A győztes is kap ütéseket

–  Növelte támogatóinak a számát, mégis elveszítette a fővárost októberben a Fidesz–KDNP. Jókor jött a pofon?

–  A pofon sosem jön jókor. De a politikai olyan műfaj, mint a boksz: a győztes is kap ütéseket. Az ellenzék sajátosan értékeli a választási eredményeket. Valamelyik képviselőjük parlamenti felszólalásban hallottam a minap, hogy most hárommillió olyan ember van, aki nem a Fidesz–KDNP által vezetett önkormányzatok területén él. Ez szerintük azt jelenti, hogy harmincszázalékos győzelmet arattak.

–  Jó vicc.

–  A demokrácia velejárója, hogy időnként változnak az erőviszonyok, módosul a politikai paletta. A választók néha úgy döntenek, hogy más lehetőséget próbálnak ki. Már a 2018-as országgyűlési választásokon is látszott, hogy a fővárosban a korábbi Fidesz–KDNP-dominancia nem érvényesült. Az emberek kezdték elfelejteni, hogy milyen állapotok uralkodtak Budapesten, illetve az egész országban 2010 előtt. Az ellenzék kihasználta ezt, és hisztériákat gerjesztett. Itt van például a stadionstop. Szembeállítják az egészségügyet a sporttal, miközben a mozgás népszerűsítése, a tömegsport is az egészségvédelmet szolgálja. Az ilyen létesítmény ráadásul kulturális események megrendezésére is alkalmas. A közösségi élmények kellenek az élethez, azokhoz pedig terekre is szükség van. Az ellenzéknek tehát sikerült egyfajta pszichózist teremteni. Ez vezetett odáig, hogy hagyományosan jobboldali kerületek pár száz szavazaton buktak el. Olyan polgármesterek kaptak ki, akik az elmúlt években kiváló teljesítményt nyújtottak. De tudjuk, a jó kormányzás, ebben az esetben a jó városvezetés, nem mindig elég a győzelemhez.

–  Úgy látszik, korántsem a teljesítmény számít. Visszaszerezheti-e Budapestet a Fidesz–KDNP?

–  Továbbra is többet és jobban kell dolgoznunk, mint az ellenfeleinknek. Ők egy dologban verhetetlenek: a nihilizmusban. Itt van a Momentum. A rendre külföldi érdekeket kiszolgáló, a DK ifjúsági tagozatának beillő tömörülés eddigi egyetlen sikere a NOlimpia kampány. Vagy nézzük a nagykörúton belüli szubkultúra legdeviánsabb, szélsőbaloldali egyedeinek kedvenc hobbiját, a Városliget úgynevezett védelmét: ne épüljön múzeum, inkább lehessen drogozni a bokrok tövében. Úgy néz ki, hogy a főváros új vezetése is a fejlődés megakadályozásában jeleskedik. Most a szuperkórházra mondtak nemet, ami szöges ellentétben van azzal, amit hangoztattak, hogy fordítsunk többet az egészségügyre. A fejlesztések megállításával fel lehet korbácsolni a hangulatot, és be lehet gyűjteni a protestszavazatokat. Egy városvezetésnek azonban felelősen kell gondolkodnia, nem pedig nemet mondania mindenre. Érdemes lesz összevetni a Tarlós István fémjelezte városvezetést a Karácsony-időszakkal. Az biztos, hogy az ígéretek és a valóság között már most óriási szakadék tátong: egyelőre a saját fizetésüket sikerült megemelniük, két hónap alatt ez az összes teljesítményük. Bízom benne, hogy ez a két év elegendő lesz ahhoz, hogy a budapestiek belássák: a kampányszlogenek valódi tartalom és cselekvés nélkül nem érnek semmit.

–  Ha a kormánypárt nem is szerepelt jól a fővárosban, az országot azért sikeresen megvédte az illegális migrációtól. Most mégis azt hallani, hogy százezer illegális bevándorló gyülekezik a Nyugat-Balkánon, ezért a 2015-öshöz hasonló vészhelyzet alakulhat ki Magyarország déli határán. Valóban ez a helyzet?

–  Egyértelmű, hogy nem a háborús konfliktusok elől menekülő tömegáradatról, hanem gazdasági migrációról van szó. Az is látszik, hogy Európában még mindig bőven vannak olyanok, akik azt hiszik: az elöregedést, a munkaerőhiányt meg lehet oldani a migrációval. Ők hisznek abban, vagy próbálják elhitetni másokkal, hogy ezek a tömegek integrálhatók az európai társadalomba, és nem mérik fel a veszélyeket, amiket a bűnözés terjedése, az állandó terrorfenyegetettség okoz. Mi egyértelművé tettük, hogy nem akarunk hazánkban ilyen problémákat. Nincsenek erre többletforrásaink, és nem is veszünk el semmit a magyaroktól azért, hogy inkább kétes hátterű, bizonytalan személyazonosságú emberek tömegének európai kalandozásait finanszírozzuk. A segítséget oda kell vinni, ahol a baj van, nem pedig a problémát idehozni, és mindenféle álságos, hamis szlogenek hangoztatása közepette úgy csinálni, mintha meg akarnánk oldani. A migrációs nyomás valóban erősödik, különösen azóta, hogy nem Matteo Salvini az olasz belügyminiszter. Az illegális migránsok és az őket támogató, magukat emberi joginak hazudó, de valójában az embercsempészekkel szövetkező szervezetek pedig érzékelik, hogy bizonytalan az európai álláspont a kérdésben.

