A Balaton vadregényes oldalán
A tihanyi levendulás, Hegyestű egykori vulkánja, a Salföldi Major őshonos állatai vagy éppen a Kis-Balaton különleges vízi világa: mindez a Balaton-felvidéki Nemzeti Park, csaknem 57 ezer hektárnyi területen. A Balaton-felvidéktől a Tapolcai-medencén és a Kis-Balatonon át egészen Somogy megye északi részéig számos fejlesztést adnak át az idén.
A Veszprém megyei Csopak kedvelt balatoni üdülőfaluként él a köztudatban. Azt már kevesebben tudják, hogy a 2000-es évek elején ide költözött a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság, nem is akármilyen épületbe! Mivel a XIX–XX. század fordulóján Ranolder János megyés püspök fontos feladatának tartotta a nőnevelést, egyházmegyéjében intézetet alapított, az abban tanítóknak pedig ráadásként nyaralót is építtetett. Ez, a veszprémi angolkisasszonyok impozáns kastélya lett a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság otthona. Itt találkozunk Puskás Zoltánnal. Az igazgatótól megtudjuk, hogy a nemzeti park 57 ezer hektáros területe mozaikszerűen öleli körbe a Balatont. 14 bemutatóhelyet üzemeltetnek, melyek évente átlagosan 400-450 ezer látogatót fogadnak, így a folyamatos fejlesztés elengedhetetlen.
– A legjobb látogató a visszatérő látogató. De vissza csak akkor jön valaki, ha jól érezte magát, vagy tudja, hogy olyan új élmény vár rá, amiért érdemes ismét útra kelnie. Éppen ezért az elmúlt két hónapban is megállás nélkül dolgoztak munkatársaink, minden bemutatóhelyünkön zajlottak és zajlanak ma is a fejlesztések. Ezekre a Széchenyi 2020 program keretében, európai uniós forrásokból, nagyságrendileg hatmilliárd forint áll rendelkezésünkre, melynek egyik felét alaptevékenységeinkre, a másikat azonban ökoturisztikai beruházásokra fordítjuk. Mivel a Balaton az ország turisztikailag egyik legfrekventáltabb régiója, elsődleges feladatunk, hogy az idelátogatóknak megmutassuk azt a rengeteg természeti csodát és gyönyörűséget, amit olyankor érdemes felfedezni, amikor kicsit hűvösebbre fordul és fürdőzésre kevésbé lesz alkalmas az idő.
Levendula a tőzsdén
A Csopaktól a túlparti Ordacsehiig vezető túránk első állomása a koronavírus-járvány miatt egyelőre még nem látogatható balatonfüredi Lóczy-barlang. Aki az elmúlt években, évtizedekben járt itt, jól emlékezhet az előtte álló kicsiny fabódéra. Helyét egy éven belül új látogatóközpont veszi át, benne beltéri interaktív kiállítással. A Tamás-hegy nyugati oldalában 1882-ben feltárt és 1934-ben megnyitott barlangban ugyan nincsenek világraszóló cseppkövek, ellenben látványosak mészköveinek egymásra települt rétegsorai, a hévizek által kioldott gömbfülkéi, illetve egy-egy rejtett helyen még fellelhető aragonitkristályainak csoportjai.
A meleg, már-már mediterrán éghajlat, illetve a Tihanyi-félsziget vulkáni alapkőzete kifejezetten kedvez a levendulának, melynek első töveit az 1920-as évek közepén ültette a neves botanikus-gyógynövényszakértő, Bittera Gyula. Ültetvényének sikerét jelzi, hogy az itt learatott levendula illóolaj-tartalma magasabb volt, mint a franciáé, így egy ideig a tőzsdén is jegyezték, Németországba exportálták. Talán nem meglepő, hogy a kommunizmus évei alatt a levendulás nagy részét beszántották, a megmaradt területet pedig műveletlenül hagyták. A levendula termesztése szerencsére ma újra több hektáron folyik, így aki az elkövetkező hetekben végigsétál a megújuló Lóczy Lajos tanösvényen, már biztosan érezni fogja az összetéveszthetetlen illatát. És egy érdekesség: az őslevendulás olyan biogazdaság, melyet környezetbarát módon, juhokkal tartatnak rendben, amelyek a levendulát ugyan nem szeretik, de a környezetében minden mást szívesen lelegelnek. Munkájukért cserébe már felújították és korszerűsítették szállásukat, a tihanyi juhakolt is. Aki még többet szeretne tudni a levenduláról, illetve a Tihanyi-félsziget kialakulásáról, felkeresheti a Levendula Ház Látogatóközpontot a Belső-tó partján, amely a vírusveszély elmúltával interaktív kiállítással várja a látogatókat.
