Hirdetés

Néztem a nyáron a Csörtét (ATV) és benne Gerő András történészt, aki szerint Európának, és ezt természetesen a nyugati részére értette, mindig volt – és most is számolni kell azzal, hogy van – önkorrekciója.

Ezzel kapcsolatban két tényezőt szeretnék megemlíteni.

Az egyik. A változást – feltételezve, hogy az önkorrekció lényegét és célját Európa jobbá tétele jelentette – mindig egy ember indította el, és legtöbbször ő is valósította meg. A történelemnek több, ilyen értelemben vitathatatlan személyiségét lehetne említeni, egy esetben azonban lehet vita. A francia forradalom több gondolkodó által hirdetett különböző tézisek hatására tört ki. Azonban ezeket a gondolatokat egy hadnagyból lett császár valósította meg, ami valóban Európa önkorrekcióját jelentette. De megvolt az ára.

Ebből adódik a másik megjegyzésem, ami az önkorrekció megvalósulásának módját érinti, és ami – hogy egy másik példával éljek – szintén rettenetes volt. Ez a példa Luther 95 pontjának megjelenése után, következményként a harmincéves háború. Ez is önkorrekcióhoz vezetett, de ennek is megvolt a szörnyű ára.

Ezek az események mind Európa Gerő András által jelzett nyugati tájain történtek.

A mai helyzetet látva csak azt kívánom, hogy ilyen vagy ehhez hasonló (például az első világháború, aminél az „ön-” szócskát el lehet hagyni) önkorrekció (vagy korrekció) ne legyen sorsa az egész jövőbeli Európának.

Korábban írtuk