A Balaton vára
Aki kíváncsi rá, hogy zajlott egy balatoni vízi csata a török időkben; kik védték hősiesen Szigliget népét az ellenségtől; és milyen volt a magyar tenger néhány száz évvel ezelőtt, látogasson el a Balaton-felvidékre, a folyamatosan megújuló szigligeti várba. Az újranyitott műemlék, megőrizve romvár jellegét, jövő tavaszra a fejlesztés folytatásaképpen modern turisztikai attrakciókkal kiegészülve szépül meg.
2010 után a magyar várak jelentős részét érintő, országos műemlékvédelmi rekonstrukciók és turisztikai fejlesztések kezdődtek hazai és uniós források felhasználásával. A várfelújítások nemzeti múltunk legfontosabb helyszíneit ölelik fel, a fejlesztések célja, hogy a magyar ember számára zarándokhelyekké váljanak ezek az emlékhelyek. A programok lényeges üzenetet hordoznak: az évszázadokon átívelő múlt nagyrabecsülését. Ennek jegyében kell összehangolni a műemlékvédelmi szempontokat az idegenforgalmi kihívásokkal.
Szigligeten tavaly fogtak hozzá az évente több mint 150 ezer látogatót fogadó vár rekonstrukciójához, főként világörökség-várományos településeknek adható uniós forrásból. Az elnyert 470 millió forinthoz a helyi önkormányzat 60 milliós önrészt tett hozzá.
Hazatérnek a kövek
Szigligetre érve azonnal megpillantjuk a falu mellett magasodó vulkanikus hegyet, csúcsán a kalandos múltú középkori várrommal. A magyar állam tulajdonában álló műemléket jelenleg a község önkormányzata működteti. Az emlékhely bejáratánál Balassa Balázs polgármester fogad bennünket. Elégedett mosollyal nyugtázza, hogy rácsodálkozunk: hétköznap délelőtt is rengeteg az érdeklődő. A felújítás tart még, de közkívánatra már a befejezés előtt megnyitották a vár kapuit a turisták előtt.
Miközben a településvezetővel végigbarangoljuk a meredek kaptatón át megközelíthető vár minden szegletét, megtudjuk, hogy az ősszel kezdődött fejlesztés az egész műemléket érinti. Ennek részeként már megújult az egykori birtokos, a Tóti Lengyel nemesi család nevét viselő főkapu, a vár eredeti főbejárata. A felújított kapukat, bástyákat az itt élt földbirtokosokról, várkapitányokról nevezték el, az egyik jellegzetes torony például a híres törökverő kapitány, Palonai Magyar Bálint nevét és címeres lobogóját viseli, aki a XVI. században nemcsak Szigligetet, hanem Fonyód várát is sikeresen védte az ellenséggel szemben.
– A XIX–XX. században a falmaradványok mellett talált kövek egy részét elhordták a faluban zajló építkezésekhez. Ezek az alapanyagok most visszavándorolnak eredeti helyükre, mert a régi épületek lebontásakor visszavásároljuk őket. A felújításnál így kizárólag eredeti, csak helyben bányászható bazalttufa kőzetet használunk – magyarázza a polgármester.
A felsővárba érve belépünk a torony alatti kápolnába is. A helyiség pontos funkcióját a feltárás során nem sikerült kideríteni, ám nem kizárt, hogy a XIII. században ezt használhatták a pannonhalmi szerzetesek.
Műemlékvédelem és turizmus
A kápolnánál találkozunk Irmával és Dórával. Anya és lánya Békés megyéből érkezett a magyar tengerhez. Dóra a turisztikai ágazatban dolgozik Hollandiában, először jár Szigligeten, és ahogy mondja, a középkori magyar várak kuriózumnak számítanak az egész világon, ezért nagyon fontos, hogy megőrizzük őket az utókornak.
– Magam is tapasztaltam, hogy a 80-as években csak romok álltak ezen a helyen, mára viszont történelmi érdemeihez méltó módon új élet költözött az erődbe. Korábban ellátogattunk már a diósgyőri várba is; jó látni, hogy országszerte milyen szépen haladnak a felújítások – meséli édesanyja.
Paál József műemlékvédelmi szakmérnöknek oroszlánrésze van abban, hogy mára szó szerint előbújt a földből a vár. Harminc évvel ezelőtt ugyanis elsőként szorgalmazta az állagmegóvást, a régészeti ásatások megkezdését és a részleges helyreállítást. Tervezőtársaival együtt most is tartotta magát ahhoz a műemlékvédelmi állásponthoz, hogy a szigligeti vár romvár, és ezt a jellegét a felújítás után is meg kell őriznie. Az újjáépítés vezérelve mindvégig a történeti hitelesség volt, a munkát komoly szakmai zsűri véleményezte – tudjuk meg a szakembertől.
