Levelezés 2013/46.
Arról, hogy az emberek túlnyomó része jövedelmét, fizetését, nyugdíját bankok közbeiktatásával kapják meg. Annak idején a rendszeresen bankszámlára érkező fizetésemhez a bank gratis egy automatikus 20 000 forintnyi folyamatos hitelkeretet is biztosított, amit soha sem vettem igénybe, de biztonságot adott. Hol vagyunk már ettől? A gyakorlat ma a következő: a kötelező jelleg többé-kevésbé megmaradt, (sőt!) de ma már mi, a bank felé végül is havi kölcsönt „nyújtó” ügyfelek fizetünk mindenért. Fizetünk azért, hogy befizethessünk a saját számlánkra, a készpénz felvételért, fizetünk azért, hogy kártyánk van stb. Ebbe a kétoldalú jogügyletbe belépett az állam, és ő is megsarcol néhány ezrelékkel azért, mert a saját, leadózott pénzemmel gazdálkodom. És akkor még nem beszéltünk a gazdasági szférával szembeni banki magatartásról; egy-egy bevásárlóközpontban minden egyes bankkártyás vásárlás néhány ezreléke a bank hasznát hizlalja. Valaki fordítva ül a lovon! Szerény pénzügyi ismereteim szerint a klasszikus (5-600 éves) banki gyakorlat alapján a kölcsönvevő (jelen esetben a bank) tisztes kamatot fizet a kölcsönt nyújtónak (ez az ügyfél) a rendszeres kölcsön folyósításáért. A bank a hozzá befolyó összegekből egy ún. tartalékrátát képez, és ennek a rátának a többszörösét jóval magasabb (hitel) kamatra kiadja a hitelt igénylőknek. A kétféle kamat különbözetéből pedig szépen gyarapszik és gazdagodik, mint ahogy azt az utóbbi néhány száz évben jól láthatóan tette. Ma már azonban mindez nem elég! Micsoda eszement közgazdasági nonszensz az, amit a mai banki és sajnos állami gyakorlat ránk erőltet? A teljes havi (leadózott) jövedelmem a bank számlájára kerül. Én ebből az összegből élek, a hó végére tehát az összeg ugyan csökken, de hála Istennek többnyire nem fogy el. Tételesen kiszámolva, havi 1000-1500 forintomba kerül, hogy bankban tarthatom a saját pénzemet. Pedig kamatot is szépen fizetnek, a múlt havi egyenlegem alapján 6, azaz hat forintot. Igaz, ebből az összegből az állam levonta a kamatadót. Ez egyszerűen felháborító! De azt is tudom, hogy nagyon sokan az ismeretlenségbe burkolózó „nagy emberek” közül, szánakozva mosolyognak naiv, populista soraimon, sajnos nekik is igazuk van. Az egyik az elv, a másik a gyakorlat. Ez egy világjelenség, tenni ellene (most már) nem igen lehet. (Azért javaslom forgatnia Bogár László, Drábik János és Varga István írásait; ők már tudnak valamit!)
Oszetzky Gábor, e-mail
Hét éve volt 1.
Amikor a magukat baloldalinak nevező pártok és egyéb gittegyletek a forradalom 57. évfordulójának megünneplésére készültek, felmerült bennem a kérdés: vajon a hetedik évfordulót is megünneplik? Az ünnep meggyalázásának 7. évfordulóját, amikor Gyurcsány rendőrökkel verette meg és lövette az ünneplő embereket. Egyszer Gyurcsány valami olyasmit nyilatkozott, hogy mennyire élvezi a hatalmat, hogy egy egész országot befolyásoló döntéseket hozhat. Szenvedélyes (hazárd) játékos volt és az még ma is. Mérhetetlen cinizmussal játszadozott velünk 2006. szept.–októberben is. Az akkor 16 éves fiammal utaztunk fel Budapestre az ünnepre. Megnéztük a Terror Háza múzeumot és az új 56-os emlékművet. Éppen a Vaskefét nézegettük, amikor fülsiketítő szirénázással rendőrautó-konvoj haladt el mellettünk a belváros felé. Járőrkocsik, csapatszállító járművek. Ekkora szirénázás talán az ostrom alatt volt a fővárosban. Mindez az ünnep délelőttjén. Délután a Fidesz megemlékezése közben cédulák jártak körbe a tömegben: a belvárosban gumilövedékekkel lőnek az emberekre, a rendezvény után gyertek oda! Én azzal adtam tovább a cédulát, hogy talán nem kell odamenni, Gyurcsányék épp azt akarják, hogy megverethessék a tömeget, a Fidesz-szimpatizánsokat. Sajnos nekem lett igazam. (Folyt. köv.)
