A kormány pl. a foglalkoztatottak számának növekedését statisztikai adatokkal igazolja, de az ellenzék szerint 2010 óta több ezer fővel csökkent a foglalkoztatottak száma. Ha a kormány csökkentette a rezsiköltséget, az ellenzéknek ez csak porhintés, mert egyéb pénzügyi csatornákon annak sokszorosát vette el a háztartásoktól. Ha a kormány az EU kívánalmainak eleget téve egyes intézkedéseit módosította és emiatt kényszerű adómódosításokat kellett végrehajtania, az meg azért nem jó, mert ezzel újabb megszorító csomagokkal sújtja a lakosságot. Amikor a miniszterelnök a gátakon a mentést irányította, az ellenzék szerint csak durva választási kampányt folytatott. (De ha nem ment volna ki, akkor meg hol van az ország feje?) Ha azt halljuk, hogy Bajnai libát csak fényképről látott, már nem is csodálkozhatunk. Hagyót pedig sikerült annyira ártatlanná kozmetikázni, hogy még kártérítést is kellett neki fizetni. Úgy tűnhet, sztárügyvédei csak a bűnözésre specializálódott baloldaliaknak vannak, akik egyre-másra patyolatfehéren kerülnek ki a nagyon mocskos ügyeikből. Ördögökből angyalokat csinálni, valljuk be, azért nem kis teljesítmény. Vajon melyik oldalon mondanak igazat ebben az országban, mert egy dologban két igazság nincsen. Egy volt baloldali miniszterelnök zártkörű társaságban már bevallotta: hazudtunk reggel, délben meg este. Az ellenzéki hazudozást motiválja a hatalom- és pénzéhség és a tehetetlenségből adódó alkalmatlanság. Amikor a Fidesz volt ellenzékben, a parlamentben nyolc év alatt egyetlen javaslatát sem fogadták el a szocialista-liberális honatyák, most pedig a kormány intézkedéseit nyakra-főre bírálják. A hazug bírálatokat profi szintre emelték, ám ezzel az attitűddel nem lehet országot építeni.

Tégen László, Nagymaros

Közmondások igaza

Eredetileg ugyan materialista volnék, persze nem istentagadó, bár azért hívőnek sem merném mondani magam, de el kell gondolkoznom a régi magyar mondások kikezdhetetlen igazán. Ezek minden kétes helyzetre megadják a választ, mintegy útbaigazítást adva az életre. Nagyon sokat tanultam ilyeneket nagymamámtól, de sok ragadt meg bennem az irodalmunk böngészése közben is. A nem régi események kapcsán az a mondás villant föl bennem, hogy az Isten az igazakat próbálja meg. Jutott ez eszembe arról, hogy az első Orbán-kormány alatt a Tisza áradása tesztelte az országot, az azt követő 8 évben semmi, s most másik nagy folyónk, a Duna tette velünk ugyanezt, nem is bármennyire, hanem csúcsokat döntögetve. A nemzeti kormány vezetésével a magyarság megint megmutatta életkedvét, erejét és képességét az összefogásra. Kívánom magunknak, hogy ez a hit tartson ki bennünk a 2014-es választásokig, hogy a Bajnai-féle lózung összefogással szemben mutassuk meg a világnak, hogy mire képes ez a nép, ha kirostálja a soraiból a megbontására és elárulására szövetkezőket!

Pinczés György, e-mail

Gyalázkodók 2.