A Balaton tündérkertje
Nyolcmillió évvel ezelőtt még a Pannon-tenger egyik öble, kicsit később már csak a kiszáradt tenger és pusztító vulkánok várták volna a mai Káli-medence területére tévedt látogatót. A Balaton tündérkertjének is nevezett vidék ma tele van stílusos parasztházzal, templom- és várromokkal, kapujának őre pedig hazánk egyik legkülönlegesebb földrajzi képződménye, a 337 méter magas Hegyestű. Az egykor kúp alakú tanúhegy a korábbi bazaltbányászat miatt formáját elveszítette ugyan, de éppen a kőfejtésnek köszönhetően vált láthatóvá belső szerkezete, a vulkáni kürtőben megrekedt, majd a kihűlés során fekete oszlopokká szilárdult bazaltláva. Különleges élmény ez az idelátogatónak, hiszen nem mindennap sétálhat az ember egy nyolcmillió évvel ezelőtt működött vulkán kráterében! Ráadásul, a hazánkban egyedülálló, de Európában is ritkaságszámba menő „orgonasor” tetejéről pazar kilátás nyílik nemcsak a Balatonra, de a környező hegyekre is. A geológiai bemutatóhelyen a közelmúltban megújult a kiállítás, áprilisban pedig megkezdődött a fogadóépület akadálymentesítése, a lépcsők és korlátok cseréje, az új játszótér, illetve a pihenők építése.
Nem kell sokat autózni Hegyestűtől, hogy elérjük a Káli-medence másik bemutatóhelyét, az 1997-ben kiépített Salföldi Majort, benne az olyan őshonos magyar háziállatfajtákkal, mint a mangalica, a rackajuh, a szürke marha vagy a nemzeti kincsként számontartott, a világháborúk során csaknem kipusztult gidrán lovak. A majorság már nyitva, de közben itt is gőzerővel zajlanak a fejlesztések. Áprilisban megkezdődött mások mellett a fogadóépület bővítése, az állatsimogató felújítása, az állatkennelek átalakítása és bővítése, illetve a nemzeti park élővilágát bemutató egyedi pihenőpadok, interaktív hangos táblák telepítése.
Fekete István nyomában
A Kis-Balatonról mocsaras vidékek, zegzugos nádasok, és benne Matula bácsi kunyhója juthat elsőként eszünkbe. Azt ugyan Fekete István nem jelöli meg pontosan a regényében, hol is állt az a bizonyos Tüskevár, de miként egykor Tutajos és Bütyök, mi is a nyomába eredhetünk. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park naponta többször indít vezetett túrát a Diás-szigeti Fekete István-emlékhelyhez, melynek nemcsak kiállítása újult meg a közelmúltban, de befejeződött külső és belső rekonstrukciója, illetve újjászületett a mellette álló Matula-kunyhó is.
– Mindezen fejlesztések annak a csaknem 1,5 milliárd forintos beruházásnak a keretében valósulhattak meg, melynek részeként már elkészült, és a tervek szerint a nyár közepétől látogatható is lesz a fenékpusztai Kis-Balaton Turisztikai Látogatóközpont, ennek járható zöldtetős kialakítása leginkább az autópályák fölött átívelő vadhidakhoz hasonlít – mondja Puskás Zoltán igazgató, hozzátéve, hogy az épületnek nemcsak a külseje egyedi, de a belső kiképzése és a környék élővilágát bemutató kiállítása is különleges. Emellett innen indulnak és ide érkeznek vissza a szakvezetések és a kenutúrák, illetve ez a végállomása a kis-balatoni kerékpárútnak is.
A gyerekekkel érkezőknek igazi kuriózum a közelben található Kápolnapusztai Bivalyrezervátum, benne Magyarország legnagyobb látogatható bivalycsordájával. A létesítményben, amely fontos szerepet játszik a hazánkban őshonosnak számító bivaly fennmaradásában, génállományának megőrzésében, szintén zajlik az építkezés, megújulnak az állattartás épületei, a tanösvény és a kiállítás is.
A Balaton-felvidéki Nemzeti Park szabadtéri bemutatóhelyei – vagyis Hegyestű, a Salföldi Major, a Diás-szigeti Fekete István Emlékhely és a Kápolnapusztai Bivalyrezervátum – a korlátozások május eleji feloldását követően azonnal megnyitottak a látogatók előtt, mint ahogyan korlátozott létszámmal, előzetes regisztrációhoz kötve ugyan, de a különböző vezetett túráik is elindultak.
Reményeik szerint hamarosan újranyithat a 2015-ben átadott korszerű Tapolcai-tavasbarlang Látogatóközpont, illetve Magyarország első, komplex csillagászati ismeretterjesztő élménycentruma, a modern távcsőparkkal, 3D-s planetáriummal, interaktív űrkutatási és csillagászati kiállítással felszerelt bakonybéli Pannon Csillagda is.