A határvédelem befektetés a jövőbe
A nyugat-európai országok évente több milliárd eurót költenek a migránsok társadalmi integrációjára ahelyett, hogy a családokat támogatnák – hangzott el az Alapjogokért Központ „Erősödő migrációs nyomás az EU külső határain: ki fizeti a révészt?” elnevezésű workshopján.
Kovács István, az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója elmondta, a magyar jogi és fizikai határzár példaként szolgálhat az uniós tagállamok számára, és az elmúlt években számos ország meg is valósította ezeket. Bár azóta bebizonyosodott, hogy Magyarországnak igaza volt a migrációs vitában, az Európai Bizottság álláspontja nem változott: Brüsszelben továbbra is a migránsok beengedésében és a tagállamok közötti kötelező elosztásában gondolkodnak.
Hozzátette, bár a határvédelemnek jelentős költségei vannak, ez az összeg hosszú távon befektetés a jövőbe, ugyanis így el tudjuk kerülni a migránsokra fordított kiadásokat, amelyek számos nyugat-európai országban több milliárd euróba kerülnek évente.
– Mára egyértelműen bebizonyosodott, hogy a határvédelem működik. Ha bocsánatkérést nem is várhatunk, amiért ezért fasisztának, idegengyűlölőnek bélyegezték meg Magyarországot, a határvédelemmel kapcsolatos kiadások megtérítésére jó esély kínálkozik most, ahogy újra nő a migrációs nyomás az EU külső határain – jelentette ki Kovács István.
Erre utal Manfred Weber legutóbbi nyilatkozata is, miszerint az uniónak is hozzá kellene járulnia a határvédelmi költségekhez. Magyarország eddig mintegy 500 milliárd forintot költött határvédelemre, amelyet az EU egyetlen fillérrel sem támogatott, egyedül a határvédelmi szervek humán-kapacitás fejlesztésére nyújtott hatmilliárd forintot. Kovács István szerint ugyanakkor arra is nagy esély van, hogy újra növekszik az a nyomás, ami korábban hazánkra nehezedett annak érdekében, hogy az illegális migrációt segítő jogszabályokat fogadjunk el.
Kovács Attila, az Alapjogokért Központ projektvezetője ismertette, mennyibe kerül az uniós polgároknak a migránsok integrációja.
Dánia a 2015-ös migránsválság óta évente 5, Svédország 6, míg Németország évente 36 milliárd eurót költ erre a célra, amelyet főleg munkaerőpiaci integrációra illetve a nyelvi képzések támogatására fordítanak.
A háztartásokra vetítve ez azt jelenti, hogy Dániában egy háztartás 2000, Svédországban 1300, Németországban pedig 1000 euróval lesz szegényebb évente a migránsok beengedése miatt.
Ha pedig csak a gyermeket nevelő háztartásokat nézzük, ugyanez az összeg Dániában 3300, míg Németországban 1500 euró.
Kovács Attila szerint a fentiek felvetik a kérdést, vajon az unió miért nem inkább a családokat támogatja a migránsok helyett. Hozzátette, Németországban a társadalmi integrációra fordított kiadások eredményességét jól mutatja, hogy míg a német foglalkoztatási ráta 62 százalék, addig a migránsoké csak 28 százalék, továbbá a migráns férfiak 44 százaléka és a nők mindössze 26 százaléka beszél németül.
Kovács István megjegyezte, Brüsszel migrációs politikája azokat támogatja, akik a szabályokat áthágva, embercsempészeket igénybe véve érkeznek az EU országaiba.
– Ha a migránsok integrációjára fordított összegnek a töredékéből inkább azokat támogatná az unió, akik a saját országukban maradva próbálnak boldogulni, érdemben lehetne enyhíteni a migrációs nyomáson – fogalmazott. Hozzátette, ilyen segítséget az unió országai közül a Hungary Helps programmal egyedül Magyarország nyújt.