Meggyőződésem, hogy Nagy Imre forradalom idején végzett tevékenységét is kevesen ismerik (lásd Pinczés György írását). A 60 éve történt (1953.június 13-16.) moszkvai tanácskozás eseményeit, ennek eredményeként Nagy Imre 1953. július 4-i parlamenti székfoglalóját aztán szinte senki nem ismeri már. Pedig ezek az események indították el az országot azon az úton, amely 1956. október 23-hoz vezettek. Én ezt „első lépés a forradalomhoz” neveztem el. Bámulatosan megdöbbentő, hogy a moszkvai vezetők milyen alaposan ismerték a magyar viszonyokat valamennyi vonatkozásban. Akik Rákosi teljhatalma után változást akartak, vajon egy „padláslesöprőtől” nem találtak volna alkalmasabb személyt? Elképesztően csodálatos és lélegzetállító volt Nagy Imre székfoglaló beszéde, amely a rabszolgasors utáni kilábalás reményét villantotta fel. Személyesen tapasztaltam, hogy a Gellért hegyen egy szűk utcácskában egy budai polgár kitette az ablakba a rádióját! Meggyőződésem, hogy Nagy Imre első miniszterelnöksége húzta ki a dugót az elnyomás palackjából. A tervezett változásokról még címszavakban sincs mód itt beszámolni. Bár Rákosiék mindent megtettek a változások ellen, alig két évre leváltották a miniszterelnökségről, sőt a pártból is kizárták, a folyamatok megindultak és 1956. október 23-án robbanáshoz vezettek! Pinczés Györgynek és Nagy Imrét még ma is kórusban gyalázóknak egy bölcs latin mondást ajánlok figyelmükbe: „Historia est magistra vitae”.

Mervó Zoltán, Debrecen

Fanyalgunk 2.

(Folytatás az előző számból)

A szerbekkel és szlovákokkal alakulni látszó megbékélési és kiegyezési zsengék sem számíthatnak fanyalgásmentes környezetre, mert ha nem szellemi liberót hordó kormányzat idején sarjadtak, és teljes önfeladással, akkor csak valami szörnyű, magyarkodós borzalom lehet belőlük, az önmagunkkal való szembenézés, és bűneink töredelmes bevallása, majd az értük való bocsánatkérés helyett. Visszaevezvén a már apadni látszó hazai vizekre, itt van még nekünk a kiváló Magyar Bálint fanyalgása és hazudozása az Élet és Irodalom című, független és mértékadó hetilapban. E nemes férfiú tudatalattija talán politikai ellenfeleire vetíti ki mindazon dolgokat, melyeknek elkövetése saját lelkét nyomják. Valószínűleg nem szereti az oktatásban lezajlott változások sikereit sem – a valódi magyar történelemhez való igazodást, a mindennapos testnevelést, a készségtantárgyak újbóli megerősödését, az ének-zene újbóli életre kapását, az erkölcs vagy hittan oktatásának bevezetését. Saját erkölcsi alapállásáról ítélve nevezi maffiakormánynak a mostanit, melyik a liberós regnálás után holmi nemzeti érdekek felé fordulva kormányoz. „Kiknek a kezében vagyunk! Kikre van bízva ez az ország!” Az ilyen felkiáltások bármelyik oldal regnálása idején jogosak, mert bizony – mindegyikünk, aki csak kicsit is figyeli napi eseményeinket, tudna emez és amaz oldalról egyaránt személyre szóló példát mondani. Én most Magyar Bálint példájával élek. Vele esett meg, hogy a 2010-es váltás után repülőgépre szállt, mely a volt SZU felé vitte utasait. A fedélzeten beszédbe elegyedett szomszédjával, akiről hamar kiderült, hogy üzleti ügyben utazik. A volt miniszter először elsírta, hogy neki most nincs munkája, mert a választások eredménye miatt nem kapott pozíciót, majd megkérte szomszédját, hogy ha valami vezetőféle a munkahelyén, szerezzen neki munkát, később rátért valami saját szellemi termékének ismertetésére, ami a bolognai rendszer keretén belüli képzési rendszerről szól, s amit most igyekszik eladni odakint. Nemrég hallottam a hírekben, hogy a rendőrség körbezárta az Aranykéz utca környékét, s erről eszembe jut a minap elhunyt Horn miniszterelnök kifakadása: ami itt van, az minden, csak nem rend és biztonság. Lehet, a szintén nagy formátumú Kuncze volt akkor a belügyminiszter? Jaj nekünk, ő most újra bejelentette igényét valami jó kis kormányzati szerepre! De nem fanyalgok tovább.

