Nevezett szerző Ki és miért fél az akkugyártól? című cikkéhez (5. szám) szólnék hozzá geológusként.
Aggódó figyelemmel kísérem a Debrecenbe tervezett kínai finanszírozású akkumulátorgyár építése körüli történéseket. Jómagam ötven éve a felszín alatti vizekkel foglalkozom, zömében vízbázisvédelmi feladatokkal (Mélyépítési Tervező Vállalat, majd Környezetgazdasági Intézet). Jó néhány közmeghallgatáson vettem részt mint valamely vízműcég tanácsadója. A megjelent cikk valós tájékoztatást ad arról, hogy a gyár létesítése környezetvédelmi problémát nem fog okozni. Világosan le van írva a vízfelhasználás és a zárt vízgazdálkodás. (Csak mellékesen jegyzem meg, hogy Debrecen mintegy negyvenezer köbméteres napi fogyasztását három vízműtelep elégíti ki 98 darab 200 méter körüli talpmélységű kúttal, és szükség esetén tisztított felszíni vizet is be lehet keverni. A város ivóvizét még havária esetén sem szennyezné a gyártelep, mivel az mélyen szűrőzött vízadó rétegekből kerül a hálózatba.)
A közmeghallgatáson részt vevő beruházó kínaiak is épp olyan emberek, mint bárki más, és a botrányos közmeghallgatás után arra juthatnak, hogy itt nem fektetnek be, mert itt ordibáló, hisztériázó emberek vannak, akikkel veszélyes az együttműködés. Szerintem a közmeghallgatásokat úgy kellene megszervezni, hogy kordában tarthatók legyenek, szigorú napirenddel. A bevezetésben a projektet részletesen be kellene mutatni filmen. A kételkedőket konkrét tényadatokkal meggyőzni. A felszólalásokat csakis szabályozott módon szabadna megengedni. A pártkatonák ordibáló agitációját (Schmuck Erzsébet) szakértők érvelésével a leghatározottabban, ott, a helyszínen vissza kell utasítani.