Soós Ferenc, Kercaszomor
Vandál módra
A „Ne csinálj magadnak faragott képeket!” idézet az ateista kompánia számára ugyan nem kötelező érvényű, csupán materialista vezetőit inti némi óvatosságra. (Könnyen rád dőlhet.) Egy Sztálin-szobor ledöntése a mai viszonyok között sokkal több illegális fémhulladék-átvevőt tett volna rendszerhívővé, mint e néhány eszement bajkeverő szavazat támogatása. Valószínűleg a producer, a rendező, a gegmester a statisztériával egyetemben az OPNI bezárásával kapott esélyt kreativitása kibontakoztatására. A szertartáson részt vevő ellenzékiek aggódó széles vigyorral határolódtak el a rögtönzött abszurditástól. A családdal rendelkező proletár prominensek estére ölükben gyermekeikkel, unokáikkal már csak mosolyogva gondoltak a műanyag paródiára, s a családi idill közepette, fejüket meg-megtapogatva, múltat idézve merőn a jövőbe néztek…
Pusztai Endre, e-mail
Hollywood Baján
Megszületett a magyar szociáldokumentum-filmgyártást méltón képviselő Studio Uno Baján, sőt el is készült az első (néhány?) lejárató kampányfilm, méghozzá abból a célból, hogy ha az Istennek se akar ez a fránya nemzeti oldal a tisztesség ellen véteni, akkor majd mi, jó szocialisták vétünk helyette, és mint eddig minden saját disznóságunkat, majd ezt is jól ráfogjuk, amúgy ronwerberiesen. Meg is találták a stábot és a sztárokat, akik még kinézetre se ütnek el a szocik színvonalától, s már az első film országos bemutatója után sietve megtették feljelentéseiket. Azt ugyebár sajnos nem vehették figyelembe, hogy a polgári média igencsak magas szintre jutott (hiszen van min gyakorolni) oknyomozói szinte pillanatok alatt felgöngyölítik az egész összeesküvést, sőt a büntetéstől megrettenő résztvevők még a Szocialista Párt irodaházáig is simán eljutnak a felbujtót követve. Így aztán még kellemetlenebb a szituáció a buta, fenyegetőző Török Zsolt és a szintén nem egy lumen Karácsonyi Gergő számára, akik az első számú magyarázói lettek ennek a filmalkotásnak! Ideáig már tényleg nem lenne szabad a politikai közéletnek süllyednie, s ennek érdekében hatékonyan fel kellene lépnie az igazságszolgáltatásnak, persze a törvények szellemében az ügy valamennyi résztvevője ellen, beleértve az anyagot kritika nélkül sietve leközlő HVG online-t is!
Pinczés György
Elemzés
„Aki hideg és langyos, az üljön fel a gázsütőre.” Az ember elmélázik a dolgon. A gázsütőre ugyan hiába ül fel Bajnai, a hőmérsékletén sokat nem fog segíteni. Képzavar. Olyan van hogy rezsó, gázrezsó erre fel lehet tenni az edényt, felmelegíti az ételt, vagy más egyebet, mondjuk Bajnait. Olyan is van, hogy sütő, gázsütő, ebbe pedig bele kell tenni a tepsit, becsukni az ajtót és megsül bent az étel, kívülről pedig hőszigetelt, mert annyira nem volna jó, ha felgyújtaná a konyhát. Nagy szenvedélyében az igazságbeszélő biztosan azt akarta mondani, hogy Bajnai üljön fel a gázra, (ez egészen rosszul vette volna ki később magát) hát gyorsan mellésuvasztotta a sütő szót is. Ez persze a bonmot diadalútján senkit sem zavar, automatikusan mindenkit az értelmezhető szóval, a gázrezsóval helyettesíti, ha idézi. Azért én nem bánnám, ha már kimenne a divatból.
