Hiszen itt a natúr tolvaj, lazán szakértő miniszterelnöknek nevezi magát, demokratikus koalíciót olvasunk leírva, de egy olyan csapatról van szó, akit nem választottak, hanem szakadárként kiválasztotta magát, tehát minden csak nem demokratikus és nemhogy nem koalíció, de oda be se akarják venni elvbarátai. Hangosan hirdeti, hogy lehet más a politika egy olyan csoport, amely folyamatosan bizonyítja, hogy nem lehet más… Választói akaratról beszélnek olyan emberek, akik mögött nincsenek választók. A hitelhez jutottak nem kedvezményezettnek tartják magukat, hanem károsultnak, s jobbik a neve a sok esetben rosszabbik megoldásnak, hiszen csak meg kellene próbálni Dórika egyik-másik ötletét, s rögtön kiderülne, hogy a halandzsának milyen következményei vannak! Nem is beszélve a meg nem választott, csak pártjuk által listán bejuttatott képviselőcskék függetlenné válásáról, megkérdve óvatosan, hogy kitől is függetlenek és, ha azok, akkor vajon kit vagy mit képviselnek a Magyar Parlamentben. Szocialistának nevezi magát a százszoros milliárdos. Nem mondhatom, hogy tőkés, mert tőkévé csak akkor válna az ellopott vagyon, ha azt működtetné, s nem csupán ülne rajta az illető! Ráadásul ezek a „gazdagok” nevezi gazdagnak azt, aki sok értelmes munkával a minimálbérnél egy kicsit is többet keres! Ide tartozik az a probléma, hogy hogyan is lehet megélni a létminimum ALATTI összegekből. Nem korrekt politikailag a népcsoportokra kizárólagossággal jellemző bűnöket elkövetők pontos megnevezése, ez olyan dolog persze, mintha bekötött szemmel mennénk a lőtérre gyakorolni! A bűnözőnek csak jogai vannak, az áldozatnak pedig csak kötelességei. Sok esetben az igazságszolgáltatás nem szolgáltat igazságot, legfeljebb csak jogot, de akkor miért nem jogszolgáltatásnak hívjuk? Talán ezért is nem igazodnak el ezen a hazai terepen a külföldi újságírók se és ezért kénytelenek az itteni súgókra támaszkodni, mikor Magyarországról próbálnak képet festeni lapjaikban.

Pinczés György, e-mail

Szakpolitika

Érdeklődve figyelek mindenre, ami az oktatással/neveléssel kapcsolatos, és tudni szeretném, hogy a mostani magyar ellenzék milyen kvalitások alapján nevez valakit „oktatáspolitikusnak”, mert eleddig, akik azt a megtisztelő címet viselik, nem tettek tanúbizonyságot alapos szakmai ismeretekről. Még Hiller István sem, akiről feltételezhető az alapos felkészültség és tapasztalat, eddig csak politikusként jeleskedett, féktelen haragjában mindent ki akar dobni, amit a jelenlegi hatalom hozott. Hogy utána mi lesz, arról nem szól. Kúnhalmi Ágnestől egyetlen mondatot nem hallottunk, ami szakmailag egyáltalán értékelhető. Csak jelszavak, klisék hangoztatását, bármiről is kérdezzék. Stílusa a hatvanas évek KISZ-aktivistáira emlékeztet. Mondandója – amikor van – általánosságokban merül ki. Ugyanez mondható el az LMP szakpolitikusáról, nemrégen pedig jelentkezett egy nő a Bajnai-pártból hasonló színvonallal. Ami közös az említettekben: minden rossz, amit a Fidesz csinál, de majd ők… Hadd idézzek egy gyöngyszemet ebből az általuk oktatáspolitikának nevezett katyvaszból: a szakiskolások angolul tanuljanak, no meg számítógépet kezelni (ami ugyan a távoli jövőben hasznos is lehetne), de hogy az esztergagépet, a varró- és vetőgépet ki fogja majd kezelni, arról nincs szó. Ezeknek a kezébe adni a magyar oktatási rendszert?! Akkor, amikor a jelenlegi kormány próbál rendet tenni (igen rendet, mert e nélkül nincsen eredmény sehol) rendszert vinni az oktatásba, tisztázni a szülő–diák–pedagógus hármas viszonyát, oktatni és embert nevelni a tisztának és szépnek született kisgyermekekből. Ez nem könnyű feladat, de lehetséges. Tapasztalatból mondom.

