Hirdetés

A saria névvel a 2014–15-ös nagy elözönlés óta ismerkedünk. Ezzel az elnevezéssel a hadra fogható korú és állapotú muszlim ifjak ismertetnek meg bennünket azokban a városokban, ahová – méltányolva törekvésüket a jobb életre – immungyenge népek befogadták őket. Ezeken a helyeken kapnak annyit a befogadóktól, hogy munka nélkül élhetnek, ezért energiával telten fordulhatnak olyasmik felé, ahol levezethetik felgyűlt energiáikat. Alaptézis a hadi tudományokban, hogy az egybegyűjtött férfierőt mozgatni, dolgoztatni kell, különben egymás ellen vagy épp sariakommandókba gyűlve sütik ki a nyugati városokban. Az üldözött sorsúak bandákba verődve tépik, ráncigálják, ütik, rúgják a dolgukra igyekvő lányokat, fiatal nőket: majd megtanulsz bekötött fejjel, lesütött szemmel, hivalkodás nélküli öltözékben és csak férfi kíséretében utcára lépni!

Közel sem azon merengenék, hogyan lehetséges, hogy a mentett szabja meg az őt mentők életét, mert ez az állapot nem az erőszakkal beköltözőkön áll vagy bukik.

Hanem gomolyog itt körülöttünk valami sűrű, ragacsos homály, amelyet itt-ott átszúr egy-egy külföldi és hazai sariakifakadás, valami, amit eddig kettős mércének neveztünk, de nem az, mert egyetlen mérce létezik, s aszerint mér: ki hajlandó behajolni a világhegemón társadalomalakító törekvései alá, és ki nem? Aki igen – minőségi kötöttségek nélkül bontakozhat ki. Aki nem, ne pisszenjen, kérjen engedélyt – ha nem teszi, nekimegy a sariakommandó.

Korábban írtuk