Mindössze egy utánfutót jegyeznek a nevén a régi szép időkből, amikor még „ment” a színesfém. Egyedül a „szocdem” Kapolyi teljesített jól, több mint egymilliárdot keresett. Lehet hogy vissza kellene hívni a szociáldemokratákat? Baj van a szóvivők teljesítményével is. Ez a Bernadett még elalélni sem tud rendesen. Olyan mereven feküdt főnöke karjaiban, mint egy hasábfa. Be kellene iskolázni egy kommunikációs tréningre. Eközben egy szép új szokás terjed a világban. Cipővel dobálják a nem tetsző politikusokat. Talán nekünk is ebből kellene hagyományt teremtenünk. Ahány utálni való politikusunk van, a cipőipar húzóágazattá válhatna. Gyurcsány, aki korábban az erős forintot szidta, most a gyenge árfolyamot gyűlöli. Ő már csak ilyen. Mond ezt is, azt is. Közben jár csúcsról csúcsra és mosolyog. Mindig mosolyog. Megint nekünk jutott a legvidámabb Barack.

M. S., Miskolc

Kitörés, mozgástér

Néhány éve (ki tudja, miért) a Miniszterelnöki Hivatalt elnevezték kancelláriának. Tehát: Gyurcsány Ferenc kancellár és köre gyakorta panaszkodik, hogy a jelenlegi súlyos helyzetből nehéz kitörni, nincsenek kitörési pontok, a kormány keresi a kitörési lehetőségeket stb. lehet különbözőképpen variálni). Biztosan mindent megpróbálnak, de talán van még lehetőség: Javaslom, keressenek egy igazi szakértőt, beszéljenek Szigetváron Zrínyi Miklóssal (Gyurcsány úgyis szeret kérdezősködni). Ő majd el fogja mondani, hogy is kell kitörni a mostaninál még sokkal rosszabb helyzetből is! Van gyakorlata… Gyurcsány Ferenc kancellár és a kormány tagjainak visszatérő panasza (s ezt az IMF szakértői is megerősítették), hogy kicsi a mozgásterük, keresik a nagyobb mozgásteret a költségvetésben, alig van a minisztereknek mozgástere stb. (lehet különbözőképpen variálni). Biztosra veszem, hogy a kancellárnak felesleges az aggodalma. Veres János öklelőbajnok jó börtönkapcsolatokkal rendelkezik (Kabai). Tőle tudhatja, mekkora mozgástér van a börtöncellában. És ha Kecskemét, Sopronkőhida vagy pl. Budapest nem felel meg, van más lehetőség is (hasonló mozgástér mellett). Kancellár úr! Az új építésű börtönök (Szombathely, Veszprém és Miskolc környékén) garantáltan tágasak. Sajnos kőtörő kalapács és csákány helyett csak színes tv van, azt viszont bámulhatják tíz-húsz évig. Aligha kétséges, hogy oda valók valamennyien.

Nagy András, Veszprém

Domborítás

Mostanában sok szó esik – és a Magyar Demokratában is több írás jelent meg – az orosz–amerikai viszonyról, a feltörekvő államok, – Kína és India – megjelenésének új helyzetében. Magyarországnak is meg kell találnia a helyét ebben a viszonyban. Volt egyszer egy Amerika. Tehetséges, szorgalmas emberek kezdték betelepíteni és meghódítani. Ez sikerült is nekik annyira, hogy ma már az őslakosok csak hollywoodi díszletekben mutathatják magukat néhány dollárért. Ma van egy hivatalos Amerika, amelyik leckézteti a világot demokráciából és abból, hogy miként kell a természetet és az embereket „kulturáltan” kiszipolyozni. Óvja az embereket az atomenergia alkalmazásától, miután azt másokon már kipróbálta. Mivel óriási energiaigényét a távoli forrásokból csak hadseregei segítségével tudja biztosítani – reménykedjünk, hogy e távoli energiaforrások „védelmében” nem lesz harmadik világháború. Oroszországot egy sokat szenvedett nép lakja. Ők is erőszakkal terjesztették a birodalmukat, de pl. a kaukázusi, közép-ázsiai vagy szibériai népek megfogyva bár – még léteznek, sőt ősi nyelvüket is használják. Volt többek között egy borzalmas bolsevik korszakuk is, amikor irtották és kiszipolyozták népüket és természeti kincseiket. Az atombombát is ismerik, miután azt saját népükön is kipróbálták. Van elég energiahordozó belső tartalékuk és nyersanyaguk. S bár e belföldi forrásaikból eredő létfontosságú kivitelüket keményen, akár fegyverekkel kényszerítik is ki, nincs okuk a belső konfliktusaikat világháborúvá kiszélesíteni. A fentiekből következtetve nem értem: miért kell Németh Zsolt zsigeri oroszellenességét a Fidesz külpolitikájában ilyen mértékben kidomborítani? Ahogyan a nácizmus nem egyenlő Németországgal, a bolsevizmus sem Oroszország. És mind a két ország Európa része. Az atlanti politikának vége (kell hogy legyen!)