Mayer Gábor, e-mail

Szerb „barátaink”

A nagy magyar–szerb ölelkezés vagy reálpolitika, vagy naivitás! Történelmünkből következtetve a naivitásra szavaznék. Ugyanis: Még nem hallottam a szerb történelmi tananyag reformjáról! A magyarverések még napirenden vannak. A temeriniek közül még hárman a börtönben vannak. A magyarverő szerbekre – ha netán mégiscsak elfogják őket – tessék-lássék büntetést szabnak ki, amelyet le sem ülnek… Szó sincs a tömegsírokban eltemetett kivégzett magyarok tisztességes temetéséről. A betelepítések még ma is folyamatban vannak. A szerbek egyszerűen nem akarják, hogy a magyarok megvétózzák az EU-ba való felvételüket. Addig, amíg nem lesznek tagok, mindent megtesznek a magyarok vakítására, békítésére. Mikor teljes jogú tagok lesznek, minden visszaáll a rendes, tőlük megszokott kerékvágásba. Az EU pedig továbbra is fütyül a magyarverésekre és jogfosztásokra… Jó volna tanulni a román és szlovák esetekből és a vétó lehetőségét meglebegtetni a szemük előtt. A történelem folyamán elkövetett magyar atrocitások (Újvidék) jelentéktelenekké törpülnek a szerbek magyarirtásai mellett. Sokan még azt sem tudják, nem a törökök irtották ki az általuk megszállott területen a magyarokat, hanem a szolgálatukban álló szerb martalócok. A legutóbbi háborúban is büntetlenül romhalmazzá lőttek két magyar falut! A kutya sem vakkantott volna ránk a nagy cirkuszban, ha néhány MIG vadászgéppel megpróbáljuk szétverni a szerb tüzérséget(?!). Nem ártana gyér lehetőségeinket néha kihasználni.

Magyaródy Szabolcs

Kölcsönszavak

A 2014-es választás miatt nincsenek álmatlan éjszakáim, mert bízom a magyar emberek józan ítélőképességében. Láthatják és a saját pénztárcájukon is érezhetik velem együtt, hogy ez a kormány mindent megtesz azért, hogy rendbe tegye az országot a minősíthetetlen nyolc év után. Nem kétséges, hogy az x-et, ha nem is „bazi nagyot” hová kell tenni. Miután Gyurcsány „csávó” kijelentette, hogy csak az tudja legyőzni Orbán Viktort, aki őszintén beszél, most már egyértelmű, hogy a jelen miniszterelnökünket nem győzik le. A bukott hataloméhesek minden pillanatot kihasználnak a hazudozásra, mások sértegetésére, „gazember” módon. Örvendetes, hogy Gyurcsánynak elege van Bajnaiból és társaiból, a szakadár LMP-sekből, viszont nekünk nemzetieknek ezekkel együtt Gyurcsányból is elegünk van. Nem tévedek, ha Gyurcsányt és bandáját, de minden olyan pártot, amelyik részes volt az ország tönkretételében, el fogjuk küldeni a „francba” 2014-ben, ahová Gyurcsány Orbán Viktort szeretné küldeni. A nem igazán illendő szavakat az ellenséges ellenzékiektől kölcsönöztem. Nem mintha megtetszettek volna, inkább elrettentésképpen.

Czető Lászlóné, Bp.

Hőhullám

Először nem értettem a felpaprikázott baloldal dühkitöréseit. Miután a kormány sikeresen megküzdött az árvízveszéllyel, a félrevezetett szavazótábor nem áldozatokat követelő tűzijátékkal ünnepelte a gigászi küzdelem irányítását, csupán jövőképe vált reményteljesebbé. A nyugalmat sugalló visszahúzódó víz után az ellenzék kétségbeesetten szárítja elázott puskaporát a hirtelen jött trópusi hőség segítségével. Ideggyógyászok véleménye szerint tartózkodjanak hűvösben, még a meteorológia narancs riasztás térképét se nézzék, mert kísértetiesen hasonlít egy választási végeredményre!

Pusztai Endre, e-mail