Krisztian Sándor, e-mail
Összehasonlítás
Egy lapon és egy napon említeni sem lenne szabad Orbán Viktort és Gyurcsány Ferencet mint miniszterelnököt, különösen nem összehasonlításként. Most mégis megteszem azért, mert felfoghatatlan, hogy Gyurcsány még mindig megpróbál visszakerülni a hatalomba. De talán még ennél is érthetetlenebb, hogy van vagy vannak, akik őt szeretnék újra látni a bársonyszékben. S erre pénzt is áldoznak, méghozzá sok helyről, de azt hogy honnan, jobb ha nem tudjuk – mondta Gyurcsány. Lehet hogy majd egyszer ha elkapja az őszinteségi roham, mint hajdan Őszödön, ezt is elárulja. Egész miniszterelnöksége idején titok övezte cselekedetét. Utólag tudtuk meg, hogy a költségvetést meghamisították, hogy csak a világgazdasági pénzbőség és trükkök százai mentették meg. Gondot csak az jelentett számára, ha el kell számolni, hogy mit csináltak, mit mond majd? Sajnos eddig még nem kellett elszámolnia, pedig a nép kíváncsi arra, hova lett az eladott vagyon ára, a felvett hitelek és a most bevallott sok helyről kapott pénz. Remélem, ami késik, nem múlik. Ezzel szemben Orbán Viktor beszámol a népnek arról, hogy mire fordítja az adózók pénzét. Tudjuk, igyekszik visszavásárolni az előző kormány által felelőtlenül elkótyavetyélt állami vagyont, mindent megtesz hogy csökkentse a jövedelmeket terhelő kiadást, hogy több pénz maradjon az embereknél, főleg a többgyermekes családoknál. Ég és föld közelebb van egymásához, mint az említett két miniszterelnöknek a hazáért és az emberekért való munkálkodása.
Czető Lászlóné, Bp.
Rádió, tévé
Megint tanultam valamit. Schmuck Andor ugyanis kijelentette az ATV-ben, hogy „április 7-én a demokrácia ünnepe lesz.” Eddig úgy tudtam, hogy például a rabszolgatartó társadalomban nem voltak választások, egyes diktatúrákban igen, de – mint tudjuk – azok nem voltak szabad választások, inkább csak szavazások. Értem én persze, hogy Schmuck Andor azt akarta kifejezni, hogy vége lesz (?) a mostani „diktatúrának”, de ez a szándéka balul sült el. Bolgár úr (Klubrádió) demokrácia-értelmezése is sajátságos: „Gyurcsány idejében demokrácia volt, most meg a demokrácia felszámolása folyik.” – Igaz, rajta nem is kell csodálkozni, hiszen a 2006. október 23-ai rémségeket nem szokta felvenni a témái közé. Dési János is nagyon okos akart lenni, amikor – szintén a Klubrádióban – Vadai Ágnest kérdezte a parlament nemzetbiztonsági bizottságának üléséről: „állampolgárként jogom van tudni, mit hazudnak a bizottsági ülésen.” Sőt, azt hitte, szellemességét még fokozhatja is, amikor a bizottság MIÉP-es elnökének nevezte a fideszes elnököt, és freudi elszólásnak ezt a – természetesen tudatosan elkövetett” „hibát”. A harcos feminista, aki tanári végzettség nélkül az MSZP oktatási szakpolitikusa, viszont remek beszélőkével rendelkezik, Kunhalmi Ágnes az alábbi kijelentésre ragadtatta magát ugyancsak az ATV-ben: „a Fidesz hímsoviniszta, egy egyirányítású pártban a nők el vannak nyomva.” Ezt azon a csatornán mondta, amely magát az objektív hírforrásnak hirdeti és ahol a műsorvezető témaindítására, hogy ti. Szelényi Zsuzsa egy sajtótájékoztatón a környezetvédelmi államtitkár parlamenti viselkedését így kommentálta: „amit Illés Zoltán Szél Bernadettel művelt, az maga az orbánizmus.” Természetesen az állampolgár sem ért egyet az államtitkár magatartásával, de mégiscsak túlzás ez a fajta kiterjesztő értelmezés.
Molnár Judit, Budapest