A baloldal többet ad?

A nyár, úgy látszik, nem csak kormányváltást hozott. Sok minden más is megváltozott, így többek között számos termék és szolgáltatás ára. Amíg az új koalíció a rendszerváltás során nem tapasztalt mértékű személycserékkel és az elektronikus hírközlő eszközök visszaszerzésével foglalatoskodott, addig a nehézségek miatt jelentős számban a baloldalra voksoló polgárok jövedelme megint kevesebbet ér…

Az elmúlt évek során már megszokottá vált, hogy az áremelkedések terén nemcsak a január hó, hanem az év bármely szaka jelentős változásokat hozhat. Ez az idén sem lesz másként, a változás csupán annyi, hogy a különböző termékek árai gyakrabban változnak. Többet kell fizetni a húsért, egyes vegyi árukért, a gyógyszerekért és a benzinért is, de az áfa-kulcsok változása és a forintleértékelés miatt mindent elér az újabb árhullám.

Az előző kabinetet a most hatalomra került két párt részéről számtalan bírálat érte amiatt, hogy úgymond nem törődött az alacsony jövedelműekkel, a bérből és fizetésből élőkkel, nem kompenzálta megfelelőképpen az áremelkedések negatív hatásait, és elsősorban rájuk hárította az átalakulás során adódó terhek túlnyomó részét.

A baloldali retorika szerint a társadalom nehéz helyzetben lévő részét nem lehet tovább terhelni. Az MSZP választási programja egyenesen úgy fogalmaz: „A jövedelmi helyzet, a szegénység, az egyenlőtlenség folyamatainak alakulása politikai szempontból sem elhanyagolható. Nagy a veszélye a társadalom dél-amerikai típusú jóvátehetetlen kettészakadásának.” A szocialisták szerint az elmúlt években a szociálpolitikában a konzervatív értékrend érvényesült. Eszerint az állam szerepvállalása csökkent, túlértékelődött a rászorultság elve. A program megfogalmazása szerint a társadalom demokratizálásának peremfeltétele a létbiztonságot javító és az esélyek egyenlőtlenségét csökkentő szociálpolitika.

Önmagában az az elv, hogy a növekvő számú rászorulón az átmeneti időszakában segíteni kell, helyénvaló. Azonban minden valószínűség szerint a szándék csupán szándék marad, hiszen az előző kabinet sem azért nem biztosított a többség számára megfelelő életszínvonalat, mert ezt nem akarta megtenni, hanem azért, mert a gazdasági realitások ezt nem tették lehetővé. A szocialista gazdaságpolitika bukása után súlyos gazdasági válságba süllyedt Magyarországon a források rendkívül szűkösek. Az MSZP-SZDSZ-koalíció rövid kormányzati tevékenysége egyértelműen bizonyítja miszerint a megfelelő ellentételezés nem elsősorban a képviselt ideológiától és kormányzati elhatározástól, hanem a rendelkezésre álló pénztől függ. Márpedig ez utóbbiból kétségtelenül nincs túl sok.

A belátható időn belül valamiféle javulást remélőknek már az első hetekben csalódniuk kellett. A kormányzat ugyanis nem tudja ellentételezni az utóbbi időben szaporodó áremeléseket, sőt, intézkedési terve további jelentős elszegényedéshez fog vezetni. A Békesi László pénzügyminiszter nevével fémjelzett, a költségvetési hiány mérséklését célzó intézkedési csomagterv részeként az áfa tízszázalékos, ún. kedvezményes kulcsa október elsejétől tizenkét százalékkal növekszik, emellett a telefon- és a kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás esetében a besorolás megváltozása miatt tízről huszonöt százalékra változik.

Talán sokak számára megnyugtató, hogy a gyógyszerek továbbra is áfa mentesek maradnak, azonban az már korántsem jó hír, hogy a z élvezeti cikkek és az üzemanyag esetében a fogyasztási adó tizenöt százalékkal lesz több.

