Amikor azonban nap mint nap arról értesültünk, hogy nemcsak a BKV-nál, de a főváros valamennyi közművállalatánál a legkülönbözőbb, legrafináltabb kitalációkkal nyúlták le a százmilliókat, azon töprengtünk, hogy az államkasszában egyáltalán maradt-e még valami. Kiderült, hogy ez a folyamat természetes volt, hiszen a legfőbb irányítójuk Hagyó alpolgármester utasítására cselekedtek így, aki ezért Nokiás dobozban kapta meg az előírása szerinti zsozsót. Aztán megtudtuk, hogy egyes választott önkormányzati képviselők, sőt maguk a polgármesterek sem vetették meg a mellékjövedelmeket, ha más mód nem adódott, eladták az önkormányzati házakat, az Andrássy úti palotákat is. Bűbájos jelenet volt, ahogyan a XI. kerületi illetékes elvtárs átvesz valakitől kétmillió forint kenőpénzt. Rápillant a csomagra, majd elegáns mozdulattal az íróasztal jobb felső fiókjába csúsztatja. Nem foglalkozik a számlálással. Bízni kell az emberekben! Nemcsak a civilek, mondhatnám manapság divatos kifejezéssel: civil szervezetek gyakorolták fentiekben vázolt vagyongyarapításukat. A katonatiszt-képezde rektora szintén kitalált egy módszert rektori fizetése kiegészítésére. Sőt tudjuk, hogy a legfőbb hadúr, akinek a Lejtő utcai háza építésének finanszírozásánál néhány neveletlen újságíró annak idején próbálta kideríteni a forrást, természetesen sikertelenül, ugyancsak nem ellensége a whiskys dobozban átadott, őt megillető részt egy-egy honvédségi beruházást elnyert kivitelező jattjából. (Ráadásul Juhász úr most induló bűnügyében nem is ezeket, hanem a honvédségi tulajdonban lévő luxuslakások potom pénzen történő átadását hánytorgatják fel.) Egy tavaly év végi Demokrata-számból megtudtam, hogy szűkebb pátriámban óriási extraprofit bezsebelése történt. Rendteremtés a földpiacon című rövid tudósítás leírja, hogy az Agrárgazdaság Kft. nulla forintért közel húsz évig „bérelt” mintegy ötezer hektár földterületet. S ha már lúd, legyen kövér, ez idő alatt több mint húszmilliárd forint területhez kötődő támogatást is felvettek. Ez ám a parázs pénz, nem az erzsébetvárosi 650 millió, amelyen ráadásul huszonhárman, polgármesterestől, gazd. biz. elnököstül és szoclib képviselőstül osztozkodtak. A szimpla állampolgár ezek után csodálkozik, hogy a határállomásnál még mindig „Magyarország” van a cégtáblán feltüntetve, másrészt reménykedik, hogy Budai Gyula kormánybiztos úrnak sikerül az utolsó „csontvázat” – és nem csak a szoclib csontvázat – is kisöpörni a szekrényből.

