A pénzügyekhez nemcsak a szocialisták „értenek”, hanem mások is. A szakemberek egy csoportja nyílt levélben, nyomós érvek felsorolásával felszólították az országgyűlést, hogy ezt a költségvetést ne fogadják el. A levél aláíróinak nagy részét a kormányoldal kutyaütőknek tartja, mintha az ő oldalukon csupa pénzügyi zseni tanyázna. A végeredmény ismert, a költségvetés megszavazásakor győzött a felelőtlen pártkatonák pártfegyelme. Az alkatilag is messze látó pénzügyminiszter előre jelezte, hogy a leköszönő kormányuk az államkasszát sok pénzzel fogja átadni a következő kormánynak. Az nyilván nem szocialista kormány lesz, ezért ennek az ígéretnek a hallatára már az is leül, aki eddig állva maradt. Kinek jó ez a költségvetés, és miért hagyna a rogyadozó kabinet temérdek pénzt maga után? A költségvetést kizárólag az IMF-nek és a nemzetközi bankoknak készítették, ezért az nem a nemzeti túlélésnek a költségvetése. Akik eddig a felperzselt föld taktikáját alkalmazták, most lehet hogy félnek a választás utáni felelősségre vonástól? Ez a költségvetés végveszély a népünkre nézve, akárhogyan fényezik is azt a kormányoldalon. Ezt okos és tapasztalt közgazdászok állapították meg, akik nem ennek az ideiglenes kormánynak a hályogkovácsai.

Tégen László, Nagymaros

Majmok

Nem tehetek róla, de nekem a kormánypárt tagjairól a három ülő majom jut eszembe. A kormánypárt tagjai sem látnak és nem hallanak, ellenben beszélnek és sajnos egyre több sületlenséget. Pedig jobban tennék, ha látnának, hallanának, de csendben maradnának, mert ha megszólalnak, csak hazugság jön ki a szájukon. A jelenlegi kormány jelentős sikereket ért el, a pénzügyi stabilitás megteremtésében, mondta off shore Oszkó Péter. pedig már minden gondolkodni tudó ember tudja, hogy eladósították az országot, hogy milliárdok tűntek el, hogy az IMF kiszolgáltatottjai lettünk. Mesterházy szerint nem időszerű beszélni a korrupcióról, a milliárdok eltűnéséről. Talán azért, mert minden esetben MSZP- és SZDSZ-tagok érintettek? Közülük ülnek már börtönben is. Nem látják, de leginkább nem akarják látni azt a nyomort, amibe az utóbbi hét évben taszították az országot. Illetve ha mégis meg kell látniuk és meg kell hallaniuk, mert a nép már nagyon elégedetlen, akkor a hibát a Fideszre akarják hárítani szemérmetlenül. Most még az utcára is kiállnak fényezni a semmit, ellentétben azzal, amikor a Fideszt megszólták, hogy az utcára viszi a politikát. Ígérgetni most a 2011-es fellendülést, szánalmas ettől a kormánytól. Fellendülés lesz, de nem ennek a bagázsnak a munkája eredményeként. Ha ezek vinnék tovább az országot, elképzelni sem lehet azt a gödörmélységet, amibe ezek mellett belekerülhetnénk.

Czető Lászlóné, Bp.

Rossz érzés

Ha Gráf József agrárminiszterünkre nézek, valahogy mindig kellemetlen érzés kerít hatalmába. Rövid életrajzát most olvasva (internet), igazat adok magamnak, és úgy látom, hogy a mezőgazdasághoz soha nem volt halvány gőze sem, viszont a karrierjét egyengetve, 1970-ben belépett az MSZMP-be, sőt 1982-84 között „posztgraduális” tanulmányokat folytatott Moszkvában. Nem tudom, mit tanult ott, talán a Micsurin-féle ágasbúza kifejlesztésének a rejtelmeit, vagy netán arra képezték ki, hogy bizonyos körök részére egy adott időben miként lehet – és kell – Magyarország mezőgazdaságát lerohasztania. Tény, hogy ágasbúza még ma sincs, viszont a korábbi évei és az ötéves agrárminiszteri pályafutása közbeni intézkedései éppen elég voltak arra, hogy a magyar mezőgazdaság ide jusson. Szerintem a miniszteri ténykedésével olyan bűnt követett el a magyar néppel szemben, amiért Kínában felakasztanák.

Kónya Béla, Budapest

Sóder

Nyolcévi bevallottan „elkúrt” kormányzás után Szili Katalin váratlanul megvilágosodott és közzé is tette felismeréseit. Sírós hangon bevallotta, hogy hiba volt a nemzetellenesség, a neoliberális politikai baloldali értékként való beállítása és a hazugságözön. Ekkora bűnbánat láttán el is érzékenyülhetnénk, de ne tegyük, mert a mea culpa csupán a felszínt érinti, a lényeget nem. Vajon a nemzet egyharmadának megtagadását lehet-e egy fél mondattal jóvá tenni? A kérdés költői, de ha az MSZP mégis választ akarna adni rá, 23 millió Kovács Lászlót kellene kirúgni a pártból a megtisztulás érdekében. A neoliberális politika utólagos megtagadása is csak felszínes gyónás, azzal kellene szembenézni, hogy miért vállalták fel. Ma már tisztán látszik, azért, hogy lopni tudjanak. Miért nem ezért követi meg a társadalmat, kedves Katalin? A hazugságok beismerésénél is rossz érzésünk támad, mert ön nem a saját hazugságaiért kér elnézés, hanem a másokéért. Netán úgy véli, hogy a köteles beszéde majd cserében a Kovács Laci bácsi fogja kiigazítani? A legnagyobb hiba ott van, hogy minden látszólagos megbánásuk ellenére továbbra is következetesen hazudnak. A miniszterelnökünknek hazudott angyalarcú és pislogós emberük közvetítésével azt akarják elhitetni velünk, hogy a jövő évi költségvetés vasbeton alapokon nyugszik. Kedves Katalin, ön nyilván nem műszaki ember, ezért elmagyarázom önnek. Ha a vasbetonból kilopják a cementet és a vasat, a maradékot úgy hívjuk hogy sóder!

