A fejlődés netovábbja

Hol vagyunk már a kommunizmus suk-sükölő pártfunkcijaitól, akik talán a népiességüket igyekeztek ezzel a beszéddel nyilvánvalóvá tenni!? Megszakította országlásukat egy rendszerváltásnak nevezett vihar, ám ez is, mint általában a viharok a természetben, fölkavarta az állóvizet és ezzel a felszínre segítette az iszapot is rendesen! A csodálatos gyors értelmiségképzést elősegítő Havas tanár úr-féle iskolák csak úgy ontják a magyar nyelv dolgaival nem igazán tisztában lévő, s emiatt nem is törődő médiaszemélyiségeket. Ezért lett újabban nagy divatja az angolból magyarított számneveknek is. Azon már tulajdonképpen meg se lepődünk az elszaporodott tévéket nézve és rádiókat hallgatva, hogy az emberek nem a terembe mennek be egy gyűlésre, hanem a teremben mennek be! Ami főként zavaró azonban, hogy komolynak látszó gazdasági műsorokban mind a riporter, mind a riportalany szájából majd’ kivétel nélkül a 3,6 millió három-egész-hat milliónak hallik és nem három egész hat tizednek. És ki se javítják egymást, hiszen valószínűleg mind a kettő így tartja helyesnek. Pedig az angolból szolgailag fordított három-pont-hat nem ugyanaz, mert ha az egészet megnevezzük, akkor illő a magyar nyelv szabályai szerint a tizedeket, századokat, ezredeket stb. is a nevükön neveznünk! És lásd a nemzeti egység megvalósulását, ez a jobboldali médiumokban ugyanúgy dívik, mint a baloldaliakban! Legalább akik a szóból élnek, tisztelhetnék a nyelvet!

Pinczés György, e-mail

Szlovákiáról ószlovákul

Tisztelt Szerkesztőség! Nemrégiben egy tréfás kérdőívet kaptam, aminek kitöltése megmosolyogtatott. Kérem, közöljék le a levelezési rovatukban, hogy a Demokrata olvasói is derülhessenek rajta. A címe ez: Ki tud többet Szlovákiáról? Melyik országban van Szlovákia? Hány szlovák idősebb, mint Szlovákia? Mondjon három szlovák királyt! Ismertesse a szlovákok harcait az oszmán birodalom ellen! Soroljon fel három szlovák építészeti remeket! Kik az ószlovákok? Ismeri-e ön ezt a híres ószlovák nyelvemléket: „egy, megérett a megy…”? Ismertesse az önálló szlovák állam kisebbségi politikáját! Soroljon fel három magyarbarát szlovák politikust! Ismertesse, hogyan lehetne megoldani Szlovákia területi problémáit! Soroljon fel három szlovák nemesi családot! Hasonlítsa össze és elemezze a szlovák címert a magyar címerrel! Melyik maradt fenn tovább: a Magyar Szent Korona vagy a szlovák korona? SMS-ben küldje el Szlovákia történelmét három ismerősének! Fejezze be a szólás-mondást: „Hiányzott ez nekünk, mint üveges tótnak a…”

Virág Jánosné, Budapest

Lélekrombolás

A lélek fogalmát elismerik ugyan a materialisták, ám a lényegétől általában megfosztják, kiüresítik. Hazánk népének a 45 évig tartó kommunizmus a lélekrombolás időszaka volt. A kommunisták a vallásos világnézet kiirtásával a lélek nélküli ember „előállítására” tettek kísérletet. A történelmi keresztény vallások által hirdetett lelki üdvözülés az anyagias szemléletű embernek nem kézzelfogható, ezért egyszerűen nem hisz benne. A ilyen ember értékrendje az anyagi haszon irányába tolódott el. A „csak egyszer élünk” életfelfogása pedig arra késztet, hogy akár becstelen módon is, de megszerezzen magának mindent, ami a jólétet jelenti. Az anyagiassá vált embernek szellemi lomtárába került az Isten és a lélek fogalma. Neki a lelkiismeret csak egy nagy humbug, amiért semmit sem adnak a közértben. Ez az életszemlélet és az ennek megfelelő életmód szétzilálja az egyént, a családokat, a kisebb-nagyobb szolidáris közösségeket és végül a társadalmat. A bensőséges családi és baráti kapcsolatokat többségében a burkolt vagy nyílt érdekkapcsolatok váltják fel. Ennek a lélekrombolásnak a megfékezése évtizedeket igényel, mert jelenünk posztkommunistái a történelmi egyházakat is úgy akarják kiiktatni a társadalom életéből, mintha azok feleslegessé vált (vagy annak mondott) vasúti szárnyvonalak lennének. A divatos szekták a „magam módján vallásosságot” segítik elő. Az egyszerű, józan gondolkodású embert a hagyományos hitében hála istennek nehéz megingani. Mindenesetre a jövőkutatók szerint a XXI. század újra a léleképítés időszaka lesz.