Tkacsik István, Kassa

Katasztrófa

Nem nagyon régen volt hazánkban egy bányászszerencsétlenség. Ott volt a tévé is. Az egyik bányászt, aki részt vett a mentésben, két nap után haza akarták zavarni pihenni, mert már támolygott a fáradságtól, de lehetetlen volt elküldeni, mert csak azt hangoztatta, hogy még lent van a Józsi. Józsit végül mások mentették ki, de ez nem az ő lelkiismeretén múlott. Nos, ez a történet azt a kérdést juttatta az eszembe, hogy vajon mivé kellene válnia Gyurcsány Ferenc lelkiismeretének ahhoz, hogy saját maga helyett a magyar népet mentse ki az általa beomlasztott bányából?

Kónya Béla, Budapest

Ferenc búcsúzik

„Szervusztok, magyarok, megyünk haza! Otthon is keresünk már annyit, mint itt, és ott legalább senki se néz bennünket románnak. Eleget hallgattunk azoktól, akik a kocsmapultot támasztják egész nap, hogy mi csak amolyan megtűrtek vagyunk. Pedig mi egy szelet kenyeret sem vettünk el tőletek, mindenért megdolgoztunk, minket nem láttatok a szerszám nyelét támasztani soha. 2004. december 5. óta úgysem éreztük magunkat itthon. Kilenc évig éltünk, dolgoztunk és adóztunk itt, de tőlünk féltettétek a nyugdíjatokat. Azt hiszitek, ti vagytok a magyarok, csak mert idepottyantott titeket az Isten? December 5-én felmondtátok velünk a szolidaritást. Most március 9-én egymással is felmondjátok majd. Mert egy szelet kenyérért eladnátok az anyátokat is. Nem vagytok ti se magyarok, se mások. Csak önmagatok vagytok, s egymásnak ellenségei. Született itt egy kislányunk a párommal, aki ugyanolyan magyar, mint mi, és hiába tettem apasági nyilatkozatot, úgy adták a kezembe a kórházban a saját gyermekemet meg az anyakönyvi papírt, hogy „apja ismeretlen”. És persze ő sem lehet magyar állampolgár, mert nekünk csak tartózkodási engedélyünk van. Hát így gyártjátok ti a románokat. Ti mindent fordítva csináltok, mint ahogy a józan ész diktálja. Panaszkodtok a kormányra, rítok, mint a malac, de megválasztjátok, s egy tál lencséért újra megválasztanátok holnap is. A druszám elfecséreli a hazátokat. Eladják a földjeiteket, az útjaitokat, a vasútjaitokat, a kórházaitokat, eladnak mindőtöket, ti meg szótlanul tűritek. Kormányhivatal itt jót még nem tett mivélünk. Akadékoskodtak, amiben csak lehetett. Odahaza a kormány legalább nem ellensége a románoknak. Most meg minket is várnak, sőt hívnak. Épülnek. Épül Erdély is, mégpedig gyorsan. Aki nem lusta, dolgozhat, a kormány nem üt agyon mindent. Szóval mi megyünk, szervusztok! És fojtsátok meg egymást nyugodtan egy kanál vízben. De nélkülünk.”

Beküldte: Jámbor Áron

Tisztaságot

Hazánkban szerintem tudatos, szándékos rombolás folyik. Ezt pl. abban látom tetten érni, hogy az illetékesek semmit sem tesznek a lélek- és erkölcsromboló brutális filmek ellen, ezért azok a felnőtteknél és a gyerekeknél is elérik a kívánt „nevelő” hatást. Azonkívül mértéktelen, pazarló fogyasztásra ösztönöznek és azt tanítják, nem a munka vezet a boldogsághoz, hanem a gátlástalan bűnözés. Mert ezt a példát állítják a gyermekeink elé. A falurombolás is azt mutatja, hogy a hatalom célja a kisember minél teljesebb alávetettsége. A kommunisták annak idején azt hirdették, hogy a falut és a várost azonos anyagi és szellemi szintre kell hozni. Most ezt visszacsinálják. Nem akarják „felszámolni” a gazdagok műveltségi monopóliumát. Erre utal a tandíj elterjesztése. A kezdeti jó szándék kicsinyes kapzsiságba, mohóságba torkollott. A korlátlan hatalom megártott az elvtársaknak. Az egyenlősdi után tollasodni kezdtek. A köztulajdont eltulajdonították. A magyar nép nem tudott rendszerváltást csinálni, mert nem volt hatalmon. A fölülről kezdeményezett elvtársi rendszerváltás nekik csak munkanélküliséget hozott. Az igaz, hogy ma még a vadkapitalizmus, a korrupció, az összefonódások mocsarában gázolunk, de Isten az embert a saját képére teremtette. A tisztaság iránti vágy és morál belénk van programozva. Rövidesen megcsömörlik a sárban fetrengéstől. Még gyenge az ember, de a szíve mélyén vágyik a tisztaságra. Előbb-utóbb leszámol a teljes „elzuschlagosodással”.

Kövér Károly, Szeged