Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy szorgalmas tanítónő, aki előtt vég nélkül sorakoztak a próbák. Nem a hatalmas király, az élet követelte tőle, ne fusson el soha egyetlen útjába kerülő nehézség elől se. De mindig voltak segítői jó tündérei.
Gimnáziumot kezdett, tanítóképzőben folytatta. Oklevelet szerzett kitűnő eredménnyel, mégis falura küldték tanítani havi 602 forinttal. Utóbb tanár lett és meggazdagodott, 623 Ft-ra emelkedett a bére. Idealista pedagógus volt, csak a gyerekekkel foglalkozott. A falut szerette, kedvesek voltak vele a gyerekek, ő is velük. A fővárosból reggel kellett elindulnia, mert később nem ment több vonat arra, noha a tanítás délután volt. Kitalálta, hogy kerékpárral fog járni. Kapott kölcsön egy rozsdás járgányt. Néha a jeges szél szemébe fújta a havat, és ő sírva tolta tovább a fémhalmazt.
Megunta, visszatért a vonathoz. Haj, de milyen vagonokat pillantott meg, ki nem találnátok. Tehervagonokat, nyitott ajtókkal, földre szórt szalmával. A lépcsőt alig érte fel. Volt, hogy a mozdonyvezető sietve elindult, nélküle. Ekkor következett a gyaloglás. Karórát nem viselt, mert nem volt neki. Becsöngettek, és nem tudta, mikor fognak kicsöngetni, de jó érzékkel beosztotta az időt. Azóta is megvan óra nélkül.
Aztán megindult a buszközlekedés. Ha nem lett volna az autóbuszon télen –24 fok, nem fagy el a sarka a vékony cipőben. Amikor leállt a motor, a jeges úton csúszkált tovább. Uramfia! Mi történhet még velem? – kérdezgette sírva. Mikor eljött az ebédidő, gondolkozott, mit is ehetne, mert se ebédlő, se ebéd nem volt azon a helyen. Maradt a nápolyi meg a Bambi. Később az óvodában főztek, és ő is kapott ebédet.
Egyszer este indult haza, és hopp, beesett egy vízzel teli gödörbe. Mire hazaért, ráfagyott a télikabát.
A 10. tanévtől fővárosi tanítónő lett, jótettei helyébe jót kapott: fűtött autóbuszt, ebédet, meleg csizmát, több alvást, mehetett színházba, moziba.
Manapság kissé szomorúan tölti napjait, mert bár a 602 forint mellé idővel sok szám sorakozott fel, elmentek a gyerekek, akik között már nagyszülők is vannak szép számmal. A próbákat sose felejti. Hajdani tündérei boldogan mosolyognak.
Itt a vége, de ne fuss el véle, tartsd meg emlékezetedben a sok megpróbáltatást elszenvedett tanítónőt, aki úgy hiszi, megérte e pályát választani 602 forintos kezdő fizetéssel is. A jó tündér azt tanácsolja olvasóinak Szentgyörgyi Albert szavaival: „Olyan lesz a jövő, mint amilyen a ma iskolája.”
Nem vagyok igazán optimista.
