet”. Nem annyira az tűnt föl, hogy milyen iszonyatosan irodalmi az a műsor, hanem egy fél mondat Kertész Imre visszaemlékezéseiből. Azt találta mondani, merthogy a legjobb részeket ő maga olvassa föl, hogy: „megütötte a szememet, hogy…” (Vagy csak németről fordítva ennyire idétlen?). Nyilván azóta kiheverte az ütést és eloszlott a monokli a szeme alól, hogy zavartalanul fölolvasgathasson nekünk irodalmunk nagyobb dicsőségére!
K. J., Budapest
Különös anyag
Szanyi Tibor, ez a hálaadásnapi pulykakakas ismét kitett magáért. Gyalázatos alaknak nevezte az államfőt, azok után, hogy korábban leparasztozta. Ismerve Szanyit és közegét, túl is léphetnénk a történéseken, de ez a mikrohérosz tett még egy kijelentést, ami mellett nem lehet csak úgy elsétálni. Azt állította, ő nem kommunista, mert az MSZMP-nek nem volt tagja, ő rögtön az MSZP-be lépett be. Hej, ha a jó öreg Göbbels megérhette volna ezt a gondolatmenetet. Megtisztult kollégáival bizonyára alapít egy új nemzetiszocialista pártot, ahol tárt karokkal várná a makulátlan Szanyit, hogy a múltat firtató kérdésre együtt válaszolhassanak: Na és? Aztán együtt koszorúznák a hősöket, akiket korábban ők végeztettek ki. Tudjuk: a kommunistákat különös anyagból gyúrták. Szanyi is ebből az anyagból készült. Van ennek az anyagnak egy becsületes magyar neve. Négy betű az egész. Sz-szel kezdődik és r-rel végződik!
M. S., Miskolc