A költségvetés bevételeinek növelése érdekében elkerülhetetlennek látszik az energiahordozók árának jelentős drágulása is, ami a lakosság számára azt jelenti, hogy esetleg még ebben az évben a hó végi számla összege húsz-harminc százalékkal lesz magasabb. Ez utóbbi lépés és a benzin árának emelkedése, valamint az augusztus 5-i, nyolcszázalékos forintleértékelés megint csak az árszínvonal növekedéséhez, ezen keresztül pedig az életszínvonal csökkenéséhez vezet. Megfelelő ellentételezésre nem sokan számíthatnak, hiszen a jelekből ítélve még az év végi visszamenőleges nyugdíjemelés kifizetése is kétséges, legalábbis erre utalt a pénzügyminiszter egy korábbi sajtótájékoztatóján.

Pedig a több min két és fél millió nyugdíjasnak nagy szüksége lenne erre a pénzre, hiszen az elmúlt egy hónapban jelentős áremelkedésekre került sor. Jó példa erre a júliusi gyógyszerárváltozás. Az átlagosan 4,6 százalékos emelés a forgalomban lévő 1042-féle import gyógyszerből 239 kizárólag a kórházakban alkalmazott készítmény, továbbá 515 gyógyszertárakban is kapható patikaszer árát érintette. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár indoklása szerint a forintleértékelésből származó többletkiadásokat sem a gyártók, sem a nagykereskedők, sem az OEP nem hajlandó, helyesebben mondva nem képes kompenzálni. Az amúgy is jelentős, mára már 182 milliárd forintos kintlévőséggel bajlódó OEP nem tud magára vállalni milliárdos nagyságrendű többletterhet, és ezt természetesen a komoly hiánnyal küszködő költségvetés sem teszi meg.

Hasonló a helyzet a húsipari vállalatok tekintetében is, amelyek a felvásárlói árak növekedésére való hivatkozással szintén áremelésre szánták el magukat. Július 25-től például a Budapesti Húsnagykereskedelmi Vállalat a sertéshús nagykereskedelmi árát 4-5, a marhahúsét pedig 8 százalékkal emelte meg, azzal indokolva a lépést, hogy az élőállat-felvásárlások piacán keresleti piac alakult ki. A nagykereskedelmi áremelés hatásaként a fogyasztók a sertéshús esetében 10-15, a marhahús esetében pedig 20 százalékkal fizetnek többet.

A élelmiszer mellett azonban a puszta költségei is változóban vannak. A még az előző parlament által elfogadott, majd idén márciusban módosított lakástörvény 1994. június 30-ig megakadályozta a lakbérek emelését. Július 1-jével viszont szabad a gazda alapon az önkormányzatok bármikor és szinte korlátlan mértékben növelhetik a lakások után fizetendő díjakat. Nem is váratott sokat magára az első lakbéremelés. Budapesten elsőként a XX. Kerület önkormányzata határozott úgy, hogy többet kér a bérleményekért. Vidéken nem is egy helyen – így például Keszthelyen, Szolnokon, Kaposváron, Szombathelyen – 100-250 százalékos a lakbéremelés mértéke, míg Nyíregyházán, ahol nem volt ilyen drasztikus a változás, „csak” 70-80 százalékos. Tatabányán hat év után az önkormányzati lakások bérleti díjai jelentős mértékben megemelkedtek, így például az egyes kategóriákban száz százalékkal, míg a szükséglakások esetében 400 százalékkal többet, azaz 9 forint helyett 36 forintot kell fizetni négyzetméterenként. Győrben a polgárok szinte már már kivételezettnek érezhetik magukat, hiszen az önkormányzat döntése értelmében a több mint 14 ezer önkormányzati lakás bérlője az előzőekben felsoroltakat figyelembe véve szerénynek mondható 60 százalékos díjnövekedéssel nézhet szembe. Budapesten Demszky Gábor SZDSZ-es főpolgármester sajátos módon arra kérte a zömében SZDSZ-es kerületi önkormányzatokat, hogy a várhatóan ősszel megtartandó helyhatósági választások előtt már ne emeljék a lakbéreket. A politikai indíttatású felkérés úgy tűnik, több helyen is elkerülte a testületek figyelmét, hiszen a főpolgármester és pártja érdekein túlmutatnak az önkormányzat érdekei a lakosságot kedvezőtlenül érintő, ám kétségtelenül elkerülhetetlen döntések fakadnak.

