Kétharmados győzelemről beszél annak ellenére, hogy szerinte a Fidesz bebetonozta a hatalmát az új választási törvénnyel. Ha ez igaz, akkor hogy akar nyerni ez a szerencsétlen? Persze a beszédeiben nem ez az egyetlen ellentmondás: állandóan cáfolatban áll saját mondásaival. Ilyen többek között az ingatlanadó, a tandíj bevezetése, a bankadó és a rezsicsökkentés. Állítólag regnálásuk idején a szoci pártban senki sem akart ingatlanadót bevezetni, mégis megszavazták. Mesterházy szerint a tandíj bevezetését nem az MSZP javasolta, hanem a liberálisok. Vajon hogyan vélekednek erről a liberálisok? Most viszont eltörölni ígéri, illetve ponthatárhoz igazítaná. (A ponthatárt lehet úgy meghúzni, hogy szinte egy diák sem tanulhatna ingyen.) Mint mondta, a bankadó bevezetése is szóba került a szociknál, de az intézkedésnek versenysemlegesnek kell lennie, különben a bankok kamatostul perelhetik vissza a befizetett adó összegét. És mivel azt az adófizetőknek kellene visszafizetni, számára elfogadhatatlan, hogy az emberekre háruljon ez a költség. A multikkal szemben gyáváknak bizonyulnak a rezsicsökkentés témájában is. Csökkentés helyett segélyekkel segítenék a rászorulókat a még nem rászorulók adójából addig, amíg ők is rászorulókká nem válnak? (És a milliárdos hasznot bezsebelők tovább gazdagodjanak?) Minden jel arra mutat hogy a komszocik és a liberálisok nem értettek az ország vezetéséhez. Most döbbentek rá arra is, hogy a szabályozatlan piaci viszonyokkal utat engedtek a vadkapitalizmusnak. Ezek után nem csoda, hogy kibuktak a hatalomból, sőt rádöbbentek, hogy sokat tettek a Fidesz nagyarányú győzelméért. Mesterházy felismerte, hogy az emberek nem szeretik a hazugságot, a megfélemlítést, és azt sem, ha veszélybe kerül a szabadságuk és a biztonságuk. A kétharmados győzelemre tehát nem számíthatnak, sőt örülhetnek, ha egyáltalán bejutnak a parlamentbe. Mert a kormányzat leváltása nem elhatározás kérdése.

Czető Lászlóné, Budapest

Van remény? 2.

(Folytatás az előző számból)

A statisztikai adatok gazdasági stabilitást mutatnak, de ez nem érdekli az unió hangadóit. Amikor a tagállamok nem kis része az összeomlás ellen küzd, annak ellenére, hogy sokmilliárdos kölcsönökkel próbálják őket talpra állítani, nem javul a helyzet. Eközben az unió klf. szervezetei Magyarországgal foglalkoznak, és mindenbe belekötnek. Főleg az bőszíti őket, hogy az alkotmányunk, törvényeink és valamennyi intézkedés, amely életünk legjelentősebb területeire vonatkozik, egy tisztességesebb alapokon álló, tisztultabb erkölcsi nézeteket valló ország képét vetíti a sok szennytől megundorodott emberek elé. A bűnlistánk dobogós helyén áll a kereszténységhez tartozás elismerése. Alkotmányunk Isten nevével kezdődik. Ezt tetézi Orbán Viktor azzal, hogy megjelenik vallási rendezvényeken. Sőt egy beszédében még azt is ki merte mondta, hogy Ora et labora – Imádkozzál és dolgozzál. A baloldal szerint az ilyen embert el kell távolítani a politikai életből. Remélem, hogy a 2014-es választások idejére népünk nagyobb része belátja, hogy a baloldal győzelmével nemcsak a négy évvel azelőtti állapotok térnének vissza, hanem sokkal rosszabbak. Engedélyeznék a drogok fogyasztását, hiszen a kendermagos Juhász Péter az egyik fővezérük. És emlékezzünk Bajnai zűrös gazdasági ügyeire is. Egy biztos, megerősödne az amerikai vonal. Például megpróbálnák megvalósítani a genderelmélet hagymázos téziseit. Azt gondolom, a fent említettek is elég érvet szolgáltatnak arra, hogy ne hallgassunk az ellenzék zátony felé csábító szirénhangjaira, akik nyolcéves uralmuk idején majdnem a Titanic sorsára juttatták hazánkat. A legjobb úton járunk ahhoz, hogy közelítsünk Pio atya ragyogó jövőnkről szóló szavainak megvalósításához. Ezért érdemes küzdeni – tovább küzdeni!