M. S., Miskolc

Gerinc

Kis erdélyi magyar skizofrénia: Szász Jenő, a MPP elnöke december 1-jén Bukarestben, a Cotroceni palotában ünnepelte az oláh Basescu kalózkapitánnyal együtt az erdélyi magyar tragédiát és az oláh hurrát. A Polgári Hírszemlében olvastam, hogy december 5-én, d.u. a budapesti Polgárok Házában emlékestet tartottak a gyászos kimenetelű kettős állampolgársági népszavazás 5. évfordulója alkalmából. Beszédet mondott többek között Szász Jenő is! Na már most, Bukarestben ünnepelni az oláhokkal Trianont, azzal a Basescuval, aki nem szereti a magyar kettős állampolgárságot, de az oláhot igen, majd aztán Budapesten pityeregni a magyar kettős állampolgárság miatt, nem vall egyenes magyar emberi gerincre.

TO., Mikháza

Múlt és jelen

74 éves vagyok. Úgy éltem végig a magyarországi kommunizmust (1945-89) mint párton kívüli másképp gondolkodó. A proletár diktatúrában legnehezebben azt tudtam elviselni, hogy a párt benyomult a munkahelyekre és ott követelt a kisemberektől marxista-leninista világnézetet, ahol a fizetést, jutalmakat és az előmenetelt osztogatták. Összekötötték a kommunistáskodást a pénzzel. A munkahelyi retorziók bevált módszerét a magyar elvtársak a szovjet gyakorlatból vették át. Az „elviség” már a vörös rezsim első perceiben is megnyilvánult abban, hogy a Nyugatra menekültek lakásait a kommunisták egymásnak „kiutalták”. A lakás a háború utáni szegénységben nagyobb kincs volt, mint az arany. Már a kezdet kezdetén is kifizetődő volt elvtársnak lenni. Hálásak is voltak a nagy Szovjetuniónak. Ugyanis nem a néptől, hanem az idegen szuronyoktól kapták a hatalmat. A kezdeti, kommunisztikus egyenlősdi után az elvtársak kitalálták (maguknak), hogy a vezetői munka többet ér. Az új gazdasági mechanizmus bevezetésével rést nyitottak (szintén maguknak) a privát gazdálkodás irányába. A tűzhöz közel ülők előnyökhöz jutottak. Évtizedek alatt a magas vezetői fizetésükből és a mellékesekből tőke akkumulálódott az elvtársak kezében. A módszerváltással a vörös elnyomásból tőkés elnyomást csináltak. A magyarországi posztkommunizmust (1990–2010) szintén mint pártonkívüli, másképp gondolkodó éltem, élem végig.

Kövér Károly, Szeged

Gázügy

Tisztelt szerkesztőség, köszönöm a pórul járt fogyasztótársaim nevében is, hogy leközölték a Tigáz eszméletlen túlszámlázásával kapcsolatos levelemet (Ti)gáz van, Babám, Magyar Demokrata, 43. szám. A tavalyi egész évi fogyasztásunk csupán 69 020 Ft. volt, erre a le nem jelentett júliusi hónapra 86 793 forintos számlát küldtek. Reklamálásomra az volt a válasz, hogy ha nem fizetek, kikötik a gázt, és ügyvédnek adják át az ügyet. A közép Magyarországi Fogyasztóvédelmi Hatóságnak írtam az ügyben és lám, a Tigáz egyből elállt a követelésétől. Levelem célja, hogy az esetleges panaszosok, mert a szolgáltatók sajnos hajlamosak a túlszámlázásra, tudják meg, hogy ilyen esetben kaphatnak segítséget. A fenti hatóság címe: 1052 Budapest, Városház út 7. Telefon: 06 1 328 0185. A panasziroda telefonszámai: 06 1 459 4833 és 459 4836. Kérem közöljék le ezeket az adatokat, ne legyünk már mi, kisemberek ennyire kiszolgáltatottak a profitéhes szolgáltatóknak.

Tisztelettel: Tetlák Pál, Szentendre

Elszólás

Lipovecz Iván az Élet és Irodalom december 4-i számában Vaku címmel eszmét cserélt saját magával (szereti a megbízható emberek társaságát) és Kovács László előnyeit Mesterházyval szemben kiemelve kifejtette, hogy: „Kovácsnak talán inkább elhiszik az emberek, mint Mesterházynak, hogy az MSZP nem a gonoszok, a maguk hasznát lesők, az ország dolgaival mit sem törődők pártja, hanem továbbra is azokat akarja képviselni, akik az elmúlt húsz évben hinni tudtak neki.” Hát éppen ez a baj! Nem a szegények, dolgozók és nem dolgozók, elesettek érdekeit kell újra (???) elvállalnia az MSZP-nek, hanem egyszerűen a holdudvarukét, azokét, akik húsz éve ilyen-olyan előnnyé konvertálják párttagságukat, -szimpátiájukat. Mert természetesen akkor „tudnak bízni” benne, ha abból valami előnyük származik. Egyre kevesebb embernek, de egyre nagyobb mértékben. Elszóltad magad, Lipovecz Iván. Persze semmi újat nem mondtál. Ahogy ezt tenni szoktad.

K. J., Budapest