Történt mindez abból az apropóból, hogy a német politikai rendszer és a magyar közötti állapotokat vetették össze a német választási eredmények tükrében. Természetesen nem juthattak megbízható következtetésre, hiszen ismét a bevett rossz kiindulási alapokkal dolgoztak! Szó volt itt az esetleg létesítendő koalícióról, különös tekintettel a német szocdem párttal történő összefogásról a stabil kormányzás érdekében, különösen abból a szempontból, hogy ez Magyarországon is megvalósítható-e?! Nagyvonalúan elfeledkeztek arról, hogy az MSzP messzemenően nem azonos a német szociáldemokrata párttal, hiszen míg ez utóbbi ugyanúgy a német érdekeket tartja szem előtt, mint a keresztényszocialisták. Nálunk nem egy hagyományos értelemben vett baloldali pártról van szó, hanem egy a diktatúrában alakult, s a működtetésében részt vett maffiózók általi érdekszövetségről, amely személyileg is kötődik a múlthoz és az onnan összerabolt vagyonok megőrzéséhez. Ez a formáció pont emiatt nem is tud megújulni és modern párttá válni, s csak annyiban vonja be magát az amúgy tehetségtelen, a kontraszelekcióval kiválasztott fiatalok újszerű mázával, amennyire ezt közvetlen érdekei megkívánják! Komoly elemző nem feltételezheti, hogy egy lapon említhető a butácska Mesterházy Attila, ki ennek kapcsán került a hatalomba a szervesen „kiválasztódott” Orbán Viktorral Magyarország kormányzásának képességei tekintetében. Amíg ezt a sajátosságot nem veszik figyelembe a jelenségeket magyarázgatni próbáló újságírók, addig nem is juthatnak érdemi következtetésekre, tehát nem igazán érdemes nézni műsoraikat, mert rossz kiindulási alapokból nem lehet jó következtetéseket levonni. Így aztán e párhuzam vizsgálgatásától sem lettünk okosabbak!

Pinczés György, e-mail

Több tiszteletet!

A külső megjelenésen, az öltözködésen kívül a bíróságok sokat tehetnek a tárgyalóteremben kialakuló hangnemért, a fegyelem megtartásáért és őrködhetnek a tárgyszerűség megtartása felett is. Ha valamelyiken is csorba esik, akkor élnie kellene a rendelkezésére álló eszközökkel (figyelmeztetés, bírságolás, kivezettetés, terem kiürítése stb.). Nemrégen a szolnoki bíróságon történt, hogy a beidézett tanú olyan öltözékben – piros tornacipőben (talán a párthovatartozására utalva), farmernadrágban, ingujjban – jelent meg, mintha a grundra indult volna focizni. Amikor a nevén és úrnak szólították, kioktatta az ügyészt és hiányolta, hogy nem említették a neve mellett az exhivatali címét is. (Ez legfeljebb a közéletben lenne elvárható, de nem a bíróságon, ahol minden állampolgár egyenlő.) A tanúnak egy feladata van: előadni a történteket, a tényeket. Igennel vagy nemmel válaszolni a feltett kérdésekre, esetleg megtagadni a választ, ha erre alapos oka vagy joga van. Értékelni, véleményt mondani azonban nincs joga, legfeljebb ha „előlépteti” saját magát vádlottá. A bíróság mindezt nem tette szóvá, inkább – leértékelve önmagát – „lenyelte” a tiszteletlenséget. Ilyen és hasonló eseteket látva válik érthetővé, de nem elfogadhatóvá, hogy a bíróságokon ilyen vagy még otrombább jelenetek játszódnak le nap mint nap, amivel saját maga ássa alá, rombolja le az igazságszolgáltatás tekintélyét és nimbuszát. Ezen kellene sürgősen és gyökeresen változtatni.

Gy. Pap Zsolt, Budapest

Tudatlan ifjúság

Azt hittem, nem lehet szörnyűbb annál a kettősségnél, amelyben az ’50-es években nevelkedtem, de tévedtem. Minket legalább érdekelt a történelem, a múlt, a gyökereink, nem úgy a mai fiatalokat! Pár hétig szállást adtam egyik rokonom egyetemista gyerekének, aki a nyarat munkával töltötte. Szorgalmas, igyekvő teremtés, nem volt vele semmi gondom. Amikor elköszönt, meglepve tapasztaltam, hogy a szobájában átrendezte a képeket a falon. Erdélyi útjaimról hozott, merített papírra írt emlékeimet, mint Wass Albert: Üzenet haza c. versét, a Székely Himnuszt, a Székely Miatyánkot, Pappváry Elemérné Hitvallását, a székely-magyar rovásírást és az Adósunk Európa c. verset egytől egyig megfordította, hogy csak az üres hátlapjuk látszott. Értetlenül álltam egy ideig, majd telefonon megkérdeztem tőle, miért tette mindezt. „Mert idegesítettek ezek a lehetetlen szövegek” – hangzott a válasz. Amikor nem feleltem, még hozzátette: „Minek ilyen elavult dolgokat őrizgetni? Mire jó ez?” Azóta sem tudok napirendre térni a dolog felett. Egész életemben büszke voltam a magyarságomra, szenvedtem és ma is szenvedek Trianon gyalázata miatt. Sajnálatot éreztem mindig azok iránt, akik hagyták magukat megtéveszteni a hazug történelemtanítás által. Ám gondolni sem mertem volna, hogy olyan valaki, aki a rendszerváltás után született, ennyire érdektelenül viszonyuljon dicső múltunkhoz, évezredes történelmünkhöz. És ez a fiatal, olyan családból származik, melynek tagjai kegyetlenül megszenvedték a Rákosi diktatúra túlkapásait. Mit várhatunk akkor azoktól, akiknek felmenői ugyanennek a diktatúrának működtetői illetve kiszolgálói voltak Ideje lenne kicsit felrázni az ifjúságot! Nemcsak az életre kellene nevelnünk őket, hanem hazaszeretetre is. Úgy tűnik, a számítógépek világában nagyon otthon vannak, de egyébként kétségbeejtően tudatlanok.