Augusztus eleje óta a motorbenzinért 1 forinttal, a gázolajért pedig 2 forinttal kell többet fizetnie a több mint két millió gépjármű-tulajdonosnak. Az sem elképzelhetetlen azonban, hogy a benzin ára hamarosan átlépi a bűvös 100 forintos határt. Az üzem-anyag árának növekedését – amely minden más termék árára is kihatással van – várhatóan követni fogja a villany és a földgáz jelentős drágulása is. Kormányzati részről elhangzott, hogy elkerülhetetlen lesz a földgáz köbméterenkénti 7 forintos árának 25-re történő emelése, míg a villanyáramért az elképzelések szerint a jövőben kilowattóránként legalább 9 forintot kellene kérni a fogyasztóktól. A lakosság megnyugtatására hozzátették, hogy az előbb említett energiaárak bevezetésére nem egy lépésben kerül sor, ellenben ennek legkésőbb 1996 végéig meg kell történnie.

Valószínűleg a munkavállalók, vagyis a bérből és fizetésből élők sem járnak jól az elkövetkezendő időszakban. A távozó kabinet jóvoltából hosszú évek óta először tapasztalható reálbér-növekedés helyett 1995-ben drasztikus csökkenésre számíthat a munkavállalók jelentős része, ha megvalósul a kormányzat már napvilágot látott elképzelése, mely szerint jövőre az állami szférában nem lenne béremelkedés, a költségvetési szerveknél pedig erre csak létszámleépítések esetén kerülhet sor. De még a magánszférában foglalkoztatottak is jövedelmük értékének 4-5 százalékos csökkenésére számíthatnak.

A kabinet népjóléti miniszterének egyik első felvetése a gyes és a gyed összevonásáról és a juttatás idejének háromról két évre való csökkentéséről sem aratott osztatlan sikert az érintettek körében. Mint az várható volt, a tervezett intézkedés nagy visszatetszést keltett, a Nagycsaládosok Országos Szövetsége pedig nyilatkozatban tiltakozott, és kétségeit fejezte ki a kormányprogram idevonatkozó részeivel kapcsolatban. Véleményük szerint a kormány „szociális csomagjának” egyes részei kifejezetten a nemzet jövője elleni támadásként értékelhetők. A NOSZ ezért felszólította a kormányzatot, hogy vizsgálja felül elképzeléseit.

Nem tudni, hogy sor kerül-e erre, de egy biztos, a kormányzatnak komoly ellenállásra kell számítania abban az esetben, ha elképzeléseit változatlan formában akarja megvalósítani. A társadalom teherbírása ugyanis alacsony, és pontosan azért választotta a most hatalmon lévőket, hogy azok jelenlegi helyzetén kedvező irányban változtassanak. A hangzatos választási ígéretek helyett azonban ma már másról hallunk, olvasunk. Például a Népszabadságban arról, hogy „a belügy már őszre készül”.

Forrás: Pénzügyminisztérium

* * *

Amíg a jövő évi elképzelések nyomán a koalíció a bérek esetleges befagyasztásáról beszél, addig a kormányzat egyik első döntésének értelmében július 15-től az eddigi 108 000 helyett 128 700 forintot kapnak a politikai államtitkárok, szám szerint 13-an. A béremelés indoklásaként elhangzott, hogy mindezt a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény lehetővé teszi, és azzal a közigazgatási és címzetes államtitkárok valamint a politikai államtitkárok, fizetése között fennálló különbségeket egyenlítették ki.