– A várról összesen két hiteles rajzot ismerünk a XVI. és a XVII. századból. Ezenkívül főként az ásatások során napvilágra került információkra támaszkodtunk. Meg akartuk mutatni, milyen lehetett a várnép élete. Helyreállítottuk többek között az eredeti ciszternát, a konyhát, a sütőházat és a szakács szobáját, ami annak idején élelmiszerraktárként is funkcionált. De a felsővár ablaknyílásaiba úgynevezett belógatott kereteket függesztettünk illusztrációként, mert a korabeli ablakok pontos méretét és elhelyezkedését ma már nem lehet rekonstruálni. Igyekeztünk mély tisztelettel továbbgondolni a múlt örökségét; hatalmas érzelmi töltést adott a helyreállító munka.
Séta közben magunk is megtapasztaljuk, hogy szemmel láthatóan elkülönül a régi és az új falazás. Mindez azért fontos, hogy a XXI. századi látogatók tisztában legyenek vele, hol húzódik a határvonal a középkori építkezés és a modern kori felújítás között.
A fejlesztéseknek köszönhetően a műemlék valóban négy évszakos úti céllá válhat. Az átépítések során 400 négyzetméter – részben fedett – interaktív kiállításokra is alkalmas közösségi tér és lelátó jön létre. A kronoszkópokkal életre keltett képek segítségével hamarosan azt is láthatjuk majd, hogyan zajlott a török időkben egy sajkás balatoni vízi csata, és hogyan semmisítette meg a villámcsapás a felsővár bencés tornyát a XVII. század végén.
Az építési beruházás idén július közepére készül el, a digitális kiállítóterek pedig jövő húsvétra.
Szolgáltató várak
Az emlékhely legmagasabb pontján, a felsővárban egyedülálló körpanorámában gyönyörködhetünk. A déli napfénytől csillogó Balaton türkizkék víztükrén vitorlások suhannak, alattunk Szigliget szemrevaló piros tetős házai sorakoznak, mellettük, amerre a szem ellát, szépen megmunkált gabonaföldek. A Tapolcai-medence hegyei között a távoli horizonton több Balaton-felvidéki végvárnak, köztük Sümegnek a körvonalai is kirajzolódnak…
A sümegi vár több mint egymilliárd forint értékű turisztikai fejlesztésének újabb ütemét – a Nemzeti kastély- és várprogram részeként – a napokban jelentették be. A helyreállításba az 1950-es évek óta már több ízben is belefogtak, de a rendszerváltás előtt a műemlék hiteles és egységes látképét nem sikerült megteremteni.
Balassa Balázzsal arról beszélgetünk, hogy 1989 előtt Magyarországon – és Európa-szerte – gyakran háttérbe szorult a történeti hitelesség a várrekonstrukciók során az aktuális divat elvárásaival szemben, amit piros tetős tornyok, magas falak, masszív bástyák és „rábetonozásos” átépítések fémjeleztek.
– Szigligeten szerencsére nem volt jellemző ez a gyakorlat annak köszönhetően, hogy az előző politikai rendszer évtizedeiben a várat, más műemlékekkel ellentétben, kevésbé találta vonzónak a szakma. A rendszerváltás előtt azonban itt is épült téglából bástyarész, amit később a műemlékvédelmi hatóságok utasítására le kellett bontani. Sümegen azonban már a múlt században elkezdődtek az adott kor szellemét tükröző rekonstrukciós munkák, és ezek egy része valóban nem felelt meg a jelenleg érvényes műemlékvédelmi szempontrendszernek. A 2010 után újrainduló fejlesztések része a szakmailag vállalhatatlan korábbi megoldások kijavítása is. Jó példa erre az időtállósága miatt gyakran használt beton alapanyag, amiről később kiderült, hogy nem segíti az eredeti építőelemek állagmegóvását.
A településvezető hozzáfűzi: a legszebbek között felújított sümegi vár az elmúlt évtized fejlesztésének eredményeképpen igazi „szolgáltató várként” igyekszik korhű élményt nyújtani a látogatóknak. Éppen úgy, mint a füzéri, amely az elmúlt években lényegében visszaépült abba az állapotába, ahogy a XVII. század végén, a Habsburg-rombolás előtt kinézett. Balassa Balázs úgy véli, az említett településekhez hasonlóan Szigligetnek is óriási lehetőség turisztikai szempontból a vár rekonstrukciója, hiszen a falu legjelentősebb bevételi forrásának köszönhetően lett ismert és elismert.
– Én magam is tősgyökeres szigligeti vagyok, gyerekként gyakran felmásztunk a barátaimmal a romokra. Mindannyian elmondhatjuk, hogy szerelmes séták, mély barátságok kötődnek a helyhez.
Ahogy a településvezető fogalmaz, az egykori romokat mára a helyiek megtanulták tisztelni, és nap mint nap büszkén vetik tekintetüket a megújult várfalakra, emlékezve elődeikre és a Balaton-felvidéki végvárrendszer történelmünket meghatározó szerepére.