Lévay Mária, Fonyód

Nem kampány

Szépkorúak vigadjatok! Eljött a Ti időtök. „Új Isten szól hozzátok emberek” (T.Á.) A mágikus 12-es jövőtök szerencseszáma. Emlékeztetőül: Szabadságharc 12 pontja, Aradi 13-ak mínusz 1, 13. havi nyugdíj mínusz 1 mind e varázsszám mellett szól! Az MSZP most überelni készül a sikerfilmekből ismert Piszkos 12-őt (Nem ígér semmit). A jólétetek záloga csupán a helyes voksolásotokon múlik! Ebben a korban az ember már szépen felejt. Ebből ered a szépkor szóösszetétele. Az amnézia jótékony is lehet, de legalább most ne feledjétek: ti birtokoljátok a szavazatok zömét!

Pusztai Endre, e-mail

Árad a szidalom

„Hátba vágnak, leköpnek. Persze bántak már rosszabbul is a demokratákkal a nácik” – méltatlankodott a kommunistából átvedlett demokrata, aki nem mellesleg volt szocialista is. Magatartása viszont a Szolzsenyicin által jellemzett kommunistás. Hazudott és hazudik reggel, éjjel és este, hazudott már diplomát is magának. Vádaskodik, fenyegetőzik, mint tette trükkös miniszterelnöksége idején. Emiatt kötött a talpára útilaput a magyar nép. Ha 2006-ban a rendőrei csupán leköpték és hátba verték volna a békésen ünneplőket szemkilövés és véresre verés helyett, most nem kellett volna a fővárosi törvényszékre menniük kihallgatásra, nem került volna sor az említett incidensre. Noha nem csupán a 2006-os esemény a fő bűne. Sok-sok bűn terheli: egy országot tett tönkre, adósított el miniszterelnöksége idején, tehát nem érdemtelenül kapja a sok szidalmat. Ha ezeket sérelmezi, maradjon a Szemlőhegyen. Ott táncoljon és kapálózzon, ott mondja el elvtársai előadását becsmérlő szövegét, ott még meg is tapsolják.

Czető Lászlóné, Bp.

Trükkös megélhetés

Településünkön (és még ki tudja, hány helyen) egy roma kinézetű autós a házszám nélküli lakóházak kapuinál kettőt dudált, majd a házból kijövőknek – a helyi önkormányzat megbízására hivatkozva – házszámtáblákat vagy házszámokat kínált megvételre. A mobil üzletkötő autójában egy tucat minta volt a megfelelő tábla kiválasztására. (A település kisebb utcáiban jócskán volt házszám nélküli ház.) Az ár csábító lévén sokan ráálltak a vásárra, kifizették a 2000 forintot és az eladó cégbélyegzővel ellátott átvételi elismervényt adott a pénzről. A számlán kézírással egy mobiltelefonszám is szerepelt (megnyugtatás végett). Az üzletkötő a táblák leszállítását két héten belül ígérte, de a megrendelők hiába várták a táblákat. Hamarosan rájöttek, hogy se pénz, se posztó. Ha a kárvallottak érdeklődnének utánuk, kiderülhetne, hogy az önkormányzat nem tud a dologról, s hogy a pecsét nem létező céget takar, vagy hogy ellopták a bélyegzőt. A megadott telefonszámon pedig nyilván senki sem jelentkezik. Még az is előfordulhat, hogy az autó rendszáma sincs a regiszterben, esetleg magát a gépkocsit is lopták. S mivel a becsapottak szégyellik a dolgot, leginkább „lenyelik” a veszteséget és nem tesznek feljelentést. A lopásnak ez a finom változata nyilván nem okoz nagy családi tragédiákat, csak a pénztárcák lettek vékonyabbak. Döbbenetes, hogy mennyi agyafúrt szélhámos, csaló és tolvaj teszi próbára nap mint nap a szunnyadó éberségünket. A kormány bizonyára nem ilyen, a fentebbihez hasonló romákra gondolt, amikor a cigányságot jövőnk munkaerő-tartalékának tekintette.

Tégen László, Nagymaros