Gábor Attila, Marosvásárhely

Életünket s vérünket

Egy távoli rokonomnak a szívét húsz évvel ezelőtt operálták. Évente rendszeresen járt utókezelésre a balatonfüredi szívkórházba. Három évvel ezelőtt megmakacsolta magát, és azóta nem hajlandó ellenőrzésre menni. Megkérdeztem, hogy mi ennek az oka: A következő dühös választ kaptam: „Legutóbb két olyan nővel tettek egy szobába, akik egész nap a Hír TV-t és az Echo TV-t bámulták. Idegességemben már nem tudtam mit csinálni. Inkább elpusztulok, mint hogy ilyen fasisztákkal kelljen egy szobában lennem.” Azt tudtam róla, hogy rózsaszínű – na de ennyire? Vitam et sangvinem Lenin és Gyurcsány elvtársakért? Önként vállalt lassú eutanázia? Bevallottam neki, hogy én is rendszeresen nézem ezeket a csatornákat, igaz, hogy az ATV-n is van kedvenc műsorom, amikor Német Péter beszélget az überokos három törpével. Ezt a bohózatot nem tudom kihagyni, mert ennék jobb kabarét elképzelni sem tudok. Erre felugrott és otthagyott. Mivel kedves rokonom, hát elismerem a másságát. Hogy ne kergesse magát az önkánt vállalt halálba, az alábbiakat javasoltam neki: A Népszabadságban tegyen közzé egy apróhirdetést a következő szöveggel: Keresek két 70 évesnél nem idősebb hölgyet, akik hajlandók lennének velem tölteni három hetet egy szobában a balatonfüredi szívkórházban – csak ATV-t, TV2-t és RTL-adókat nézünk jeligére. Ez a biztos gyógyulás titka, ne add fel! Olyan szép ez az élet. Sajnos biztosan lesz rá jelentkező. Ha a vörösből nem is gyógyulsz ki, de legalább a szívedet próbáld gyógyítgatni.

Bartalis Imre, Tapolca

Kettős szorításban

A Magyarországot gazdaságilag eladósítók politikája a folyamatos hitelfelvételekre, majd a hitelek és a kamatok visszafizetése céljából további hitelek felvételére épült. Ebbe a gazdasági hintába hazánkat sikerült belekényszeríteniük. Jelenlegi kormányunk (az IMF megrökönyödésére) ebből a lehetetlen helyzetből akarja az országot kivezetni. A korábbi államadósságunk csökkentésére jó lehetőség volt a páneurópai piknik alkalmából Magyarország határnyitása. Ezért hálából a németek felkínálták a részünkre esedékes adósságunk elengedését, de az akkori magyar kormány nem élt a lehetőséggel. Vajon miért volt ez a nagyvonalúság? Az államadósságot időközben a szocialista kormányok csillagászati magasságokba emelték, sőt a devizaalapú hitelek bevezetésével azt tették a hitelre rászoruló családokkal, amit az országgal. Most ennek a kormánynak kell megoldani az eladósodott családok problémáját is. Akiknek a több ezer család tragikus helyzete nagyrészt köszönhető, most páholyból figyelik és kritizálják a kormány intézkedéseit. Szorítják hazánkat a külföldi pénzügyi körök, de szorítja a kormány ellenzékéhez tartozó komprádor-burzsoázia is. Az objektív nehézségeken kívül az ellenzék mindent megtesz olyan pánikhangulat felkeltésére, amitől azt remélheti hogy a választók az országgyűlési választáskor a jelen kormány ellen fordulnak. Amíg ez a kormány eredményeket tud felmutatni, a szárszói találkozó résztvevői ehetik a kefét. A nép többsége nem velük szimpatizál, és ha megfeszülnek, akkor sem képesek egy-egy mondvacsinált elégedetlenségből valódi elégedetlenséget kreálni. Ehhez kevés Bajnai, Mesterházy, Gyurcsány és az akciózásaik is. Teher alatt nő a pálma, az ország ki fog lábalni a bajból. Tavaresek, tovarisok! A magyarság kétharmada nem díjazza az erőlködéseiteket.

