Hirdetés

Dobrev miniszterelnökjelölt-jelölt választási kampánybeszédét hallgatva furcsa gondolatok-indulatok kerítettek hatalmukba.

Klára asszony a kevesek és a sokak Magyarországáról beszélt. Az egy százalék gazdag és 99 százalék szegény felosztásról, amit ő 2022-ben kormányra jutva száz százalék gazdagra változtat úgy, hogy elveszik az ebül szerzett jószágokat, és már másnap bebörtönzik a nemzetgazdaság (nála értsd: népgazdaság) testéből maguknak vagyonokat kitépő oligarchákat.

Uram, add, hogy ne! – bukik ki belőlem a fohász. Az már mégsem lehet, hogy az Aprók és klánjuk élete kemény munkájának összesített eredménye csak úgy elfüstöljön egy meggondolatlan politikai ígéret tüzében, s a közülük még élők mind börtönkosztra szokjanak.

Aki visszaígéri az adómentes minimálbért (amelyik újra meghúzná a költségvetést, és újra nem képezne nyugdíjalapot a pillanatban ügyeskedőnek), indexálná a nyugdíjakat (mint a svájciak vagy mint a németek?), bevezetné a nem létező nyugati egységbért, és behozná a sávos és vagyon­adóztatást, mely állapot megint valami dzsungelből kimutató ujjal döntené el, hogy kinek, mikor, mennyit és hogyan kell adóznia. (Kikerülési lehetőség a bennfen­tesek és ügyesek vonatán utazóknak lehetséges.) Újra fizetőssé tenné az egészségügyet, mert már megint túl sokan állnak a betegsorban a kevesek (orvosok, nővérek, szakdolgozók) ajtaja előtt.

Ezek igenis szép kilátások, s csak azért feszít az aggódás, mert el sem tudom képzelni, hogyan tudja mindezt végrehajtani, ha saját programja alapján meglehetőst népes csapatával már másnap be kell vonulnia a börtönbe? (Megérdemelnék? Mi az hogy! Nagyon is!)

Korábban írtuk