Fotó: T. Szántó György/Demokrata (archív)
Hirdetés

– A balliberális sajtó és az ellenzék egy része, úgy tűnik, előszeretettel vegzálja a vidék magyarságát, illetve azokat a településeket, amelyek kormánypárti politikusokhoz köthetők. Ön szerint milyen megfontolás állhat ezek mögött a támadások mögött?

– Nyilvánvalóan nem az, hogy érvényt szerezzenek az alaptörvényi rendelkezésnek, miszerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák. Komolyra fordítva a szót, az említett tendencia azért is szokatlan, mert nem nagyon tudom elképzelni, hogy például a Mossenberg-Wöhren nevű, közel háromszáz fős, Észak-Rajna-Vesztfáliában található kistelepülés lakóit azért zaklatták volna, mert történetesen Gerhard Schröder volt német kancellár onnan származik.

– Pedig az index.hu hétfői cikke a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter szülőfalujáról szól, amely összlakosságát tekintve hasonló számadatokkal bír.

– Kezdhetjük talán azzal, hogy néhány éve a HVG is készített egy anyagot Szakonyfaluról, amiből azonban egyértelműen kiderült, hogy a támadások ellenére 2014-es EP-választásokon kilencven fő szavazott a Fidesz listájára és csak ketten az MSZP-s jelöltekre. Az írás alapján egyértelmű volt számomra az is, hogy Rogán Antal törődik a településsel, amit az ott lakók méltányolnak, és meggyőződésem, hogy ez a bizalom ma is töretlen. Az Index cikke azonban nem csupán egy konkrét személyről vagy egy faluról szól. Ha alaposan megnézzük a bevezetést, ott a vidék magyarságáról a cikk írójának a gyom, az enyészet, az elöregedés és a migránsozás jut eszébe.

– Ami meglehetősen sértő…

– Ezzel nem tudok vitatkozni. Minderről a momentumos Mécs Jánostól származó idézet sejlik fel bennem: „istenkém, hogy rühellem a vidékieket, pedig nem kellene szegényeket, mert liberális vagyok meg minden.” Az igazság az, hogy a kristályliberálisok rosszul vannak, a baloldaliak pedig félnek a vidéktől. Sőt tovább megyek, a liberális elit egyre nagyobb ellenszenvvel viseltetik a nagyvárosokon kívül élők iránt, a Brexit fő felelőseit is például bennük találták meg. Ez az ellenérzés pedig egyre nagyobb méreteket ölt, lassan már a verbális agresszió kereteit is meghaladva.

– Egyébként hol húzódik ön szerint e körben a jogszerűség határa?

– Az Alaptörvény VII. módosításának miniszteri indoklása egyértelműen fogalmaz, a technológiai fejlődés, a digitalizáció és a médianyilvánosság növekedése következtében az egyén magánszférájának védelme olyan új kihívásokkal néz szembe, amelyekre a szabályozásnak is reagálnia kell. A magánélet védelme, az Európai Unió Alapjogi Chartája 7. cikkében foglaltaknak megfelelően, már nemcsak az intimszférára, hanem egy tágabb értelemben vett magánszférára, az egyén családi életére, otthonára, kapcsolattartására is kiterjed. Azonban számomra úgy tűnik, hogy a vidék természetesen immunrendszere önmagában tudja kezelni a külső, idegen befolyásolási kísérleteket. Az elmúlt évek tendenciái emellett azt is bizonyítják, hogy a hasonló jellegű balliberális támadások kontraproduktívnak bizonyultak, és a célba vett politikai szereplők további erősödéséhez járultak hozzá.

A Demokrata szerdai, április 17-én megjelenő számában címlapinterjút olvashatnak ifjabb Lomnici Zoltánnal, akivel a Brüsszelt jellemző képtelenségekről, abszurditásokról és sandaságokról beszélgettünk.