Ez év tavaszán feleségemmel Dél-Amerikába kirándultunk. Bejártuk Argentína, Uruguay, Brazília legszebb részeit. Buenos Airestől Rio de Janeiróig, a világ egyik legnagyobb vízeséséig rengeteg csoda várt ránk. Gyönyörű épületeket, káprázatos természeti szépségeket láttunk. Éreztük: az emberek örülnek az életnek. Az éttermekben, bárokban szól a zene, terjeng a sült marhahús illata. Errefelé csak gúnyosan mosolyognak a debil európai „eliten”, amelynek tagjai azon vannak, hogy ne együnk marhahúst, mert akkor jaj lesz. Szegények nem tudják, a parázson sült hús nagyon finom, egészséges. Debilkéim szerint együnk bogarakat, gilisztát meg műhúst. Egyenek, akik kitalálták!
Az emberek itt, Dél-Amerikában imádják a sportot, a labdarúgást. Elképzelhetetlenül, szinte vallásosan szeretik nemzeti csapatukat. Argentínának két istene van, Maradona az égi pályákon, Messi(ás) a földi gyepen varázsol. Brazíliában szintén mindenki rajong a hazai csapatért. A Forma–1-es legendát, Ayrton Sennát halála után is bálványozzák. Miért is boldogok az itt élők? Kedves idegenvezetőnk mesélte, azért, mert semmit nem vesznek túl komolyan. Gazdag és szegény egyaránt elfogadja az életét, tud örülni apróságoknak is.
Örül e sorok írója is, hogy családjával eljutott a negyedik földrészre és az 51. országba. Pedagógus házaspárként, ezt meg a kormányt gyalázó PDSZ-nek üzenem. (51 országba vittük el a Demokratát az ott élő magyarok örömére!)