–  Evezzünk egy kicsit más vizekre. A Magyar Nemzet nemzetbiztonsági forrásból származó információi szerint Soros György megpróbált nyomást gyakorolni Angela Merkel német kancellárra annak érdekében, hogy ne Várhelyi Olivér kapja meg az Európai Bizottság bővítési biztosi pozícióját. Mi erről a véleménye?

–  Soros György eddigi ténykedését ismerve, szinte biztos, hogy mindez megtörtént. Teljesen érthetetlen számomra, hogy az előző ciklusban a bizottság elnöke, alelnöke, sőt bárki azonnal fogadta a milliárdos spekulánst. Ne legyenek kétségeink, hogy mi lehetett ezeknek a megbeszéléseknek a tárgya. Soros György évtizedek óta hirdeti a programját a migránsok behozataláról, a nyílt társadalomról – jelentsen is ez bármit –, a nemzetállami keretek feloldásáról, a hagyományos társadalmi és emberi viszonyok eltörléséről. Ugyanakkor ne feledjük, Sorosék jobbára a mi pénzünkből finanszíroztatják azokat a szervezeteket, amelyeket támogatnak, hiszen az általa dédelgetett álcivilek megsegítéséhez az Európai Unió is odateszi a maga pénzét, azaz a mi pénzünket. Várhelyi Olivér személye is bosszantó számukra, hiszen szakmai pályafutása, tapasztalatai alapján tökéletes ember a posztra, ráadásul az is tudható róla, hogy valóban az európai értékeket képviseli, nem valamiféle erőltetett, utópitikus, néha kicsit bolsevista lázálomnak az elkötelezettje, mint sokan mások Brüsszelben.

–  Említette az Európai Bizottságot. Ennek elnöke az a luxemburgi Jean-Claude Juncker volt, aki harminc éven át szolgált miniszterként a hazájában, 18 évig kormányfő, az eurócsoport első elnöke, majd öt évet töltött a bizottság élén, ahol erősen migránspárti álláspontot képviselt. Hogy értékeli a munkáját?

–  Juncker úgy lett a bizottság elnöke, hogy megbukott mint luxemburgi miniszterelnök. Hazájában olyan adórendszert vezetett be, aminek eredményeképpen a multicégek fillérekért tehették át oda a székhelyüket. Pályafutása a tőke kiszolgálásáról szólt, magasról tett a tagállamok, így Magyarország érdekeire, végül pedig szétzilálta az Európai Unió egységét is. Érdekesek a megnyilvánulásai migránskérdésben. Egy afféle szolidaritási elv alapján, ami egyébként sehova sincs leírva, bevándorlók millióival akarta elárasztani Európát. Mindegy, hogy ez valóban az ő gondolata volt-e, vagy csak szószólóként használták egyesek. Mindenképpen kártékony elgondolás. A bizottság elnökének pont az lenne a feladata, hogy az Európai Unió érdekeit tartsa szem előtt. Ő ennek az ellenkezőjét tette: szétzilálta a közösséget. Pedig az EU csak erős nemzetek erős szövetségeként működhet jól.

–  Más. Tavalyi interjúnkban még a közigazgatási bíróságok felállításának fontosságáról beszélt lapunknak. Ehhez képest tavasszal a kormány határidő nélkül elhalasztotta a közigazgatási bírósági rendszer bevezetését. Miért?

–  Kidolgoztuk a rendszert, elfogadtuk a jogszabályokat, tiszta viszonyokat teremtettünk, amelyek a magyar jogi hagyományoknak is megfelelnek. Fontos tudni, hogy a kommunisták voltak azok, akik 1949-ben eltörölték a közigazgatási bírósági rendszert, pontosan arra hivatkozva, hogy megléte polgári csökevény. Most is őket zavarta. A magukat jogvédőnek nevező, valójában szélsőbaloldali és radikális liberális politikai szervezetek a legalávalóbb módon támadják azóta is ezt a megoldást. Szakmailag egyébként sikerült a velencei bizottság előtt is megvédenünk a tervezetet. Magyarországot folyamatosan kompromisszumképtelen­séggel, a bíróságok függetlenségének meg­szüntetésével vádolják. Ezer bizonyíték van ez ellen, de őket nem érdeklik a tények. Látszik, hogy szakmai érvek nélküli politikai viharba került az ügy, pedig a közigazgatási bíróságok kiválóan működnek Ausztriában, Csehországban is. Annyi ellenmondás van ezekben az ügyekben, hogy jómagam csak irigylem a kívülállókat, akiknek nem kell naponta szembesülniük ennyi sületlenséggel.