Tégen László, Nagymaros

Keresztapa

Úgy látszik az, ami régóta sejthető, Mesterházy számára is nyilvánvaló. Bajnai a nemzetközi pénzhatalom miniszterelnök-jelöltje. Gordonban túl sok pénz van, hogy másképp legyen. Hogy a döntésbe az MSZP első embere belenyugodott, azt Szárszón mindenki tudomására hozta. Sietett kezet fogni a fenti érdekkör legmarkánsabb és legkomolyabb kapcsolati tőkével rendelkező emberével, Konrád Györggyel. Attila stílusosabb is lehetett volna. Mondjuk, az összehívott területi főnökök, „családtagok” szeme láttára lehajolhatott volna a gondoskodó, nagyhatalmú Don csókra nyújtott kezéhez…

E. A., e-mail

Hajléktalanügy

A tisztelt alkotmánybírák bizonyára nem közlekednek villamoson, vagy metrón, különben nem hoztak volna olyan ítéletet, hogy a hontalanoknak állampolgári joga tbc, rüh és egyéb fertőző betegségek terjesztése. A velük foglalkozó orvos részletesen beszámolt erről a TV-ben, de konkrét esetről is tudok. A probléma megoldása nem a jogászok, hanem a tiszti főorvos hatáskörébe tartozik! De lehet e kérdésnek gazdasági, esetleg politikai kihatása is: ide csábítjuk a külföldi turistákat, és kellemetlen következményei lehetnek, ha közülük valaki egy itt szerzett betegséggel tér haza. A Főváros számára nem jelenthet súlyos anyagi kötelezettséget a nincstelenek elhelyezése és ellátása, hogy emberi körülmények között éljenek.

Sz. Á. Budapest

Kóser- és Halál-adó 1.

Az elmúlt hónapokban több amerikai és kanadai napilap, folyóirat foglalkozott egy eddig alig ismert kereskedelmi jelenséggel. Történt ugyanis, egy élelmes ortodox zsidó rabbi feltalálta a pénzszerzés eddig nem ismert, de rendkívül hatásos és befektetés nélküli módját. Ez a rendkívül bölcs rabbi felajánlotta a helybéli élelmiszergyártó üzemnek, hogy megfelelő előírások betartása után, az általuk előállított áru csomagolásán feltüntethetik a kóser emblémát. Azaz, mintegy lehetővé teszik az ortodox zsidók számára, hogy olyan élelmiszert vásároljanak, amely az előírásaiknak megfelelően készült. Ezért az „ellenőrzésért” természetesen meg kellett fizetni a rabbi idejét és szakértelmét. Hogy mennyit, az hétpecsétes titok. Ez az ötlet futótűzként terjed a világon. Ma már alig lehet levenni a világcégek üzletházai polcáról olyan árut, amely nem viseli valamelyik kóser emblémát. A cégek az egyszerűség kedvéért minden általuk készített áru dobozán feltüntetik ezt. Tehát mindenki, függetlenül attól, hogy neológ zsidó, keresztény, ateista, fizeti ezt az adót az ortodox rabbiknak. Ha tetszik, ha nem… A kanadai Maclean’s magazin 2008. december 15-i számában közel négyoldalas cikkben számol be erről a témáról. A Washington Post még 1987. november 2-i cikkében idézi Schulem Rubin rabbi kijelentését: „Kósernek nincs jobb íze, nem egészségesebb, a kóserben nincs kevesebb szalmonella. Ön ehet Holly Farm-csirkét akciós áron 39 centért fontonként, majd megízlelheti a kóser csirkét 1,69-es áron. Nem vesz észre különbséget. Sok pénz van ebben. A vallás nem alapult logikára!” Persze Schulem rabbi hangja pusztába kiáltott szó maradt. (Folyt. köv.)

Magyaródi Szabolcs, e-mail