Mervó Zoltán, Debrecen

Kísért a gondolat

Mostanában a demokráciát nagyon féltik a demosztól (a néphatalmat a néptől?) jó szocialistáink, akik a nép által felhatalmazott kormánytól azt követelik, hogy tőlük kérjen engedélyt cselekedeteihez, mintha a nép ezt még nem adta volna meg nekik, méghozzá igen erős formájú felhatalmazással. Külön érdekesség ezt megfigyelni például, mikor a sajtószabadságot pont az a Lendvai Ildikó védené a Fidesztől, aki mint tudjuk a diktatúra egyik fő cenzora volt, vagyis az egész értelmiséget, de főként a sajtó munkásait fosztotta meg véleményszabadságuktól. Pláne, mikor azt tapasztaljuk, hogy az általuk csaknem tökéletes nyomorba taszított országot „féltik” azoktól, akik ebből a nyomorból kívánják hazánkat kiemelni. Különös tekintettel arra, mikor a saját kapzsi tehetségtelenségükkel érték el ezt a csodálatos eredményt, és a jobboldalt vádolják, hogy miért nem ér el hamarabb átütő eredményeket. A fülkeforradalom gondolatával viccelődnek! Ilyenkor kísért meg az a gondolat, hogy mi lett volna, ha a kormányfő és a Fidesz–KDNP csapata nem lenne elkötelezett hazafi, hanem hozzájuk hasonlóan, csupán politikai játékos lenne, és két évvel ezelőtt azt mondták volna, hogy nem kell az a fránya hatalom, hanem álljunk félre és nézzük meg, hogy mit tudnak ezek a tehetségtelen emberek kezdeni ezzel a csődtömeggel, ami a hozzá nem értő kormányzásuk és tolvaj kapzsiságuk eredményeképpen itt maradt utánuk ebben a szerencsétlen országban!? Ha a 13. havi nyugdíj és fizetések elvétele után még a többi megszorítást is végig kellett volna vinniük, hogy hazaáruló módon meg tudjanak felelni a külföldi gazdáiknak? Nos ekkor jött volna el az igazság pillanata, mert akkor a birkatürelmű magyar nép nem fülkeforradalommal fosztotta volna meg őket a hatalomtól, hanem a román forradalomhoz hasonlóan ők is mind vagy a lincselés vagy a rögtönítélő bíráskodás áldozataivá váltak volna. Kísért a gondolat, hogy a teljes megtisztulást igazán ez váltotta volna ki, csak ahhoz ennek a népnek először a tökéletes csődöt kellett volna megtapasztalnia, és ez túl nagy ár lett volna mindezért! Reménykedjünk azonban, hogy az új irányok erre is megoldást hoznak, hiszen valóban itt az ideje annak, hogy törvénnyel legyen garantálva az, hogy aki egy diktatúrát „üzemeltetett”, ne lehessen képviselője a demokráciának, ne Lendvaik és Gyurcsányok oktassanak ki bennünket demokráciából!

Pinczés György, e-mail

Változó világ

Amikor az amnéziás ellenzék a gázóráját kétségbeesetten nézegető, elesett hölgyről beszélt, fia ez évi kb. 100 millió forintos hozamának elköltését a polgári életmódnak tulajdonította. Meggyőző mimikája láttán még az OPNI szélnek eresztett ápoltjainak is könnyek szöktek a szemébe. A közelmúltban az őt leváltó egészségügyi reformer jobb- vagy baloldali orvosokról merengett ugyanolyan mélabúsan. Asztmát jó levegővel gyógyítani sarlatán, kuruzsló terápia! Gyógymód: Otthonról hozott gyógyszer, biztonságos kazettában őrizve, közvetlenül a betegágy mellett. Mindezek után lehet, hogy az új váltópárt visszaígéri a 13. havi nyugdíjat? Ehhez elég lesz a cukoripar után a Cavinton-termelés beszüntetése!

Pusztai Endre, e-mail

Parlamenti 4 Mancs

Az eurózóna válsághelyzete Magyarország kormányát történelmi döntés elé állította. Ellenzéki vezető politikusok az ország bajaiért kizárólag a miniszterelnököt (és kormányát) hibáztatják. Ebben a rendkívüli helyzetben az ellenzék feladata nemcsak a kákán a csomó keresése lenne, hanem a parlamenti döntéshez elengedhetetlen együttgondolkozás is. Ehelyett az ellenzéki politikusok azzal érvelnek, hogy az ország azért van kedvezőtlen helyzetben, mert a miniszterelnök és kormánya sorra rossz döntéseket hoz. Ez persze nem így van. Régen királyaink uralkodása idején a magyarságot fenyegető külső veszély jelzésére az országon végighordozták a „véres kardot” s erre a jelre mindenki tette a kötelességét. A mostani ellenzéki vezetőknek mutogathatják a kardot, ők megszállottan csak azokat támadják, akik az országért tesznek valamit. Mesterházy a miniszterelnöknek az EU-csúcsértekezleten adott nyilatkozatát karikírozta. Nehogy már az a Mesterházy írjon Orbán döntéseihez receptet, aki hozzá képest politikai gyerekcipőben jár! Az LMP az időben szétrebbent SZDSZ reinkarnációja, ezért a mini párt politikája s szerepe a balliberális elődjétől alig különbözik. Vezető szónokuk a parlamenti vitanapokon cinikusan nevetgél és tiltakozótáblákat mutogat. A Jobbik olykor az ellenzéknek is ellenzéke, de ez nem jelenti azt, hogy a kormányt támogatja. A parlamentben még ott ül Gyurcsány, akinek a mancsa jócskán benne volt (van?) az ország tönkretételében. A 4 Mancs a hazai állattartást, ezek az ellenzéki vezetők pedig a kormány sikeres működését szeretnék ellehetetleníteni.