Tégen László, Nagymaros

Esélyegyenlőség

Amikor évtizedekkel ezelőtt elkezdődött az ország „elgázosítása”, különféle okok miatt számos település és utca kimaradt belőle és maradt a fával való fűtés. A gázzal fűtők egyfolytában panaszkodnak, hogy folyamatosan emelkedik a gáz ára. Csak elfeledkeznek arról, hogy pl. a gázfűtéses lakásokban a szezonban éjjel-nappal működik a fűtés a lakószobáktól a WC-kig, a fával fűtőknek csak ott van meleg, ahol fűtenek. A gázfűtéseseknek a kisujjukat sem kell mozdítani a melegért („csak” fizetni), emitt meg fát kell hordani, hasogatni, raktározni, bekészíteni, begyújtani, s mivel a láng veszélyes, még ott is kell folyton lenni, készenlétben. Ezenkívül a fával fűtőknek időben be kell szerezni a fűtőanyagot s ami még kellemetlenebb, egy összegben kell kifizetni az árát (ez 50-60 mázsa fa esetén kb. 130-150 ezer Ft). Melyik gázfűtéssel rendelkező vállalná mindezt (már csak azt is, hogy belegondoljon)? És még valami. Miközben a gáz árát folyamatosan emelték, úgy emelkedett a tűzifa ára is. A gázfelhasználók (embere és jövedelme válogatja) gázártámogatásban részesülnek, míg a fával fűtők természetesen (bármilyen szegények is) egy fillért sem kapnak. (Mennyivel különb egy panellakó egy átlag magyar vidéki állampolgárnál?) Az esélyegyenlőség nevében szeretettel várom a „szegény” lakótelepi lakókat egy kis barátságos, zimankós fahasogatásra és -cipelésre.

Kóczián Éva, Kistarcsa

Trianon

Nem tudom melyik, az új vagy a régebbi Jobbik felekezet felvonulást szervezett a XI. Bartók Béla úton (korábban Horthy Miklós út) a leendő harmadik kormányzónk – Hunyadi János és Kossuth Lajos után – Budapestre vonulásának 90. évfordulójának megemlékezésére. Ezt a „visszataszító” eseményt Lendvai Ildikó MSZP-pártelnök nem éppen ékes szavakkal ecsetelte a tévében, mert többek között a trianoni békeszerződést is kizárólag a kormányzóvá lett Horthy Miklós nyakába varrta. Kedves Ildikó, kinyilatkozásod előtt azért nem ártott volna, ha – a tudásod frissítéséül – nem egy Aczél György által „lektorált” történelmi tankönyvet lapozgatsz át, hanem valami mást.

Kónya Béla, Budapest

Elháríthatatlan

Megboldogult főnököm szokta mondogatni : Magyarországon élsz, soha ne az igazadat, mindig a jogodat keresd! Ez a magyar jogrendszerre nem éppen hízelgő mondás, jutott eszembe, amikor Kolláth György kijelentette, hogy Hunvald Györgynek a börtönben is jár fizetés. Azzal indokolta ezt a képtelenséget, hogy a Munka törvénykönyve 107. paragrafusa szerint a munkavállaló mentesül a munkavégzési kötelezettség alól, ha elháríthatatlan ok miatt nem tud a munkahelyén megjelenni. Az ilyen okok között megemlíti a természeti csapást, árvizet, földrengést, hóvihart, súlyos balesetet vagy vasutassztrájkot. Belátom, hogy Hunvald Györgyöt olyan súlyos baleset érte, hogy a föld is belerendült, de az okot és az okozatot nem kellene összemosni. Az okot, amiért Hunvald börtönben van, el lehetett volna hárítani. Egészen pontosan ő maga háríthatta volna el azzal, hogy nem lop. Most, hogy a lopás következtében előzetesbe került, azt állítani, hogy neki ezért fizetés jár, égbekiáltó igazságtalanság. De visszatérve a bevezetőmre, megítélésem szerint súlyosan jogszerűtlen is.

M. S., Miskolc