Gürtler Magda, Maglód

Siker

Megszületett a nagyon várt döntés, az Európai Bizottság javasolta az Ecofin-tanácsnak – amely a tagországok pénzügyminisztereiből áll – hogy Magyarország kerüljön le a szégyenpadról és szűnjön meg az ellenünk a túlzottdeficit-eljárás. Jelentős, számunkra történelmi döntés született, amit nyilvánvalóan a baloldal megpróbál majd egy jelentéktelen eseményként feltüntetni. Már hallom a begyakorolt szólamokat, hogy az ország milyen súlyos árat fizetett ezért, elhallgatva azt a tényt, hogy ha ők lennének hatalmon, még most is folyna ellenünk az eljárás. De mi nemzeti és keresztény érzelműek se értékeljük túl a döntést. Az EU liberális, baloldali politikusai továbbra sem szeretnek bennünket és mindent meg fognak ezen túl is tenni, hogy nehezítsék az életünket. A sikert józanul kell értékelni. Továbbra is keményen kell dolgozni, de annyit már elértünk, hogy látjuk az alagút végét, és tudjuk, hogy az eddig végzett munka nem volt hiába való. Ez erőt adhat és kell is, hogy erőt adjon a továbbra is előttünk álló nehézségek leküzdéséhez. Most a kitartó és becsületes munka meghozta gyümölcsét. Gratulálunk a kormánynak, de elsősorban a miniszterelnök úrnak, hogy kitartott elvei, gazdaságpolitikája mellett, volt ereje harcolni és a csatát ellenszéllel szembe megnyerni. Úgy győzött, hogy a hazai ellenzék, az IMF, az EU és az amerikai liberális politikusok folyamatosan hátba támadták. Hazugságoktól és a csúsztatásoktól sem riadtak vissza. Tántoríthatatlanul ment előre és büszkén írjuk le már sokadszor, győzött. A győzelme Magyarország sikere is, de ezt a munkát folytatni kell 2014 után is. A miniszterelnök úr nagyon szép születésnapi ajándékot kapott és adott nekünk, magyaroknak.

Veér Gyula, e-mail

Stílus

Javaslom, hogy mérgelődés helyett ezentúl inkább kabarénak fogjuk fel bizonyos közszereplők egyes, de gyakran ismételt kijelentéseit. Mostanában éppen az a Lengyel László illeszthető e sorba, aki a rendszerváltás óta folyamatosan jósol, de még egyszer sem jött be neki. Ő azonban nem adja fel! Hazugságai már oly átlátszóak, hogy tényleg csak nevetni lehet rajtuk. Kijelentette pl. egy klubrádiós beszélgetésben, hogy „a mi konferenciáinkra nem mernek eljönni jobboldali közgazdászok, mert a pártközpontban (sic!) nem engedélyezik.” De agymenése folytatódott: „Orbán Viktor és Tarlós István bármire azt mondhatja, ami mellett elmegy, mint a Balettintézetnél, hogy »kié is ez?«”. Ez már beszélgetőtársának, Szénási Sándornak is sok volt: „ez azért túlzás!” Hősünk, azaz komédiásunk azonban nem hagyta magát: „Nem. Azt hiszik, minden az övék.” Aztán ennél is tovább ment: „remélhetőleg elteszik láb alól Orbán Viktort a Hoffmann Rózsás szörnyűségekért.” – Szénási hiába tette rögtön hozzá, hogy „idézőjelben, persze”, a mi Lacink már megállíthatatlan volt: „a parlamentben napi szokássá vált a képviselőkre kirótt pénzbüntetés, mert az ellenzékiek elmondják a véleményüket.” – Kár, hogy L. L. elfelejtette megemlíteni, hogy az ellenzéki képviselők a Ház munkáját zavaró tetteikért (Szanyi „bemutatása”, Novák Előd „szocionista” szóhasználata, a Párbeszéd Magyarországért négy képviselőjének transzparensei) kapták a büntetést. Egyébként többször is elmondta, hogy tiszteli Pokorni Zoltánt, mert „a végsőkig harcolt az oktatásügyben” Kétes dicsőség, ha Lengyel László magasztal valakit… Szónoklatát (egy interjúban!) ezzel a rágalmazással zárta: „kőkemény a szegregáció az oktatásban, amit Orbán Viktor (!) folytat Magyarországon.” És nem szakadt rá a plafon!

