A Báthori család ősi fészke
Nyírbátor az ország keleti részének egyik műemlékekben leggazdagabb városa. Kevesen járnak arra, hogy megcsodálják a Báthori család által fölvirágoztatott települést és környékét. A Passió-oltár a hatalmas minorita templomban világhírű nevezetesség.
A valaha Bátornak nevezett települést az oklevelek először 1279-ben említik mint a Báthori család birtokigazgatási központját. Emellett létezik egy 1326-ból származó dokumentum is, amely még régebbre teszi a település kialakulását.
Nevezetesen a Báthori-birtokot még Szent István adományozta Vencellin comesnek, a család ősének. A Gut-Keled nemzetség osztozkodása során, 1347-ben Bátor az ecsedi ágé lett egészen 1605-ig, és csak Báthori István, a „zsoltáríró” halála után került a somlyai ág birtokába, Báthori Gábor erdélyi fejedelemhez, aki halálig, 1613-ig birtokolta a várost.
A XIV–XV. századokban új irányt vett a település fejlődése, és jelentős mezővárossá lett. 1747-ben Károlyi Ferenc családjának birtokába került. Újabb változást hozott a város életébe a konventuális ferencesek (minoriták) megtelepedése. Hogy ez pontosan mikor történt, erre két verzió is szerepel a város történetében. Az egyik szerint már a XIV. században ott éltek, de hiteles dokumentum nincs rá. A másik időpont dokumentálható, amely szerint Báthori István a kenyérmezei csata (1479) után alapította a minorita templomot. Hazánk történetében jelentős szerepet játszottak a minoriták, mind vallási, mind kulturális szempontból. Esztergom királyi városban már a rendalapító Szent Ferenc életében megtelepedtek, sőt, generális káptalant is tartottak.
A Báthoriak által épített templomot 1587-ben Petraskó havasalföldi vajda martalócai elpusztították, a kriptában lévő sírokat feldúlták, a tetemeket kiszórták. Báthori Istvánnak a templomban kifüggesztett győzelmi jelvényeit széthordták. Ezután a kolostor elnéptelenedett, és a hitélet csak P. Kelemen Didák közbenjárásával indult újra; Kelemen Didák boldoggá avatási pere napjainkban is folyik. Az erdélyi származású minorita provinciális 1717-ben királyi rendeletre hivatkozva kérte a visszatelepedést Bátorba, amit az akkori birtokostól, Károlyi Sándortól meg is kapott. 1725-ben felszentelték az újjáépített templomot, és hat évvel később már állt a világhírű Passió-oltár is (ismertebb nevén Krucsay-oltár), amit egy eperjesi mester készített. Az oltár alakjaiban Jézus kínszenvedése szokatlan szenvedélyességgel ábrázolva tárul a szemünk elé, a középkori misztériumjátékok komor hangulatát idézve.
P. Horváth János 1991-től a nyírbátori minorita konvent hátfőnöke volt, és kutatást szervezett a kripta hívek szerint egykor létezett bejáratának megtalálására, amit 1925-ben falaztak be a templom harmadik és negyedik támpillére között. János atya 1994 áprilisában lelte meg a kripta bejáratát. A Báthori család temetkezési helye mellett kiderült, hogy más kiváltságos személyek is ott leltek végső nyugalmat. A „nyírvizek” évszázadok óta nagy pusztítást végeztek a temetkezőhelyen. A kriptát Kiszely István antropológus vezetésével 1994 nyarán fiatalok egy régésztábor keretében kitisztították. Sokáig Báthori István vörösmárvány szarkofágja is ott rejtőzött, később átvitték a református templomba, ma is ott látható. A kriptában nyugszik ugyanakkor Krucsay János és felesége, Pogány Borbála, akik az említett Passió-oltárt építtették.
A minorita rend kolostori életét Páter Kelemen Didák 1717-től újraindította. A templomhoz kapcsolódó maradék épületben 1950-ig működhettek a minoriták, amikor a rendeket a kommunisták megszüntették, de akkor már csak hat szerzetes élt a kolostorban. Eredetileg elemi iskolát is működtettek, sőt, 1945 előtt egy algimnáziumot is. Kelet-Magyarország egyik legértékesebb műemlékét, a nyírbátori minorita templomot teljes külső és belső rekonstrukció után 2011 májusában újraszentelték és átadták a szabolcsi kisvárosnak. A felújítás során újraépült a templommal egybekötött kolostor negyedik szárnya is, ahol a plébánia kapott helyet, és egy új lelkigyakorlatos ház. A kolostor többi részében jelenleg megyei fenntartású múzeum működik.