Tégen László, Nagymaros

Vérnyomásnövelő

Ha valakinek hirtelen leesik a vérnyomása, ajánlatos az Index hírportált olvasni, rögtön beáll a normális szintre, vagy egy kicsit magasabbra. Olvasása a magas vérnyomásúaknak nem ajánlatos. Most mint jósda jeleskedik, amikor azt írja, hogy az IMF nélkül elszáll a magyar államadósság. Ők ezt bizton állítják, annak ellenére, hogy nincs a világon olyan közgazdász, aki kidolgozta volna a jelenlegi válság ellenszerét és ismerné a kilábalás lehetőségét. Nem tudom, hogy ezek miért nem fordulnak tanácsért a liberális és ortodox gazdaságpolitikát imádó Indexhez. De elsiratja Baka Andrást is, akinek távoznia kell arról a posztról, ami egyébként megszűnik. Hát ez skandalum. Baka szerint inkább megszüntették a posztját, mert bírálta a kormányt, holott ő megőrizte politikai függetlenségét. És a kormány vette a bátorságot és visszaállította a Kúriát, amit törvénytelenül szüntettek meg. Baka és liberális elvbarátai mindezt nem értik. Nem baj, mi sem értettük azt a negyven évet és a rendszerváltás után azokat az éveket, amikor ők voltak hatalmon. Van élet az IMF és Baka nélkül is.

Veér Gyula, Budapest

Gumicsont

Újabb gumicsont: Rendezzenek a melegeknek külön olimpiát! – harsogja a liberális sajtó. Minek is? 1960 óta kísérem figyelemmel az olimpiákat. Ezen időszak alatt egyetlen versenyzőt sem zártak ki mássága miatt! Voltak egyéni és csapatsportokban is, akik vállalták másságukat, azt is megemlítve, éppen kivel osztják meg magányukat. No és, mondták a sportkedvelők, mi nem ezért, hanem a teljesítményükért szeretjük, tiszteljük, olykor csodáljuk őket. Vannak azonban, akik másképp nem képesek magukra felhívni a figyelmet, nem a teljesítményükkel, nem tehetségükkel, hanem a botrányos coming outtal próbálják megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Összeálltak, rendeznek nekik egy versenyt, ez még úgy ahogy elmegy, de miért kellene egy főváros főpolgármesterének ezt kiemelt eseményként kezelni? Talán így szeretnének új „tagokat” toborozni? Nincs gondom azokkal, akik a saját nemükhöz vonzódnak, voltak nagy gondolkodók, művészek, sportolók, politikusok, hétköznapi emberek, akik megállták a helyüket az életben, de ok nem követeltek megkülönböztető elbánást, megmaradtak a saját privát szférájukon belül. Akkor most mit is szeretnének? Gondolom egy kis publicitást, egy kis balhét, no meg elterelni arról a figyelmet, ami ma a világon a legnagyobb gond. Nem a gazdasági válság, az csak egy mesterségesen gerjesztett probléma, a pénzvilág harca a többséggel szemben: ma a világon erkölcsi válság van. Míg ezt le nem gyűrjük, addig csak nyögünk s a megmondóemberek által gerjesztett gumicsonton rágódunk, úgy ahogy a melegolimpia problémáján akarják, hogy rágódjunk.

A. P., e-mail