Molnár Judit, Budapest

A Rytkó-szindróma

Értetlenül kaptam fel a fejem a nagy csodálkozás hallatán, midőn kiderült Rytkó Emíliáról, ami kiderült. Persze erre csak annak kapcsán derült fény, hogy elvállalta abban a legújabb ballib disznóságban való részvételt, amit kedves egyszerűséggel „Alternatív Választási Bizottság”-nak neveznek. Pedig ez csak ex-komcsijaink egy újabb pofátlansági csúcskísérlete, amivel valószínűleg a Guinness Rekordok Könyvébe szeretnének bekerülni, hiszen rendszeresen tapasztaltuk eddig is a pofátlanabbnál pofátlanabb próbálkozásaikat! Emlékezzünk csak, amikor az ex-komcsi-főcenzor, Lendvai Ildikó papolt a sajtószabadságról, vagy a „Köztársaság” fundamentumát jelentő forradalmárokra vadászó pufajkást, vagy éppen egy besúgó-tartótisztet, vagy egy tehetségtelen, diplomatolvaj kisz-gyereket tettek meg miniszterelnökké, aki megkérdezte az amúgy szintén komcsi, csak megtért, padláslesöprő miniszterelnök szobrától, hogy : „Imrém, te mit tennél?” De sorolhatnánk a kis halakat, mint a hazaáruló ex-külügyminisztert, vagy éppen a 100 milliós végkielégítést jogosnak érző humánpolitikai-igazgatót. De hát ebbe a sorba már régebben is beillett tevékenysége alapján Emíliánk, s csak azt nem értem, hogy miért csak most derült ki róla ez a disznóság, meg azt sem tudom feldolgozni, hogy mennyi ilyen rejtett aknának kell még felrobbanni, hogy úgy a népünk, mint a kormányunk, vagy éppen az igazságszolgáltatás komolyan vegye ennek a bűnöző bandának az eltávolítását még politikai hatalom közeléből is?

Pinczés György, e-mail

Miért?

A liberális bértollnokok miért nem tiltakoznak bizonyos utazási irodák prospektusai miatt? Csodálkozom, miért nem vették észre, hogy néhány utazási iroda Adolf Hitler egykori kastélyához szervez utakat. A tematikus tévéadók állandóan melegen tartják a Harmadik Birodalomról szóló filmeket. Hitler, Himmler, Göring, Rommel stb. szinte celebként szerepelnek a régi dokumentumfilmekben. Miért, hogy szinte reklámozzák egy elátkozott kor szereplőit? Szerintem az egész akkor lenne érthető és hiteles is, ha ugyanolyan részletesen dokumentálnák pl. a világ legnagyobb hóhérának, Sztálinnak az életét és gaztetteit is. A gulágokat, kínzókamrákat, az ukránok módszeres kiirtását stb. Vajon miért nem láthatjuk a komcsi hóhérokat, akik 100 millió ember kiirtásáért felelősek? Kérdezem: Kinek, kiknek az érdeke ez az egyre undorítóbb kettős mérce, ez a történelemhamisításra hajazó módszer?

Paksa Tibor, Lenti